TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2011. április 26., kedd

Nyakkendő és kendő

Két prédikátor beszélget. Az egyik öltönyben, a másik csak úgy lazán...

- Áldjon meg az Úr Jézus, drága testvérem!
- Szia!
- Szia??? Miféle köszöntés ez?
- Hát, a testvérek minden családban így köszönnek egymásnak, nem?
- És hogy nézel ki? Miért nem tiszteled meg Istent az öltözeteddel? Nem a diszkóban vagy!
- De nem is a színházban! Minek ez a színészkedés?
- Egy prédikátornak illik öltönybe öltözködnie!
- Hmm. Emlékszem egy fiatalemberre. Teveszőr ruhát hordott. Az egyik legsikeresebb prédikátor volt. Csak éppen egy öltönyös ember végzett vele.
- Mire akarsz ezzel célozni?
- A fügefaleveledre.
- Mire?
- Arra, hogy te a nyakkendőddel igyekszel eltakarni és kompenzálni alkalmatlanságodat. Látom, izzadsz. Kicsit tán szorosra sikeredett.
- Hagyd, jó az úgy.
- Annyi ilyen prédikátor van. Csak valaki mutasson nekem egyetlen helyet az Igében öltönyös tanítókról.
- Sámuel édesanyja palástot készített neki évente.
- Amíg gyerek volt. De miután elérkezett a hit, nem vagyunk többé a törvény gyámsága alatt.
- A ruha ahhoz kell, hogy ne botránkoztassam meg az embereket, és hogy tekintélyem legyen.
- Ez nem tekintély, hanem a varázslás bűne, barátom.
- Varázslás?
- Varázslás az, amikor magadat feljebb teszed másoknál és uralmat gyakorolsz felettük akaratuk megkerülésével. Ezzel a ruháddal hatást gyakorolsz emberekre tudtukon kívül. Ez nem a szeretet útja.
- Tudod, amikor így prédikálok, az emberek sokkal könnyebben meghallgatnak.
- A szeretettel sokkal könnyebb megfogni őket. Tudom, ahhoz a Szentlélek gyümölcse is kellene.
- Nekem működnek a csodatevő erő ajándékai.
- Tényleg kész csoda, hogy meghallgatnak! Az Úrnak még mikrofonja sem volt. :)
- Jó, de Jézusnak volt mennyei tekintélye! Csodákat tett...
- Jézusnak volt tekintélye, de nem volt öltönye, különleges "prédikátori ruhája", hanem az emberek közé ment és megszánta őket. Ő azonosult velük, nem tekintette magát különbnek.
- Ezt meg honnan veszed?
- Szerinted Júdásnak miért kellett Jézust csókkal megjelölnie? Nem lett volna elég, ha rámutat a katonáknak: "Ott van: az öltönyös az a prédikátor!"
- De Istennek akkor is meg kell adni a tiszteletet!
- Képmutató! Sohasem olvastad Józsua főpap esetét a Zakariás könyvében, amikor a szellemvilágban Isten adott rá fehér ruhát, meg a papi süveget, az üdvösség sisakját míg a sátán vádolta őt?
- És?
- A tiszteletet nem az emberek adják Istennek, hanem Isten teszi őket elfogadhatóvá!
- Ez nonszensz! Nekem is tennem kell valamit! Te bűnre és tiszteletlenségre tanítod az embereket!
- Te most vádolsz engem, de Isten elfogadja az Ő szolgáit, ahogy vannak. Kegyelemből.
- De a kegyelemmel nem lehet visszaélni!
- Nem élek vissza a kegyelemmel, hanem megélem, te pedig gyalázol engem. Az emberek azt nézik, ami a szemük előtt van: mi milyen ruhát hordunk, Isten meg azt, mi van a szívünkben és hogy Ő milyen ruhát adott nekünk.
- Utcai profán ruhát?
- Bárányból készült bőrszerkót!
- Miről beszélsz?
- Ádámnak tökéletesen megfelelt Isten szempontjából az a ruha, mely elfedezte lázadásának vétkét. És ez tökéletesen egyezik az újszövetség alapelvével: vetkőzzük le a régi embert és öltözzük fel az Úr Jézus Krisztust.
- Tehát nem járhatsz bűnben, legyél illedelmesen felöltözve.
- Balgatag! Nem járhatok a régi természetem szerint a test erejében, a külső látszatban bízva. Sohasem olvastál Mózesről? Kijött a fáraó pompájából, a bűn ideig-óráig való élvezetéből és népével azonosulva pásztori ruhát hordott és azonosult szegénységükkel és szenvedéseikkel.
- Mózes?
- Igen! Tudod, ki volt ő?
- Kedvenc példaképem! Izrael nagy csodatevő vezetője!
- Helytelenül látod. Erénye abban állt, hogy a világ legalázatosabb embere volt. Persze az Úr negyven évet foglalkozott vele!
- De ha úgy öltözködöm, mint te, mit fognak szólni a gyülekezeti elöljárók?
- Képmutató! Az Úr épp erről beszélt: "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek díszes köntösben járni, és szívesen veszik a köszöntéseket a tereken; szeretik a főhelyeket a zsinagógákban és az asztalfőn ülni a lakomákon."
- De az embereknek meg kell adni a tiszteletet!
- Hogyan tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely az Atyától van, nem keresitek?
- Hinni? Én hiszek Istenben.
- Teológián és pulpitus mögött nem lehet hitet tanulni.
- Ezt meg hogy érted? Elolvasom, felkészülök és megértem.
- Ez nem ilyen egyszerű. Emlékszel, a tanítványok egyszer kérték az Urat, növelje a hitüket.
- Igen, és...?
- A Mester egy történettel növelte a hitüket. Egy szolgáról beszélt, aki, miután hazajött a mezőről fáradtan, az urának előbb még ki kellett adnia a vacsorát, és csak miután megette, ülhetett le ő is és evett. Az ura meg se köszönte neki, teljesen természetesnek vette.
- És? Mi a tanulság?
- Ha én Isten szolgája vagyok, teljesen természetes, hogy nem várok köszönetet, se elismerést emberektől. A hitem azért nő, mert a mennyei Bírótól várom az elismerést, amikor munkámat aranynak, ezüstnek és drágakőnek fogja nyilvánítani. Mert tudod, a legnagyobb kincs Isten országában az... De várjunk csak! Most látom, beleléptél a sárba azzal a szép cipőddel. De sebaj, ha megengeded, van nálam cipőkrém...
- ?
- Prédikátorok és pásztorok számára szoktam magamnál hordani. :-) És itt van a kendőm. Várj, míg...
- Miért kötöd körül magadat? ...  Ó, Jézus, Te vagy az?
- :-)
- Ó, Uram, bocsáss meg, kérlek, bocsáss meg! Én bűnös ember vagyok!
- Már megbocsátottam neked 2000 éve. Menj el, és tanuld meg, irgalmasságot kívánok és nem áldozatokat. Isten ismeretét és nem égőáldozatokat.
- Ó, azt hiszem, ezekre a díszletekre nem lesz többé szükségem. Bárcsak gyermeki módon tudnék hinni...
- Ne vádold magad. Örök szeretettel szeretlek téged. Azért vontalak Magamhoz hűségesen.
- Kárnak és szemétnek ítélem ezt a sok göncöt, az én Uram ismeretének páratlan gazdagságáért!
- Látom, Pál, kezded érteni. :-) Menj, és öltözd fel a szívedre a kegyelmet és azt, hogy én megtartlak téged. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív.
Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Máté 20:25-28
Ha az Úrnak akarsz megfelelni és nem embereknek, nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése