Növekedés a hit útján

Beköltöztünk többé-kevésbé a bocskaikerti missziós központunkba. Isten egyre inkább a merészebb hitből való élet felé vezérel, amint a Bibliát nyitott, és emberi elméleteket és tanításokat is félretevő szívvel tanulmányozom. Ez a hit arról szól, hogy el kell kezdenünk úgy élni és viselkedni, ahogyan Jézus élt.

Amint ma a Márk 6-ot olvastam, néhány dologra figyeltem fel.

Amikor nem hittek Jézusban rokonai és városa, Márk jelzi, hogy Jézus számára a gyógyítás nem is tűnt csodának: "Nem is tehetett ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyított meg, rájok vetvén kezeit." Jézus "semmi csodát" nem tett. A beteggyógyítás kézrátétellel az nem a "csoda" kategóriába tartozik, teljesen általános dolog volt részéről. Ezután következett a kenyér megsokasítása és a vizenjárás a viharelhárítással együtt. Na, ezek a "csodák". A gyógyítás nem az, az egy természetes, mindennapos dolog.

Ami érdekes, hogy Jézus számára nem a csoda (kenyérszaporítás, vizenjárás, stb) volt az érthetetlen, hanem az, hogy tanítványai egyáltalán meglepődtek azon, hogy Ő csodákat tud tenni. Csak ez az egy dolog bántja Őt: ha nem hiszünk abban, hogy Jézus az Isten, aki bármit meg tud tenni. Márk leírása szerint a kishitűség csak következménye a kemény szívünknek.

Éppen ebből következik az alkalmazás: Az imádkozásra sokkal nagyobb szükség van, mint a cselekedetekre. Utóbbi az ember természetes reakciója mindenre, melyet az aggódás kapkodása és a kishitűség vezérel alapesetben. Az imádság pedig az önuralom és a hit szándékos passzivitása, mely Istenre számít a beavatkozásban, hogy az tökéletes és maradandó legyen.


Jézus mindenhatóságát komolyan vevő hittel és ezt megragadó imádsággal nyugodt lesz az életed.