Fa­ce­book gyü­le­ke­zet (Fa­ce­o­dí­cea)

Nem­rég be­ug­rot­tam egy sci­fi­en­tik­vá­ri­um­ba. Tud­já­tok, egy jö­vő­ség­bolt­ba, ahol egy csomó még nem is lé­te­ző ka­ca­tot lehet ta­lál­ni. A sze­mem hir­te­len egy UV-fénnyel vi­lá­gí­tó "FBV" Bib­li­án akadt meg. A rö­vi­dí­tést meg­néz­ve ez egy Fa­ce­Book Ver­zi­ó­jú Bib­lia volt. Ki­nyi­tot­tam ta­lá­lom­ra és ezt ta­lál­tam a vég­íté­let­nél:

"Akkor majd oda­for­dul a bal­ke­ze felől ál­lók­hoz is: éhes vol­tam, de csak láj­kol­ta­tok. Szom­jas vol­tam, innom nem ad­ta­tok, csak láj­kol­ta­tok. Ide­gen vol­tam, de nem fo­gad­ta­tok be, csak "is­me­rős­nek" je­löl­te­tek. Nem volt ruhám, csak meg­je­löl­te­tek a fény­ké­pen. Beteg és fo­goly vol­tam, s nem jöt­te­tek el meg­lá­to­gat­ni, csak láj­kol­tá­tok ál­la­pot­fris­sí­té­se­met."

A fa­ce­o­dí­ce­ai gyü­le­ke­zet­nek is írd meg...
Íme, már ma is itt van ez a fa­ce­book kor­szak, a fe­lü­le­tes is­me­ret­sé­gek és ba­rát­sá­gok kor­sza­ka. Üdv la­o­dí­ce­á­ban, vagy ha úgy tet­szik (lájk­old), fa­ce­o­dí­ce­á­ban. Ez egy jó gyü­le­ke­zet. Csak be­mész, le­ülsz, bá­mulsz, hall­gatsz. És láj­kolsz. Ha kell, ki­mész, ke­re­sel egy má­si­kat, és azt is láj­ko­lod. Nem is kell is­mer­ned a mel­let­ted ülőt, elég, ha lát­tad, vagy egy gyü­le­ke­zet­be jár­tok, már a "test­vé­red". Je­löld csak be 1253. is­me­rő­söd­ként ezt az is­me­ret­lent is...

A fa­ce­o­dí­ce­ai gyü­le­ke­zet ti­pi­kus for­ga­tó­köny­ve
Mire szá­mít­ha­tunk, ha rá­kat­tin­tunk egy ilyen gyü­le­ke­zet­re és be­kuk­kan­tunk?

1. "Helló szia, hogy vagy" - bök meg va­la­ki a be­já­rat­nál. De ne be­szél­gess vele sokat, hadd jöj­jön a kö­vet­ke­ző.
2. "Á, jól nézel ki, lájk", mo­so­lyog rád va­la­ki a ru­ha­tár­nál, de látod az arcán, hogy tökre nem ér­dek­li, mi van veled.
3. "Lájk a zene, mi?" Te meg egy épp öle­lés­re vágysz... 
4. "Jó volt a ta­ní­tás, láj­ko­lom, te is?" És a kö­vet­ke­ző perc­ben el is fe­lej­ti, miről is volt szó...

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már he­ró­tom van ezek­től a XXI. szá­za­di jó­po­fi­zós fe­lü­le­tes, baj­ban ott­ha­gyós vir­tu­á­lis psze­u­dó-ba­rát­sá­gok­tól. Ami­kor be­szél­getsz va­la­ki­vel és hir­te­len jön egy nálad fon­to­sabb ember, ugye, és hir­te­len eléd áll, és te már nem is vagy fon­tos. Ami­kor csak a "va­la­kik" szá­mí­ta­nak. No de kérem, a moz­gás­sé­rül­tek, a ki­csik, a gyen­gék, a nya­va­lyá­sok, a nya­valy­gók, a nehéz ese­tek, a prob­lé­má­sok... á, ez ké­nyel­met­len, láj­kol­juk őket egy mo­sollyal, de bocs, fon­to­sabb dol­gom van nálad.

A "mit te­he­tek érted" kér­dés mára úgy tűnik ki­halt. Éhes vagy? Nem baj, láj­ko­lom. Szom­jas vagy? Kösz, hogy ki­ír­tad az üze­nő­fal­ad­ra, leg­alább más is látja. Belül tele vagy tüs­kék­kel? Sebaj, hall­gass meg egy ta­ní­tást, majd rend­be jössz. Ez lenne a gyü­le­ke­zet? Az oda-vissza való köl­csö­nös se­gít­ség­nyúj­tás? Tény­leg így vi­sel­ked­nek a test­vé­rek egy csa­lád­ban?

A fa­ce­book gyü­le­ke­zet egy le­het­sé­ges össze­te­vő­je:
Ve­gyünk egy átlag "jól mű­kö­dő" mai gyü­le­ke­ze­tet, és néz­zük meg, mi­lyen szol­gá­la­to­kat ta­lá­lunk:

1. aj­tón­ál­ló
2. ru­ha­tá­ros
3. di­cső­í­tő­csa­pat
4. pász­tor-ta­ní­tó
5. vén (ta­ní­tás utáni kéz­rá­té­te­les imád­ko­zó)
6. ti­zed­sze­dő
7. büfés

Ami hi­ány­zik: va­ló­di test­vér. Nem azt ol­vas­suk, hogy min­dig sze­ret a barát, de test­vér­ré csak a nyo­mo­rú­ság­ban válik? (Pél­da­be­széd 17:17) Ve­gyük pl. a fenti lis­tá­ból a pász­to­ro­kat. Neked hány pász­tor a test­vé­red a baj­ban? Nekem nem sok ilyen van... Itt je­gyez­ném meg, hogy a pász­tor a Bib­li­á­ban nem ugyan­az, mint a ta­ní­tó. Egy mai ti­pi­kus pász­tor kiáll a gyü­le­ke­zet elé, majd úgy ki­fá­rad, hogy a va­ló­já­ban fon­tos dol­gok­kal, mint a láb­mo­sás, a se­gít­ség nyúj­tás már nem iga­zán tud tö­rőd­ni. De most ko­mo­lyan? Ilyen egy nor­má­lis bir­ka­pász­tor is? Be­szél heti két órát a nyáj­nak, majd el­tű­nik? Ugye, sán­tít... Vagy: a pász­tor csak akkor tö­rő­dik a nyáj­jal, ha az il­le­tő beteg bá­rány oda­megy hozzá imát kérni? Nem hát! A jó pász­tor nem csak enni ad a nyáj­nak, hanem őrzi is a ju­ho­kat, és tö­rő­dik is velük. A pász­tor az, aki meg is lá­to­gat, nem? Vagy leg­alább­is szól a boj­tár­nak, hogy nézze már meg a beteg juhot.

Néz­zünk meg egy nor­má­li­san mű­kö­dő gyü­le­ke­ze­tet:
Nekem van egy bajom a Bib­lia­ol­va­sás­sal: min­dig mást ta­lá­lok benne, mint amit látok a mai gyü­le­ke­ze­ti gya­kor­lat­ban.

Mint­hogy azért külön-külön aján­dé­ka­ink van­nak a né­künk adott ke­gye­lem sze­rint, akár pró­fé­tá­lás (lel­ki­gon­do­zás: épí­tés, bá­to­rí­tás, vi­gasz­ta­lás a Bib­li­á­ból), a hit­nek sza­bá­lya sze­rint tel­je­sít­sük; Akár (dia­kó­ni­ai=szo­ci­á­lis) szol­gá­lat, a szol­gá­lat­ban; akár ta­ní­tó, a ta­ní­tás­ban; Akár intő, az in­tés­ben; az ada­ko­zó sze­líd­ség­ben; az elől­já­ró szor­gal­mas­ság­gal; a kö­nyö­rü­lő ví­dám­ság­gal mí­vel­je. A sze­re­tet kép­mu­ta­tás nél­kül való le­gyen. Iszo­nyod­ja­tok a go­nosz­tól, ra­gasz­kod­ja­tok a jóhoz. (Róma 12:6-9)

Mit lá­tunk, mi­lyen funk­ci­ók van­nak egy egész­sé­ges gyü­le­ke­ze­ti "test"-ben?

1. pró­fé­tai lel­ki­gon­do­zó: ahol ki­önt­he­ted a ba­ja­i­dat, meg­hall­gat­nak, ér­dek­li őket, tény­leg veled mi van. Van egy vagy több ilyen ember, aki­hez oda­me­hetsz. Ez a lel­ki­se­gély. Ami­kor fo­gal­mad sincs, mi van veled, és va­la­ki végre rá­vi­lá­gít.
2. szo­ci­á­lis szol­gá­ló: nem szék­ra­ko­dás­ról vagy han­go­sí­tás­ról van szó, hanem konk­rét lá­to­ga­tás­ról, tö­rő­dés­ről. Jakab egy picit ér­tett hozzá és igaz is­ten­tisz­te­let­nek ne­vez­te...
3. ta­ní­tó: mint lát­juk, nem azt írja: "a ta­ní­tó a pász­tor­lás­ban". A ta­ní­tó nem ki­zá­ró­lag lel­ki­pász­tor, hanem ta­ní­tó. A szel­le­mi igaz­sá­go­kat ért­he­tő­en ki­fej­tő sze­mély. Dolga a Bib­li­át bib­li­ku­san ta­ní­ta­ni és ki­szűr­ni a gyen­gé­ket ká­ro­sí­tó tév­ta­no­kat (pl: tized). A ta­ní­tó nem ti­tu­lus, hi­szen ezt Jézus meg­til­tot­ta. Az igazi ta­ní­tó nem hí­vat­ja magát ta­ní­tó­nak. Egy­sze­rű­en csak tanít.
4. intő: az ő dolga a konf­ron­tá­lás. Akár evan­gé­lis­ta is lehet, aki mint­egy ki meri mon­da­ni a bűnt, és fék­ként a la­vi­na elé be­áll­ni. Intő nél­kül vi­lá­gi­as lan­gyos gyü­le­ke­ze­tek lesz­nek. Is­me­rek egy srá­cot. Aján­dé­ka van arra, hogy va­la­kit úgy meg­ijesszen, hogy az ott rög­tön meg­tér. Én nem tud­nám így csi­nál­ni, mert én nem intő va­gyok, hanem in­kább kö­nyö­rü­lő vagy ta­ní­tó. De ő igen, és a sze­mem lát­tá­ra egy ke­mény eset meg­pu­hult és pár napra rá meg­tért.
5. ada­ko­zó: ér­de­kes, de ilyen em­be­rek is "ma­gá­tól" te­rem­nek egy nor­má­lis gyü­le­ke­zet­ben, tehát fö­lös­le­ges a ti­ze­det rá­eről­tet­ni min­den­ki­re. Hon­nan tudod, hogy ada­ko­zó vagy? Onnan, hogy Isten sok pénz­zel ál­dott meg és még azt is ész­re­ve­szed, hogy má­sok­nak kevés van. János az első le­ve­lé­ben ezt ki­fej­ti... vagy Pál Ti­mó­te­us­nak első le­ve­le végén... És hon­nan tudom, hogy az ada­ko­zó te­he­tős? Nos két érvem van rá: az agyat ne kérd meg, hogy ener­gi­á­val lássa el a tes­tet. Arra a gyo­mor való. Ugyan­így, ne a sze­gény pén­zel­je a gyü­le­ke­ze­tet, hanem aki tény­leg meg­te­he­ti. A másik érvem meg az, hogy sze­líd­ség­gel kell csi­nál­nia, nem pöf­fesz­ked­ve, dön­get­ve a fer­rá­rit. De ezzel vi­tat­koz­hatsz. :)
6. elöl­já­ró: onnan tudod, hogy ve­ze­tő vagy, hogy szor­gal­mas vagy és nem szét­szórt. A te dol­god a rend­sze­res­ség biz­to­sí­tá­sa, a szín­pad fel­ál­lí­tá­sa. Nem fel­tét­le­nül a ta­ní­tás. Én pél­dá­ul nem ve­ze­tés­re ter­met­tem, nem szok­tam át­lát­ni a ká­oszt. A fe­jek­ben lehet, ren­det tudok rakni bib­li­ai igaz­sá­go­kat te­kint­ve, de egy rakat em­bert nem tud­nék irá­nyí­ta­ni, be­osz­ta­ni, ki ide, ki oda men­jen. Az elöl­já­ró: elöl jár. Gya­kor­la­ti ember. Pél­dát ad, ser­kent, buz­dít. De nem eről­tet.
7. kö­nyö­rü­lő: Ő az, aki fel­eme­li a gyen­gé­ket és a szo­mor­ko­dó­kat meg­vi­dá­mít­ja. Igazi lelki men­tor! Ha­son­ló az elöl­já­ró­hoz, de in­kább lelki példa, mint gya­kor­la­ti. Dávid kö­nyö­rült a 600 el­adó­so­dott és el­ke­se­re­dett em­be­ren, be­lő­lük let­tek a leg­jobb vi­té­zek! Jézus kö­nyö­rült Zá­ke­uson, a sa­má­ri­ai asszo­nyon, a pa­ráz­na nőn, a lep­rá­son, a ga­da­ra­in, a bénán, akit né­gyen vit­tek, stb... mind olyan em­be­ren, akik a vele való ta­lál­ko­zás után hely­re­áll­tak Is­tent di­cső­ít­ve. Bar­na­bás kö­nyö­rült Pálon és "fel­fut­tat­ta" az egy­ko­ri ink­vi­zí­tort a gyü­le­ke­zet­ben. Ké­sőbb Már­kon is kö­nyö­rült. Ezt látva Pál kö­nyö­rült Ti­mó­te­u­son és Ti­tu­szon és elöl­já­ró­kat és ta­ní­tó­kat fa­ra­gott be­lő­lük.

Mi az az egy dolog ezek­ben, ami közös? Az, hogy egyik sem ön­cé­lú: mind­egyik a másik em­be­rért van! Még meg­jegy­zem, több sze­rep is jut­hat egy em­ber­re, il­let­ve, egy-ugyan­azon sze­rep is jut­hat több em­ber­nek. De mi itt a lé­nyeg? Nos, ha to­vább ol­va­sunk, ész­re­vesszük, hogy ez a gyü­le­ke­zet éppen fa­ce­o­dí­cea el­len­té­te: "A sze­re­tet kép­mu­ta­tás nél­kül való le­gyen." Tehát, ne csak láj­kol­ja­tok! Hanem: "iszo­nyod­ja­tok a go­nosz­tól, és ra­gasz­kod­ja­tok a jóhoz."

Konk­lú­zió:
Jézus ren­ge­te­get be­szélt a kép­mu­ta­tás­ról (tized, ítél­ke­zés, kö­zöm­bös­ség, lan­gyos­ság, rutin, szo­ká­sok, ál-val­lá­sos­ság, fel­szí­nes­ség). És ren­ge­te­get arról is, hogy "ir­gal­mas­sá­got aka­rok és nem ál­do­za­to­kat, Isten is­me­re­tét, és nem égő­ál­do­za­to­kat." Vajon Jézus egy­sze­rű­en csak láj­kol­na a fész­bu­kon, ha baj­ban len­nénk, vagy el is jönne hoz­zánk? Nos, én na­gyon hálás va­gyok, hogy Ő nem csak a menny­ben ül és láj­kol, hanem tesz is va­la­mit értem.

"Uram, kö­nyö­rülj raj­tunk, hogy mi is kö­nyö­rül­hes­sünk egy­má­son. Ámen."

Ne csak láj­kol­juk a test­vé­re­ket, és akkor bol­dog lesz a gyü­le­ke­ze­tünk.