Rab­ló­bar­lang!

Nem tudom, hogy vagy­tok vele, de ma­nap­ság van egy ten­den­cia, egy vágy arra, hogy a ke­resz­té­nyek nor­má­lis és a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból el­fo­gad­ha­tó éle­tet él­je­nek. De va­la­hogy a Bib­li­át ol­vas­va azt lát­juk, hogy Isten em­be­rei nem ilye­nek vol­tak... Hanem re­for­me­rek, akik pró­bál­ták az unal­mas tár­sa­da­lom jól­szi­tu­ált és "ki­rittyen­tett bű­nö­se­i­nek" el­ma­gya­ráz­ni, hogy Isten sze­rint tök gáz­ban van­nak.

Ve­gyük pél­dá­ul Noét! Ő az a fazon volt, aki a si­va­tag­ban el­kez­dett egy nagy hajót épí­te­ni. Nem, Ő nem arról híres, mint a gye­rek­me­sék­ben, hogy fel­ta­lált egy ara­nyos kis ál­lat­kert-hajót! Hanem arról, hogy Isten szólt neki és ő en­ge­del­mes­ke­dett! Isten egy őrült­sé­get kért tőle: "építs hajót a si­va­tag­ban, mert el­pusz­tí­tom a föld la­ko­sa­it" - és meg­tet­te. Tár­sa­dal­mi­lag kor­rekt volt? Aki ma a si­va­tag­ban hajót épí­te­ne, azt bo­lond­nak néz­nénk...

Vagy ott volt Ge­de­on: Egy kb. hat­van­ez­res had­se­reg ellen kel­lett meg­vé­de­nie az or­szá­got. Isten azt mond­ta neki, túl nagy had­se­re­ged van, csak 300-an men­je­tek, ne­hogy még azt mond­já­tok, a ti ke­ze­tek men­tett meg ti­te­ket. És a leg­idi­ó­tább hadi tak­ti­ká­val kel­lett el­le­nük men­ni­ük: né­hány cse­rép­pel és gyer­tyá­val... Ve­het­nénk Dá­vi­dot is, akit a töb­bi­ek le­néz­tek, de akit Isten nem a kül­se­je, hanem szíve miatt vá­lasz­tott. Ő Gó­li­á­tot nem vas­ru­há­ban győz­te le, hanem Isten ne­vé­vel, egy os­to­ba pa­rittyá­val és ka­vi­csok­kal. Gó­li­át még rö­hö­gött rajta, aztán hir­te­len el­bo­rult... nem csak az agya, hanem az egész teste is. No de Ge­de­on és Dávid a had­tu­do­mány szem­pont­já­ból el­fo­gad­ha­tó volt? Hely­te­len a kér­dés. Isten vé­le­mé­nye szá­mít egye­dül! Mivel azt tet­ték, amit Ő mon­dott: győz­tek.

Ézsa­i­ás­nak, a ki­rá­lyi pró­fé­tá­nak három éven ke­resz­tül me­zí­te­le­nül kel­lett flan­gál­nia ut­cá­kon és te­re­ken, és hir­det­nie azt, amit Isten mon­dott neki. Ezé­ki­el­nek pedig 430 napon ke­resz­tül te­rep­asz­ta­lo­sat kel­lett ját­sza­nia az utcán: egy mini vá­ros­ma­ket­tet épí­tett né­hány mini ost­rom­gép­pel és köz­ben te­hén­trá­gyán sü­tött ár­pa­ke­nye­ret kel­lett ennie, utal­va a sze­gény­ség­re, ami el fog jönni. Mi­lyen lát­ványt nyújt­ha­tott Is­ten­nek e két "tár­sa­dal­mi igé­nyek­nek is meg­fe­le­lő" pró­fé­tá­ja?

De a ked­ven­cem Jézus, ő volt a leg­őrül­tebb. Ki­rály lé­té­re nem pa­lo­tá­ban, hanem is­tál­ló­ban szü­le­tett, ál­lat­sza­gú já­szol­ba tet­ték. Szü­lei nem dip­lo­ma­ták vol­tak, hanem szak­mun­ká­sok. Ta­nít­vá­nyai nem teo­ló­gu­sok vol­tak, hanem bűzlő ha­lá­szok és egy maf­fi­ó­zó vám­sze­dő. És ami­kor azt mond­ta: "Én va­gyok a mennyei ke­nyér, ami­ből ha esz­tek, örök éle­te­tek van", az in­tel­lek­tus­kák­nál ez ki­ver­te a biz­to­sí­té­kot: "Hát nem a Jó­zsef fia ez?"

Nos, ez az ál­lí­tó­la­gos kis­jé­zus­ka egy­szer be­ment a temp­lom­ba. A ce­re­mó­nia őt nem ér­de­kel­te, vi­szont lá­tott va­la­mi un­do­rí­tót. Isten ál­dá­sa­it árul­ták pén­zen. És mit ho­zott a kis­jé­zus­ka? Os­tort!!! Vol­tál már úgy, hogy egy gyü­le­ke­zet­ben eléd dör­göl­tek egy ko­sa­rat, hogy te­gyél bele pénzt, és akkor ál­dott le­szel? Nos, kép­zeld el, hogy ott lenne Jézus! Sze­rin­ted mit tenne? Én el­kép­ze­lem a szto­rit. Megy a nyá­las "di­cső­í­tés"-nek ne­ve­zett zene, köz­ben meg­ha­tó­an be­szél va­la­ki, és az em­be­rek elő­ké­szí­tik pénz­tár­cá­ju­kat. Egy­szer csak, ahogy egy fi­a­tal ro­cker elé ér a kosár, fel­pat­tan, el­kap­ja a pén­zes­ko­sa­rat a "szol­gá­ló test­vér" ke­zé­ből, és be­ha­jít­ja a terem kö­ze­pé­re. Amint hal­lod ahogy csö­rög­nek az érmék és látod szál­lin­góz­ni a bank­je­gye­ket, meg­szó­lal: "Ezt meg ne lás­sam töb­bet az Atyám tisz­te­le­té­re ren­de­zett al­kal­ma­i­to­kon! Ide gyó­gyul­ni jár­nak az em­be­rek, de nem há­la­pén­zért!"

Nos, sze­rin­ted, ezek a "gyü­le­ke­ze­ti mun­ka­tár­sak" mennyi­re ked­vel­nék ezt a ro­ckert ezek után? Meg­kér­dez­nék, mi­fé­le ha­ta­lom­mal teszi ezt, nem? De most már érted, miért akar­ták Jé­zust meg­öl­ni az ál­lí­tó­la­gos szent, jó és ci­vi­li­zált val­lá­sos em­be­rek? Ta­láld ki, ha leg­kö­ze­lebb egy gyü­le­ke­zet­ben meg­lá­tok egy ilyes­mit és hoz­zám ér­ke­zik a per­sely, mit fogok csi­nál­ni! Isten adjon ehhez erőt és bá­tor­sá­got!

Ne la­po­sít­suk el Is­tent: hagy­juk meg neki az Ő mód­sze­re­it és ne akar­junk el­ad­ni egy tár­sa­dal­mi­lag el­fo­gad­ha­tó Jé­zust: aki sose halna meg a bű­nö­sö­kért, mond­ván, hogy min­den­ki jó, szép és ara­nyos. Mert azzal, hogy Jézus meg­halt a bű­nö­sö­kért, egy­út­tal azt is ki­fe­je­zi, hogy te és én gázok va­gyunk Isten előtt, és ha Ő nem hal meg ér­tünk, akkor egy olyan is­tent imá­dunk, mint a val­lá­so­sok a temp­lom­ban: aki­vel nem kell kap­cso­la­tod le­gyen, ott a tá­vol­ban elvan és te is el­vagy, ha azt a tíz pa­ran­csot be­tar­tod. Ma oda­jött hoz­zám va­la­ki, hogy "ha is­me­red a tíz pa­ran­cso­la­tot, akkor igazi hívő vagy." Mire én vá­la­szol­tam neki: "Té­vedsz: ha Jé­zust is­me­red, akkor vagy hívő!"

Isten kap­cso­la­tot akar veled. Nem a tíz­pa­ran­cso­la­tot, nem a ti­ze­de­det, nem a val­lá­so­dat, nem a ke­resz­tény­sé­ge­det, sem a jól­szi­tu­ált­sá­go­dat. Hanem ami ott belül van: a szí­ve­det! Ne hagyd, hogy ki­ra­bol­ja­nak a kül­ső­sé­gek! Maga Jézus mond­ta: "Ami az em­be­rek előtt kí­vá­na­tos=nagy­ra be­csült, Isten előtt utá­la­tos!"

Em­be­rek he­lyett az Is­tent féld és nyu­godt lesz az éle­ted.