Va­sár­na­pi vers

Vers a va­sár­nap­ról, va­la­mint Jézus kö­ve­té­sé­ről.

Írta: Vá­ra­di At­ti­la
Kelt: 2019. szep­tem­ber 22, Lim­bach (Vogt­land), Né­met­or­szág

A ta­nít­vány­ság buk­ta­tó­ja: A meg­ta­pasz­ta­lá­sok Bib­lia fölé he­lye­zé­se

Meg van írva:

Az én lá­bam­nak szö­vét­ne­ke a te Igéd, és ös­vé­nyem­nek vi­lá­gos­sá­ga.

Zsol­tár 119:105

Hit kér­dé­sé­ben a végső te­kin­tély min­den do­log­ban a Szent­írás. Egy jotta vagy vessző sem múlik el be­lő­le, Isten min­den szava szín­igaz. Az Írás Isten örök­ké­va­ló vál­toz­ha­tat­lan kon­cep­ci­ó­ja: „Uram, örök­ké meg­ma­rad a te Igéd a menny­ben.“ (Zsol­tár 119:89)

Fel­ké­szü­lés az ezer éves ural­ko­dás­ra

Ami­kor pedig ezek el­kez­dőd­nek, egye­ne­sed­je­tek fel, és emel­jé­tek fel a fe­je­te­ket, mert kö­ze­le­dik a meg­vál­tá­so­tok.

Lu­kács 21:28

Talán vagy­tok így né­há­nyan, hogy időn­ként ele­ge­tek van az egész­ből, és leg­szí­ve­seb­ben ki­fut­ná­tok ebből a vi­lág­ból. Időn­ként mind­annyi­unk­kal elő­for­dul­hat ez, és mind­ez rend­jén is van. Lel­künk jelzi, hogy baj van, és hogy va­la­mi na­gyon ter­mé­szet­el­le­nes, ide­gen a szá­má­ra. Mint­ha az édes­vi­zi hal­nak sós víz­ben kel­le­ne élnie. Nem ez a ter­mé­sze­tes kö­ze­ge. Ahogy ne­künk sem a fáj­da­lom, az igaz­ság­ta­lan­ság, a lopás, csa­lás, ha­zu­do­zás, plety­kál­ko­dás, tisz­tá­ta­lan­ság, a bűn. Ebből aka­runk oly­kor el­me­ne­kül­ni mi, aki­ket Isten már tisz­tá­ra mo­sott ebből Jézus vé­ré­vel: aki­ket Isten új­já­szült az ő örök­ké­va­ló Igéje, vagy­is Kon­cep­ci­ó­ja által, ami Jé­zus­ban lett elő­ször test­té, s most ben­ned, ben­nünk va­ló­sul meg.

El­ménk meg­úju­lá­sa és Isten el­gon­do­lá­sá­hoz való iga­zí­tá­sa

Mi­u­tán egyre in­kább azt ér­zé­ke­lem, hogy so­kak­nak so­fé­le vé­le­mé­nye van Isten Or­szá­gá­nak bi­zo­nyos dol­ga­i­ról, Isten arra ve­ze­tett, hogy írjak az elme meg­újí­tá­sá­ról, vagy­is gon­dol­ko­dá­sunk­nak az Isten Kon­cep­ci­ó­já­hoz való iga­zí­tá­sá­ról. Az „Ige”, ami test­té lett Jé­zus­ban, Kon­cep­ci­ót je­lent az ere­de­ti ógö­rög­ben.

Kér­lek azért ti­te­ket test­vé­re­im az Is­ten­nek ir­gal­mas­sá­gá­ra, hogy szán­já­tok oda a ti tes­te­i­te­ket élő, szent és Is­ten­nek ked­ves ál­do­za­tul, mint a ti okos tisz­te­le­te­te­ket. És ne szab­já­tok ma­ga­to­kat e vi­lág­hoz, hanem vál­toz­za­tok el a ti el­mé­tek­nek meg­úju­lá­sa által, hogy meg­vizs­gál­já­tok, mi az Is­ten­nek jó, ked­ves és tö­ké­le­tes aka­ra­ta.

Róma 12:1-2

Pró­fé­cia: kül­szí­ni szén­bá­nyá­szat

Lucas Meyer test­vé­rünk jú­ni­us­ban ka­pott egy pró­fé­ci­át a vég­idők ki­hí­vot­ta­i­ról és az üsz­kös fa­da­ra­bok­ról. Ez a cikk in­nen­től kezd­ve ennek a pro­fe­ti­kus írá­sá­nak a for­dí­tá­sa.

A tudós, a dínó lágy­szö­vet és a ki­rú­gás esete

Ki­rúg­ták a ka­li­for­ni­ai egye­te­mi ku­ta­tót, aki lágy­szö­ve­tet ta­lált egy tri­ce­ra­topsz csont­já­ban. Végül az egye­tem a hosszú­nak ígér­ke­ző ember-, idő- és költ­ség­igé­nyes pe­res­ke­dés elől el­fut­va hat­szám­je­gyű dol­lár­nyi kár­té­rí­tést adott az akkor már har­minc tu­do­má­nyos pub­li­ká­ci­ó­val ren­del­ke­ző mik­rosz­kó­pos la­bor­ve­ze­tő­nek. Az egye­tem nem is­mer­te el bű­nös­sé­gét, és to­vább­ra is diszk­ri­mi­ná­ci­ót ta­nú­sít a tu­dós­sal szem­ben.