Vers, kérés, ima, felhívás, amit Ábrahám szolgájának esketése ihletett. „Hadd eskesselek meg az Úrra, az ég és föld Istenére, hogy fiamnak nem a kánaániak leányai közül hozol feleséget, akik között lakom.” (1 Mózes 24:3).
Ha Isten hív téged,
S nehézség szól közbe:
Mammont szolgálsz inkább?
Ne hozz kánaánit!
Presztizsedről van szó?
Jézus szégyenéről?
Melyiket választod?
Ne hozz kánaánit!
Amikor dicsekszel:
Önmagadra mutatsz?
Krisztus keresztjére?
Ne hozz kánaánit!
Kényes hercegnő vagy,
Vagy megváltott voltod
Alázatra indít?
Ne hozz kánaánit!
Úr munkásán nevetsz?
Együttérzel velük,
Sőt, ha kell, velük mész?
Ne hozz kánaánit!
Kélyelegsz és csábítsz,
Örömben gyönyörködsz?
Sokféle vágy kerget?
Ne hozz kánaánit!
Világot szereted,
Múlandó dolgokat?
Hűtlenül elárulsz?
Ne hozz kánaánit!
Jóra nem hajlandó,
Mindenkor tanuló!
Igazságra eljutsz?
Ne hozz kánaánit!
Magadat sajnálod,
Vagy az Úr szomorít,
S bűneidet bánod?
Ne hozz kánaánit!
Ki számodra Jézus?
Kegyesség látszata,
Vagy Urad s Királyod?
Ne hozz kánaánit!
---
Hozd nekem Rebekát,
Abigailt, Dorkászt,
Lídiát, Máriát,
Kik megértették már:
Bűnük mint a tenger,
Sokat bocsátottál,
Odajönnek Hozzád,
Széttörnek szelencét...
Lábaidra öntik,
Hajukkal köszönik,
Könnyes áldozattal
S szívükkel szeretnek:
Ilyen nőt hozz nekem.
Elhívásod teljesen magaddá téve nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: