A CÉL vagy a KERESZT evangéliuma?

Jelenleg zajlik egy baptista ifjúsági konferencia Kaposváron, a „Békevár” fantázianevű baptista imaházban. Az a mottójuk: „Célom Van Veled”. A szokásos Jeremiás 29:11-gyel evangélizálnak, hogy Istennek állítólag jó terve van a te életedre. Ám ez egy hamis evangélium. Sem Jézus, sem az apostolok soha nem hirdették ezt. Ők ehelyett Isten Királysága evangéliumát hirdették, a maga Alkotmányával és a bűnösök Jézus-követő tanítvánnyá (gyakornokká) tételével.

Előzetes

Nem úgy kell evangélizálni, hogy egy félig vicces és félig világias környezetben azt hirdetik, „te egy szegény vagy, aki nem látod, merre tart az életed, de Istennel megtalálhatod, és ő meg fog áldani”, hanem azt kell hirdetni mindenféle csinnadratta nélkül, hogy „te gonosz vagy és a keresztre kell küldeni ezt a gonoszt, aki vagy.” És itt be lehet hozni, hogy Jézus mit tett értünk a kereszten, hogy életét szószerint kicserélje a miénkkel, s hogy temetkezzünk el az Ő halálába a vízben, hogy Ő éljen bennünk, elszakadva e gonosz és parázna nemzedéktől.

A „cél” evangéliuma helyett vissza kell térni a kereszt evangéliumához. A „cél” még mindig énrólam szól. A kereszt viszont az, ami Istenről szól. Istennek semmilyen terve nincs a mi életünkre. Amikor meghalunk magunknak, onnatól kezdve Jézus életére van terve Istennek bennünk.

Álljon itt a kaposvári baptista ifikonferencián szombat délelőtt elhangzottak Jézus tanításaival összevetett vizsgálata!

Itt lehet megtekinteni az előadást (ezen blog szerzője kizárólag elemzési céllal ajánlja):

Mindez részletesen összehasonlítva Jézus tanításaival

Az alap, amire építeni fogok, az a nagy kikületési parancs (Mt 28:19-20a):

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá (gyakornokká) minden népet:
1) bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében,
2) tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…

Jézus sehol soha nem hirdette a Jeremiás 29:11-et, mert nem ez az evangélium. Ez a cél-központúság egy viszonylag új evangélizációs módszer, ami az individualista („te különleges, egyedi vagy”) egocentrikus embernek kedvez. Az szuper, hogy a szövegkörnyezetet egy kicsit megemlítette a szónok. Ám mégis, a teljes megtérést kell hirdetni. Bár egy picit beszélt a bűnök elhagyásáról, valójában a megtérésben benne van a bűnösséged és gonoszságod felismerése is, vagyis az, hogy Isten ellen vétkeztél, és hogy ítéletnap vár rád, ahol méltó vagy az örök tűzre. A megtérésben benne van az is, hogy rád, arra, aki te vagy, Istennek nincs terve. Jézusra van terve a te életed helyett (Galata 2:20). Ez nem a te békességedről és a te boldogulásodról szól (mint ahogy a szónoklatban elhangzik többször is), hanem arról, hogy meg kell halnod magadnak.

Az Ószövetséggel nem lehet evangélizálni, ahogy ebben a beszédben történt, ha nem beszélünk soha arról, hogy Jézus tanítványaivá kell válni. Meglepő vagy sem, Jézusnak egyetlen tanítványa sem volt az Ószövetségben.

Tehát nem úgy kell evangélizálni, mint ebben a beszédben, hogy „te egy szegény vagy, aki nem látod, merre tart az életed”, hanem úgy, hogy „te egy gonosz vagy és a keresztre kell küldeni ezt a gonoszt, aki te vagy, és mintegy végetvetni a saját életünknek, de nem fizikai, hanem szellemi értelemben: mindent Isten Igéje alá kell tenni, mintha egy biankót (együttműködési üres lap szerződést) írnál alá, hogy ezután szép fokozatosan elmédre az elme-megújítás által Isten ráírja az Ő Igéjét. És beszélni kell Jézusról, hogy Őneki is keresztre kellett mennie, hogy a vére által megtörténhessen a megbocsátás és az Ő életének átadása nekünk a vízbe és a Szellembe merítés által.

Beszél szónok más emberek életéről, hogy jó dolog mintákat, pélákat venni. Ez természetesen nem feltétlenül baj, de arról nem beszél, hogy olvassátok el Máté, Márk, Lukács, János evangéliumát, ahol maga Jézus beszél, hogy mit jelent Őt követni. Voltaképp ez a „cél” evangéliuma, amit hirdetnek, nem pedig a kereszt evangéliuma.

Egyszer előhozza a szónok a saját bizonyságtételét, miszerint Isten azt mondta neki: „Tervem van veled, hogy ennek a gyülekezetnek a lelkipásztora legyél” – igen ám, csak a próféciát meg kell vizsgálni. A Bibliában nincs olyan, hogy egy épületben összejön egy gyülekezet, és van annak 1 darab (mikrofonos) lelkipásztora, aki tanít. Ráadásul a legtöbb gyülekezetes keresztény nincs meghalva önmagának (magam tanúsítom, aki hasonlóan 17 évig voltam benne a rendszerben). Sehol nem hirdetik azt a féle tanítvánnyá levést, amit Jézus hirdetett. Ezért mivel azok, akik vonzódnak ilyen pásztoros-gyülekezetes helyekhez és ezt nem látják, valószínűleg nem haltak meg maguknak. A legtöbb „gyüli” csak egy életminőség javítását kínál, hogy az emberek Istent használják a saját boldogulásukhoz. De Jézus „családja” nem azok, akik hallgatják Isten Igéjét, hanem azok, akik megcselekszik (pontosabban fogalmazva: akikben Isten Igéje, Jézus felnő és megnyilvánul).

A szónok egyszer azt mondja: „ti most életkeresési fázisban vagytok”, és bátorítja is őket ebben. Ez a kifejezés azért érdekes, mert Jézus ennek az ellenkezőjéről, az „élet-elvesztésről” beszél. Hogy aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, de aki elveszti Őérte és az evangéliumért, az megtalálja

Beszél arról, hogy „tudni akarom, hogy Isten mit akar.” Ez jó dolog. Istennek van „rematikus” és „logikus” vezetése is. A logikus az, ami a logoszra épül, Isten Igéjére, logikájára. Ez örökérvényű, mindenkire mindenkor érvényes. A legtöbb minden, amit Isten akar, Jézus már elmondta az evangéliumokban, és az apostolok is. Nem feltétlenül Rácz Lajost kell hallgatni, mert ez hasonlít a római katolicizmushoz, hogy embereket hallgatunk Isten Igéje helyett. Maga a monológ prédikáció, mint amilyen ez a tanítás is, ez sem biblikus, nincs ilyen a biblikus gyülekezetben. Ez tehát a logikus vezetés: az Igének való engedelmesség, a hazugságok kidobálásával, elme megújítással. Ha ez az alap stabil, utána már lehet a „rematikus”, azaz aktuális profetikus vezetéssel foglalkozni. Ám ez utóbbit mindig alá kell vetni a logosznak, és ami „kilóg” belőle, elvetni.

Voltak jó és inspiráló dolgok ezután, amiket mondott a szónok, de az evangélium még mindig nem hangzott el. Ez azért veszélyes, mert meg nem tért embereknek hirdetik azt, ami csak megtértekre vonatkozik. Például azt nem szabad hirdetni, hogy „Isten nagyon szeret titeket”, mert ellene mond a János 3:36-nak, hogy „aki nem enged a Fiúnak, Isten haragja marad rajta”. Igen, a Róma 1:18 is Isten haragjával indít a bűnös felé, nem pedig a szeretetével. Ezért ez így egy hamis, megtévesztő „evangélium”. Isten nem egyszerűen csak „szeret téged”. Szeret azért, hogy megtérj, hogy Jézus élete legyen benned, mert Ő valójában Jézust szereti, és azt, aki meghalt magának: akiben Jézus él. Ezt jelenti az, hogy a Ige-mag meghal, és termést hoz. Ezt jelenti, hogy az Ige-mag, amit elvetettek a szívedben, abból ugyanaz a jézusi élet kel ki, mint ami Őbenne volt.

A beszélő azt mondja, hogy ő nem kéri, hogy a fiatalok az egójukat és elképzeléseiket tegyétek le, egy enyhe utalást tesz, hogy esetleg birkózzák meg Istennel. Ám Jézus pontosan ezt a letételt parancsolja, határozottan! Isten nem azt akarja, hogy megharcoljuk a céljainkat, hanem azt, hogy meghaljunk magunknak. Sajnos az a baj ezzel a konferenciával és a hasonlókkal, hogy a cél a központi téma, és mellékesen ott van valahol Isten, aki valamit csinál a céllal. Tehát cél-központú és nem Isten-központú. A cél még mindig rólam szól. A kereszt viszont az, ami már Istenről szól. Mind Jézus keresztje, hogy meghalt magának és Isten ezért szerette, mert Ő letette az életét (ezt Ő maga mondta). Továbbá a mi keresztünk, amikor mi is mindent átadunk Istennek, és amit olvasunk Jézus parancsait, azokat az Ő kegyelmével megtesszük.

Tanítvánnyá kell tehát tenni az embereket, és nem egy „istenes emberré”:

1. elmenni az emberek közé és nem behívogatni őket (pl. konfira, gyülibe, koncertre, programokra, stb.)
2. bemeríteni őket [bűnök bocsánatára, miután megtértek (ApCs. 2:38) és Szent Szellem vétele, hogy tanúim legyenek (Apcs 1:8)]
3. megtanítani őket:
   
1. mindarra (ez mindent jelent, nem csak felekezeti teológiát)
2. amit Jézus (és nem: Dávid, Jeremiás, stb.)
3. parancsolt (nem: kért)
4. „nektek” (azoknak, akik a nagy kiküldési parancsot hallották: 12 kivéve Júdás, és a többi jelenlévő tanítvány)
5. hogy megtartsák (tehát életre keljen az Ige=Jézus élete bennük)

Összefoglalás:

Ez a prédikáció nem nevel senkit tanítvánnyá, hiszen semmit nem szól arról, hogyan kell Jézust követni. Egy bemelegítő talán lehet, de ennél határozottabban és egyenesebben kell prédikálni, pontosan úgy, ahogy Jézus tette.

Ugyanakkor veszélyes, amit hirdetnek, mert nem arra bátorítják az embereket, hogy nyissák ki a Bibliát és olvassák el maguknak, amit Jézus parancsol, hogy gyakornokként azokat megtegyék, hanem csak azt, hogy figyeljék a jeleket és azokat kövessék. Ez így egy kiváló táptalaj a végidők megtévesztéséhez. Ha valaki nem ismeri Isten Országának „Alkotmányát”, hogyan tudja megkülönböztetni, mely jelek vannak Istentől, melyek nem? Isten sosem fog Jézus szavaival ellenkező jeleket küldeni.

Hogyan kell Igét tanulmányozni, hogyan lehet kiszűrni a tévtanításokat (akár pulpitusokról elhangzottakat is), ilyeneket (is) kellene tanítani. Itt nem a terv és a jelek a fontosak, hanem az, hogy Istennek van egy Országa, annak meg egy Alkotmánya (Újszövetség), és abban mik a legalapabb dolgok, amiket nem kell kitalálni és kiprófétálni az ember életére. Azok ott vannak, egy vessző vagy jóta sem fog elveszni belőlük. És sajnos akkor kiderülne, hogy nagyon-nagyon-nagyon sok minden, amit az intézményes egyházak csinálnak, nagyon-nagyon nem az, amiről Isten Országa szól.

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá (gyakornokká) minden népet:
1) bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében,
2) tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…

Kérlek, az Ige fényében béreai módon vizsgáljátok meg mindazt, amiről írtam, illetve azt, amiről a prdéikátor beszélt.


A baptisták helyett Jézust kövesd, és gyakornoki lesz az életed.