TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2011. április 4., hétfő

Evangélium vagy evangéliumok?

Manapság mindenféle evangéliumról beszélünk: Tamás evangéliuma? Péter evangéliuma? Júdás? Mária? Máté, Márk, Lukács, János? Vagy ha bemegyek a templomba (vagy ma már az interneten is), van napi evangélium is? Most akkor melyik az igazi evangélium? Az talán még csak-csak ismert, hogy Tamásnak, Péternek, Júdásnak vagy Máriának kissé bibis az evangéliuma. De az már kevésbé köztudott, hogy Máténak, Márknak, Lukácsnak, vagy Jánosnak sincs evangéliuma!

Kizárólag Jézus Krisztusnak van evangéliuma. A négy bibliai szerző is az evangéliumnak csak a kezdetét írja le (lásd Márk 1:1). Az evangélium győzelmi híradást jelent, ami ezen könyveknek csak a végén van leírva, amikor Jézus legyőzte a halált. Addig törvény alatt és bűn alá rekesztve voltak az emberek. Az Újszövetség az evangéliummal kezdődik, tehát itt, Jézus feltámadásánál, nem pedig a könyvek elején. Az Istenhez való viszonyulás új szövetsége ugyanis Jézus vérében van.
E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.  (Lukács 22:20)
(Itt nem a pohárról, se nem a borról beszél, hanem a vérről. Nyilván nem a pohár ontatott ki, hanem a vére Jézusnak az, "amely" kiontatott.) Ha tehát én szerkesztenék egy Bibliát, akkor helyesen az ÚJSZÖVETSÉG feliratot a keresztre feszítés és a feltámadás közé tenném, amikor is kifolyt Jézus vére, azaz élete.

A Bibliafordítások néha kicsit maszatolnak. A Róma 5:9 szerint, amikor azt mondja: "Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa", az eredeti nem azt mondja, hogy a vére által, hanem, hogy a vérében, mintegy megfürödve igazultunk meg. Tehát sem a csecsemő keresztség, sem a felnőtt keresztség, de mégcsak a ma divatos "Lélekkeresztség" sem üdvözít. Egyedül a vérkeresztség az, ami üdvözít. Miért? Mert a "keresztségekben" nincs vér kiontása, és "vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat" (Zsidókhoz 9:22)! Isten amikor vérről beszél, akkor nem borról, nem eukarisztiáról, nem búcsúcéduláról, nem misére járásról, nem templombajárásról, nem adakozásról, nem tizedről, nem jótettekről, nem vezeklésről, nem bűnbánatról, sem érzelmekről, se semmiféle emberi cselekedetről vagy vallásról, erkölcsről nem beszél, hanem az ártatlan áldozat haláláról és az oltárra kifolyt véréről beszél. Az oltár a kereszt, az áldozat Jézus. Jézus pedig "egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket" (Zsidók 10:14). Vegyük észre: Jézus és nem a pap, egyetlenegy és nem megismételt, halálos véres áldozattal és nem sterilizált hókuszpókusszal, örökre és nem ideiglenesen, tökéletesekké (célba érkezettekké) és nem reménykedőkké, tette és nem tenni fogja, a megszentelteket (számára elkülönítetteket) és nem az őszinte törekvőket.

Pál egy gyülekezetnek egyszer azt mondja, hogy eszükbe juttatja az evangéliumot. Akkor üdvözülünk, ha pontosan úgy tartjuk meg, ahogy ő hirdette. Ha mást tekintünk "evangéliumnak", és nem úgy tartjuk meg, ahogy Pál kapta és adta tovább, akkor elhamarkodva lettünk "hívőkké":
"Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent [az apostoloknak, 500 kortársnak és nekem, Pálnak is.] Azért ők és én így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké" (1Korinthus 15:1-11, összefoglalás tőlem)
Pál azt mondja, hogy az evangélium helyes megtartása által jutsz be a mennybe! Ez több egy intellektuális üzenetnél (hitvallásnál) és egy történelmi eseménynél. A rómaiaknak (igen, a katolikusoknak is) azt üzeni, hogy az evangélium az Isten ereje, hogy üdvözüljenek. Mert az evangélium maga a bűneinkért meghalt és szemtanúk által igazoltan feltámadt Jézus, aki által üdvözülünk, hacsak nem egy másik "jézusban" hiszünk. Pl. a jézuskában, egy engedékenyebb mindenevő jézusban (aki minden vallást elfogad), egy kérj-amit-akarsz jézusban, egy arkangyal jézusban, egy reiki-gyógyító jézusban... De ugyanígy, nem Máté és társai evangéliumában és nem is a mai evangéliumban kell hinnünk, hanem a valóságosan meghalt és eltemetett, de harmadnap valóságosan feltámadott és nem ellopott Jézusban.

Értitek? Ezen múlik üdvösségetek! Ez nem játék. Vagy ebben a Jézusban hiszünk, vagy nincs örök életünk. Örök sorsunkra súlyos hatással van, ha nem vagyunk tisztában az evangéliummal és csak elhamarkodottan lettünk hívőkké. Kár, hogy ha a legtöbb "keresztényt" megkérdezed, mi az evangélium, nem sokan fogják tudni. Az egyik a gyógyulásával fog jönni, a másik a megtérésével, a harmadik a gyülekezetével, a negyedik a bérmálkozásával, ... stb, fel se sorolom. Pedig Pál elsősoron ezt adta át. Kérdem én, hol vannak a pásztorok, a papok? Miért nem elsősoron ezt adják át az embereknek?! Miért mindenféle vallásos vagy érzelmi maszlagot hirdetnek?  Nem véletlen mondta Jakab, hogy ne sokan legyenek tanítók, mert igen súlyos ítéletben lesz részük!

Bátorítok tehát minden lelkipásztort, papot, pápát és "egyszerű hívőt", hogy mától fogva kezdje el ezt a Jézust (és semmi többet!!!) hirdetni, ha úgy akarják szeretni felebarátaikat, mint magukat.

Légy tisztában az evangéliummal és nyugodt lehetsz örökéleted felől!

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése