A Hill­song és Brian élete

Írta: Elle Hardy

A Hill­song ala­pí­tó­ja el­vesz­tet­te az irá­nyí­tást, elő­ször az íté­lő­ké­pes­sé­ge, majd a te­kin­té­lye, végül pedig maga az egy­há­za fe­lett - most, a bün­te­tő­per­ben két­ség­be­eset­ten pró­bál­ja irá­nyí­ta­ni a tör­té­ne­tét.

Mi a baj a bap­tis­ta egy­ház­zal (és a ha­son­ló evan­gé­li­u­mi­ak­kal, mint pl. a Gol­go­ta)?

A bap­tis­ta-szerű egy­há­zak­kal több­ször is volt konf­lik­tu­som, és az idők során meg­ér­tet­tem, hogy ők egy­ál­ta­lán nem Jézus kö­ve­tői. Az aláb­bi, an­gol­ról for­dí­tott írás ért­he­tő­en el­ma­gya­ráz­za, mi a baj a bap­tis­ta egy­ház­zal (vagy a Gol­go­tá­val vagy egyéb evan­gé­li­u­mi kö­zös­sé­gek­kel), az em­be­rek miért nem szü­let­nek újon­nan, és miért hamis az ő ta­ní­tá­suk az üd­vös­ség meg­szer­zé­se és meg­tar­tá­sa kér­dé­sé­ben. A Gol­go­ta és egyéb evan­gé­li­u­mi gyü­le­ke­ze­tek (pl. Vek­ker, Kegy, stb) sem mások, mint többé-ke­vés­bé el­vi­lá­gi­a­so­dott ver­zi­ói a bap­tis­ta egy­ház­nak. Ha ilyen gyü­le­ke­ze­tek egyi­ké­be jársz, akkor fon­tos tud­nod az aláb­bi dol­go­kat, és fon­told meg, hogy egy­ál­ta­lán újon­nan szü­let­tél-e. Az örök éle­ted a tét!

A ke­resz­tény­ség he­lyett Jé­zust kö­vesd!

Kezd­jük mind­járt a ke­resz­tény­ség leg­na­gyobb té­vely­gé­sé­vel, az egy­ház­zal. Az ere­de­ti bib­li­ai kon­cep­ció sze­rint (a hely­te­len Bib­lia-for­dí­tá­sok el­le­né­re) nem lé­te­zik olyan, hogy „egy­ház”! Hanem ek­lé­zsia van. Az ere­de­ti görög szó je­len­té­se nem va­la­mi­lyen épü­le­tek­hez kö­tött hi­e­rar­chi­kus val­lá­si in­téz­mény, hanem a sö­tét­ség ha­tal­má­ból ki­hí­vott em­be­rek pár­be­szé­des fó­ru­ma, akik Jézus ta­nít­vá­nyai.

And­rew Strom: Igazi és hamis éb­re­dés han­gos­könyv

Egy fon­tos han­gos­köny­vet bo­csá­tok ren­del­ke­zé­se­tek­re, mely által te is meg fogod tudni kü­lön­böz­tet­ni a hamis ka­riz­ma­ti­kus moz­gal­mat és a mö­göt­te lévő ok­kul­tiz­must Jézus igazi és to­vább­ra is cso­dák­kal teli kö­ve­té­sé­től. Min­den­képp hall­gasd végig, és kér­lek küldd to­vább minél töb­bek­nek.

A ha­zug­ság le­lep­le­zé­sé­vel és a va­ló­igaz­ság meg­is­me­ré­sé­vel nyu­godt lesz az éle­ted.

A ke­resz­tény­ség egy to­tá­lis cél­té­vesz­tés, Jézus tel­je­sen mást akart

A cím meg­döb­ben­tő, és hossza­san tud­nék írni erről, mert a téma tág. Ír­hat­nék az apos­to­lok tá­vo­zá­sa utáni dühös far­ka­sok­ról, akik maguk után vi­szik a nyá­jat, tehát Di­ot­re­fész­ről, a Ni­ko­la­i­ták­ról, An­ti­ó­khi­ai Ignác le­ve­le­i­ről és püs­pök-kul­tu­szá­ról, amire az egész em­ber­kö­ve­tő li­tur­gi­kus ke­resz­tény­ség épült. Ír­hat­nék Lu­ther pász­tor-fo­gal­má­ról és az „egye­dül” szó ar­ro­gáns szö­veg­hez adá­sá­ról a Római le­vél­ben („egye­dül hit által”), ír­hat­nék a ha­mi­sak mel­lett a jónak tűnő „evan­gé­li­u­mi” (azaz: Lu­ther-hitű) egy­há­zak lé­lek­si­mo­ga­tó té­vely­gé­sé­ről, il­let­ve a mo­dern biz­nisz­egy­há­zak­ról, biz­nisz­misszi­ók­ról és biz­ni­szevan­gé­lis­ták­ról, ame­lyek és akik ma­gu­kat adják el, ahogy kö­ve­tő­ket és ta­go­kat to­bo­roz­nak ma­guk­nak, és va­la­hol min­dig el­csa­var­ják Isten Igé­jét.

Ho­gyan ta­lál­jam meg a fér­jem – egy zsidó bölcs ta­ní­tá­sai alap­ján

Több mint három évvel ez­előtt mély vál­ság­ban vol­tam, mert lát­tam, hogy az éle­tem­ben az ördög újra és újra el­jött, hogy el­pusz­tít­son min­den re­ményt a pár­kap­cso­la­ti te­rü­le­ten. Annyi hamis nőt, za­va­ró té­nye­zőt és csa­ló­dást kül­dött nekem, hogy fel­ad­tam, hogy még min­dig higgyek a meg­fe­le­lő fe­le­ség­ben. De amíg én az em­be­ri erőm végén vol­tam, Isten már rég el­kezd­te kül­de­ni hoz­zám a fe­le­sé­ge­met. Köz­ben Ő hely­re­i­ga­zí­tott és ta­ní­tott engem a há­zas­ság­ról. Kü­lö­nös re­ményt adott nekem egy or­to­dox bölcs vi­de­ó­ja, aki azt mond­ta, hogy nem csak úgy va­la­kit ke­re­sünk, aki a há­zas­tár­sunk lesz. Hanem magát az Isten által te­rem­tett és ki­vá­lasz­tott há­zas­tár­sun­kat ke­res­sük.

Spe­ku­lá­ció: Sátán egyik nagy ha­zug­ság­gyá­ra

Nem, nem a tőzs­dé­ről be­szé­lek, sem a tős­de­spe­ku­lán­sok­ról. Hanem arról a bi­zo­nyos­ról, amit iga­zá­ból iro­da­lom­órán ta­ní­tot­tak ne­künk vers­elem­zés­kor:
„Biz­tos azt mond­ta a költő ezzel, hogy…”
És nem, egy­ál­ta­lán nem biz­tos. Nem vol­tál ott, nem be­szél­get­tél vele, nem tudod, mi járt az agyá­ban és mik vol­tak az ér­zé­sei. A spe­ku­lá­ció az, ami­kor olyas­mit ol­va­sunk bele a vers­be, ami a köl­tő­nek lehet, hogy eszé­be se ju­tott.