A boldogtalan keresztény énekesnő

Ma reggel nézegettem a facebookot, és egy közismert magyar keresztény énekesnő fényképét láttam meg. Arcán mosoly nélkül, üres szemekkel. Valami nem stimmel itt. Fájdalmat éreztem iránta. Végignéztem a többi fényképét. Mindenhol ugyanaz a szomorú üresség. A szellemi megítélés ajándékával ezeket nem nehéz észrevenni.

Fussatok ki belőle

A legtöbb bibliafordítás nem adja vissza megfelelően a gyülekezet fogalmát. Egyház vagy gyülekezet szóval fordítják az eklészia (eklézsia) szót, ami kihívottak gyűlését, csoportját jelenti. Már kihívottakat a bűnből, önmagukból, önigazoló vagy vallásos cselekedeteikből és a világból. Egy vegyes összetételű istentisztelet vagy egyházi alkalom semmi esetre sem lehet bibliai értelemben vett eklézsia. Maximum egy evangelizáció (már ha az evangélium egyáltalán elhangzik az apostolok által hirdetettel megegyező tartalommal), de nem eklézsia. A monológ prédikáció is az evangelizációhoz kötődik, amikor a megfeszített Jézust hirdetik (görög: kerüsszó, euaggelidzó), és nem a szentek közé való, ahol a Szellem által vezetett párbeszéd az egyetlen elfogadható kommunikáció egymás Krisztusban való teljes felnőttkorúságra való felépítésére gyámok helyett (dialegomái). Akárhol, ahol pulpitust látsz egy mikrofonos emberrel, az nem eklézsia, hanem maximum egy evangelizáció, de legtöbbször sajnos inkább csak egy színházi program.

Égő kollégium

Egy dombról figyeltük a lángokat. Mögöttünk villamos és a forgalom zaja. Rémülten és kíváncsian néztük és videóztunk a telefonjainkkal. Vakító sárga volt. Fölötte szürkés füst gomolygott a levegőben. Egyszer csak bedőlt a kollégium front fala.

Cserbenhagyásos gázolás

Volt már olyan az életedben, amikor sorra pattannak le rólad a barátaid, rokonaid? Sőt: még a legjobb barátod sem ért meg, és nem áll ki érted? Nos, van egy jó hírem a számodra. Nem vagy egyedül!

A mai társadalmi káosz gyökere (és a kúra)

Mindaz az őrület, amit látsz ma a társadalomban: csak egy betegség kezeletlen gyökerének elburjánzása. Az embereket (amíg lassan hozzá nem szoktatják) lesokkolja a gender őrület, az abortusz, az eugenetika (ha nem lesz egészséges a baba, jobb megölni), a gender-mentes óvodák és iskolák, a töméntelen mennyiségű pénzpazarlás a shoppingolásban és utazgatásban, a szabad szerelem és annak mindenféle aberrált formája, a végeláthatatlan egyetemi tanulmányok és a karrierőrület, stb. Valami nagyon nincs rendben, miközben az emberekben belül nő az üresség.

Lehet-e bármiféle garanciám az üdvösségem felől?

Hogyan lehet az ember biztos abban, hogy a hite őszinte, és hogy Jézus elfogadta őt? Nézzünk meg két egymással ellentétes esetet, amivel az embereknek küzdelmeik vannak, majd magát a megoldást.

Az elrejtett kincs

– Ezaz barátom! Milyen szép és erős lett már ez a kastély, amit építettem magamnak! Itt jól elleszek életem végéig! Gyere és bulizzunk egy jót!
– Igen, de figyelj már… hm… olyan sivár és üres itt minden, nem…? Kéne még ide valami izé… csak nemtom mi…
– Most hogy mondod… tényleg. Kéne még ide valami.
– De mi?
– Eszembe jutott, az a hír járja, hogy, van valami kincs elásva itt a környéken, amit kevesen találnak meg. De hogy juthatok én hozzá?