Mese a tizedről - 1. Ábrahám

Most egy olyan témába fogok belenyúlni, ami a darázsfészekhez hasonló. Nyugi, van kesztyűm és védőruhám: Isten Igéje és Jézus vére. Előrebocsátom, hogy nem az Isten Lelke által indított, szabad és tiszta szívből történő jókedvű adakozásról fogok beszélni. Hanem ennek egy nagyon ügyes vallásos utánzatáról. A vallásos és a Szentlélek által vezérelt élet között külsőleg lehet, hogy nincs különbség, de a szívben teljesen más dolgok zajlanak: az egyik hálaalapú, a másik megfelelés-vezérelt. Most tehát arról lesz szó, hogy a tizednek -- ahogy azt ma tanítják -- semmi köze a Bibliához...

Mielőtt belemennék a bibliai cáfolatba, érdemes pár mondatban szólni a tized tanítás történetéről. Az 585-ös maconi zsinaton próbálták meg először -- sikertelenül -- elfogadtatni, hogy a tized fizetését rákényszerítsék a gyülekezeti tagokra. És ezután is csak 777-ben legalizálta Nagy Károly a gyülekezeti tized gyűjtést. Egyháztörténészek szerint a tized nem is volt az egyházban a hétszázas évekig elfogadott doktrína, addig azt az elvet vallották, hogy Isten szolgálatához a szegénység a legjobb út.

A tizedről szóló cikkeim Russ Kelly: Should the Church Teach Tithing c. e-könyvének kivonatai vagy továbbgondolásai, mely online elolvasható. Ennek egy tömör angol nyelvű összefoglalása is megtekinthető.

Szóval, kezdjük Ábrahámmal (1Mózes 14:18-20). A tizedtanítók ugye azt mondják, a tized egy "törvény-előtti" dolog, tehát az újszövetségi hívőkre is vonatkozik, hiszen már Ábrahám is fizetett tizedet. Én most csak néhány kérdést tennék fel: mikor, miből, kiknek, mennyit, miért és hányszor?

Mikor? Egy győztes csata után.
Miből? A zsákmányból és nem a havi jövedelméből. Lásd: szövegkörnyezet (21. v. Sodoma királya: "tartsd meg a jószágot"), valamint Zsidók 7:4: "tizedet is adott Ábrahám a zsákmányból"
Kinek, mennyit? Melkisédeknek 10%-ot, Sodoma királyának 90%-ot (Ábrahám nem tartotta meg Sodoma királya jószágait).
Miért? Arab háborús szokás szerint (Fönicia, Egyiptom, Kánaán, Mezopotámia, stb.) kötelező 10%-os adó volt a helyi királyok/istenek számára a hadi zsákmányból.
Hányszor? Egyszer. Tehát nem hetente, havonta, stb... hanem egész életében EGYSZER. ONCE. EINMAL. Főtt kukoricát tessék, májsz bitte!

Vegyük észre, hogy sehol sem olvassuk, hogy Isten szólította volna fel Ábrahámot, hogy fizessen tizedet.

Alkalmazás.
Hívő keresztényként életünkben egyszer menjünk el a Közel-Keletre háborúzni, győzzünk, a hadi zsákmányból (ami nem feltétlenül pénz) a tizedet adjuk oda a helyi gyülekezet kiskirályának, majd a gyülekezetből kijőve a kilencven százalékot adjuk oda Sodoma királyának, azaz pl. a helyi sátánista egyház vezetőjének.

Irtsd ki a tanítóhivatal meséit életedből és nyugodt lesz az életed.