A nagy vad­kom­ló-irtás

Ami­kor egy ker­tet meg­vá­sá­ro­lunk, meg­kap­juk a föl­det a tel­ken levő fák­kal, vi­rá­gok­kal, épü­le­tek­kel, de a föld­ben levő gaz­zal is. Az új tu­laj­do­nos dolga, hogy ki­gyom­lál­ja a ker­tet és rend­be tegye. A képen a ke­rí­tés­re fel­kú­szó igen ag­resszív, eny­hén szú­rós szárú vad­kom­ló lát­ha­tó. Lát­szó­lag ár­tat­lan kis nö­vény­nek lát­szik a fel­szí­nen, de a föld alatt szö­ve­vé­nyes, vas­tag, fás gyö­kér­há­ló­zat­tal ren­del­ke­zik.

Ami­kor ezt az össze­ga­ba­lyo­dott gyö­kér-ká­oszt meg­lát­tam, el­ször­nyül­köd­tem, te jó ég, ilyen szí­vós a bűn is a szí­vünk ta­la­já­ban? Szí­vünk ugyan­is éppen olyan, mint egy kert ta­la­ja. Bi­zony, csa­lár­dabb az min­den­nél, ki tudja ki­is­mer­ni?¹

Ami­kor meg­fogsz egy kom­ló­gyö­ke­ret, és el­kez­ded ki­húz­ni, azt ve­szed észre, hogy az egész föld meg­moz­dul. Rá­jössz, hogy sok-sok gyö­kér ága­zik szét egy törzs­ből. De meg­le­pődsz, ami­kor egy gyö­ke­ret meg­fogsz, és az el­len­ke­ző irány­ba indul el: át meg át van szőve a talaj velük. Van, hogy sze­ren­cséd van, és ki­hú­zol egyet. Más­kor egy fe­let­te levő gyö­ke­ret kell előbb el­tá­vo­lí­ta­ni, vagy egy másik komló gyö­ke­rét. Van, ami­kor el­ju­tot­tál a ki­húz­gá­lás­sal egy da­ra­big, de el­akadsz, nem jön to­vább. Ilyen­kor a fás réteg lejön a gyö­kér­ről, de a ve­le­je benn­ma­rad a föld­ben. Hasz­nál­hatsz ásót, és lehet, si­ke­rül az el­tá­vo­lí­tás, de ez sem va­ló­szí­nű. Végül marad a met­sző­ol­ló. A gyö­kér mé­lyen ott marad a föld­ben. ²

Szí­vünk­ben is ilyen szö­ve­vé­nyes a bűn. Az egyik védi a má­si­kat a ki­szag­ga­tás­tól. Büsz­ke­sé­günk pl. nem fogja meg­en­ged­ni, hogy ki­tép­jék a csa­lást vagy a csa­lás el­ta­kar­ja a há­zas­ság­tö­rést, stb. Ám ahogy a kom­ló­gyö­ke­ret is fel­szín­re kell hozni, hogy ki­tép­jék és a föld meg­tisz­tul­jon, bű­ne­in­ket is nap­vi­lág­ra kell hoz­nia Is­ten­nek az Ige által, hogy meg­tisz­tul­has­sunk.³ Pál azt mond­ja, a tör­vény célja, hogy a bűn bű­nö­sebb­nek lát­szód­jék. A "ne kí­vánd" tí­pu­sú pa­ran­csok fel­szít­ják a kí­ván­sá­got, hogy meg­lás­suk, mennyi­re go­no­szak va­gyunk, mennyi­re kom­lós a szí­vünk. Amúgy csak kis ár­tat­lan nö­vény­nek lát­nánk a bűnt. De Isten min­dig a gyö­ke­rek­kel tö­rő­dik. Ezért van az, hogy egy kezdő bib­lia­ol­va­só ember lát­szó­lag bű­nö­sebb éle­tet fog élni, mint egy még nem hívő: a bib­li­ai tör­vé­nyek fel­szín­re hoz­zák a komló-bűnt, hogy aztán, ami­kor meg­ije­dünk saját go­nosz­sá­gunk lát­tán, Isten ke­gyel­me ki­sza­kít­sa azt szí­vünk­ből Jézus fel­tá­ma­dá­sá­nak ereje által. ⁴

Oly­kor jól jön, ha meg­ál­lunk a komló ki­sze­dé­sé­vel né­hány napig, és meg­vár­juk, míg ki­csit el­szá­rad. Más­nap ugyan­is könnyeb­ben jött ki a le­gyen­gült gyö­kér. Ezért van az, hogy Isten sem egy­szer­re bánik el az összes bű­nünk­kel. Tü­rel­me­sen el­né­zi a bűn-dzsun­gelt szí­vünk­ben, amíg egy vagy né­hány adott kom­ló­törzs­re fó­kusz­ál, hogy el­tá­vo­lít­sa azt. Ugyan­ak­kor az egész ke­rí­tést meg kell tisz­tí­ta­ni, ha nem akar­juk, hogy vissza­nő­jön egy­ha­mar. Szép sor­já­ban halad Isten is a bű­ne­ink­kel.⁵ Nem a bűn­te­len ember a ke­resz­tény,⁶ hanem az, aki­nek éle­té­ben egy-egy te­rü­le­ten elő­ször fel­for­du­lás, majd ja­vu­lás ta­pasz­tal­ha­tó. A föl­det fel­for­gat­juk, ki­jön­nek a bo­ga­rak, a fér­gek, a békák, a kövek, min­den­fé­le sze­me­tek, sö­rös­üveg-szi­lán­kok, mű­anya­gok a gyö­kér el­tá­vo­lí­tá­sa­kor. A komló-bűnt pedig össze­sze­dik egy ta­lics­ká­ba, hogy ra­kás­ra hord­ják és el­éges­sék.

A Bib­li­á­ban a sze­mét­ége­tő-he­lyet Gye­hen­ná­nak vagy Hin­nóm völgy­nek ne­ve­zik. Je­ru­zsá­lem­ből a Sze­mét-kapun ki­jő­ve oda vit­ték a sze­me­tet el­éget­ni. Jézus erről a hely­ről egy pél­dá­za­tot mon­dott: Ha egyik kezed vagy egyik lábad, vagy egyik sze­med visz bűnre, vágd le azt, és égesd el, mert jobb, ha cson­kán mész be Isten Or­szá­gá­ba, mint épen a Gye­hen­ná­ra, az olt­ha­tat­lan tűzre, ahol fér­gük nem pusz­tul el és a tűz nem al­szik el.⁷ Fon­tos, hogy itt nem a konk­rét vég­tag le­vá­gá­sá­ról van szó, hanem arról, hogy me­ne­kül­jünk olyan hely­ze­tek­ből, ahol könnyebb kí­sér­tés­be es­nünk. Isten tehát le akar vágni min­den bűnre vivő té­nye­zőt éle­tünk­ből, hogy meg­tisz­tít­son, hogy még több gyü­möl­csöt te­rem­jünk.

Ami­kor éget­tem a kom­ló­gyö­ke­ret, meg­könnyeb­bü­lés és öröm vett raj­tam erőt. Az a gon­do­lat jött belém a komló ége­té­se során – tudom, elég fur­csán hang­zik –, hogy hálát adok még a po­ko­lért is (ahogy a bib­li­ai sze­mét­ége­tő tűz­tót a köz­nyel­ven is­me­rik). Isten ezt Sá­tán­nak és an­gya­la­i­nak ké­szí­tet­te. Igaz­sá­gos íté­le­té­nek célja, hogy a bűn-komló, ami tönk­re­tet­te a vi­lá­got, kinn ma­rad­jon a menny­ből. Az új­já­te­rem­tett vi­lág­ban meg sem fo­gunk em­lé­kez­ni it­te­ni bű­ne­ink­ről.⁸ Akkor el­mond­hat­juk: végre meg­sza­ba­dul­tunk a kom­ló­tól! Mi­lyen jó, hogy nem az egész ker­tet kell fel­éget­ni, csak a sze­me­tet! Hogy egy nap meg lesz tisz­tít­va a szí­vem ettől a szö­ve­vé­nyes és ma­kacs bűn­há­ló­zat­tól, mely csak kárt okoz és tönk­re­te­szi éle­tem kert­jét, amely­ben amúgy más ha­szon­nö­vé­nyek is meg­te­rem­het­né­nek Isten szá­má­ra.

Ugyan­ak­kor nem sza­bad el­tit­kol­nunk, hogy a tűz­tó­ban em­be­rek is lesz­nek. A mel­let­tünk levő gaz­dát­lan kert­ben ugyan­is bur­ján­zik min­den. Az ilyen ker­tek tu­laj­do­no­sa­it meg szok­ták bün­tet­ni. Ez lesz az íté­let­na­pon is: Isten a vad­kom­ló-ül­te­tő Sá­tánt meg­bün­te­ti és tu­laj­do­ná­val együtt a tűz­tó­ba veti.⁹ Addig egy­más mel­lett van­nak ezen a vi­lá­gon Jézus kert­jei és Sátán kert­jei. Ha még nem Jé­zu­sé szí­vünk kert­je, kér­jük meg Jé­zust, hogy vá­sá­rol­jon ki min­ket minél ha­ma­rabb és kezd­je el a tisz­to­ga­tást a bün­te­tés vég­re­haj­tás előtt. A meg­vál­tás ki­vá­sár­lást je­lent a bűn és Sátán ha­tal­má­ból. Ezért hív­juk Őt meg­vál­tó­nak. A meg­vál­tás hi­va­ta­lo­san 2000 éve a gol­go­tai ke­resz­ten meg­tör­tént. A vé­tel­ár már kéz­nél van – ez Jézus vére –, és mivel Ő fel is tá­madt, Neki van le­he­tő­sé­ge arra, hogy még ma, sőt, már most ki­fi­zes­se vé­ré­vel bű­ne­i­det és meg­vá­sá­rol­ja szí­ved kert­jét a Go­nosz­tól.

Ó, mennyi­re várom már, ami­kor ki­köl­tö­zöm e bűnös hús­test­ből és nem én, hanem csak a bű­ne­im ke­rül­nek a tűzre. Ami arany­hoz, ezüst­höz és drá­ga­kő­höz ha­son­ló tűz­ál­ló érték volt éle­tem­ben, az mind meg­ma­rad, a töb­bi­re nem is lesz szük­ség, el fog égni.¹⁰ A Tu­laj­do­nos ugyan­is éle­tem vé­gé­re ki­pu­col­ja a ker­tet a szí­vem­ben, ahogy meg­ígér­te.¹¹

Az az Ő aka­ra­ta, hogy sok-sok vi­rá­got és gyü­möl­csöt te­rem­jünk és ne gyo­mot.¹² A gyü­möl­csöt csak Isten be­lénk köl­tö­zött Szel­le­me tudja meg­te­rem­ni ben­nünk. Ez a gyü­mölcs a sze­re­tet kü­lön­fé­le jel­lem­be­li meg­nyil­vá­nu­lá­sa, mint: hálás és ör­ven­de­ző szív, meg­elé­ge­dett bé­kes­ség, hosszú­tű­rés, szí­ves­ség, jóság, bi­za­lom­mal tár­su­ló hűség, sze­líd alá­zat és ön­ura­lom.¹³ E gyü­möl­csök az Is­ten­nek át­adott és Tőle függő élet ki­bon­ta­ko­zá­sá­nak jelei. A tö­vi­sek pedig ag­go­dal­mas­ko­dá­sunk­ból nőnek ki, me­lyek: az élet gond­ja-baja, a gaz­dag­ság csá­bí­tá­sa és min­den­fé­le kí­ván­sá­gok. Ezek meg­ölik a gyü­mölcs­ter­mő mag­va­kat.¹⁴ Éppen ezért eze­ket tá­vo­lít­ja el az Úr az útból, de csak azok éle­té­ben, akik az Övéi.¹⁵ Én se fogok a más kert­jé­ben gyom­lál­ni, csak a sa­já­tom­ban. Az Úr elő­ször meg­vá­sá­rol­ja Sátán kert­je­it egye­sé­vel, és el­kez­di ben­nük a jó mun­kát, me­lyet ga­ran­tál­tan be­fe­jez az Ő vissza­jö­ve­te­lé­re. Ha még nem len­nél az Övé, kérd hát, hogy vá­sá­rol­jon meg téged is és ment­se meg éle­te­det a sze­mét­ége­tő­től.

Ha Jézus szí­vünk kert­jé­nek tu­laj­do­no­sa és el­kezd­te a gyom­lá­lást, nyu­godt le­he­tünk örök éle­tünk felől.

  ¹ Je­re­mi­ás 17:9
  ² Máté 15:18-19
  ³ János 1:9
  ⁴ Róma 7:7-8:11
  ⁵ Zsol­tár 103:8-18
  ⁶ Jakab 3:2
  ⁷ Márk 9:43-48
  ⁸ Ézsa­i­ás 65:17
  ⁹ Máté 13:40-43; 25:41
¹⁰ 1Ko­rin­thus 3:11-13
¹¹ Fi­lip­pi 1:6
¹² János 15:1-8
¹³ Gala­ta 5:22-23
¹⁴ Márk 4:18-19
¹⁵ Zsi­dók 12:7-11