A sze­re­tet-gyógy­szer po­zi­tív mel­lék­ha­tá­sa

Egy kis bá­to­rí­tó és el­gon­dol­koz­ta­tó üze­net:

Nem az a sze­re­tet, hogy mi sze­ret­jük Is­tent, hanem, hogy Ő sze­re­tett min­ket, és el­küld­te Fiát en­gesz­te­lő ál­do­za­tul bű­ne­in­kért.

1Já­nos 4:10

Gyere és éld át velem te is! :)

Ké­szí­tet­tem egy egy­sze­rű se­gít­sé­get, ho­gyan osszuk meg Jé­zus­ban ka­pott örö­mün­ket lel­ke­se­dés­sel úgy, hogy a má­sik­ban is öröm tá­mad­jon. Ez nem egy kőbe vé­sett tör­vény, hanem csak egy amo­lyan „for­ga­tó­könyv”, ami­től ter­mé­sze­te­sen el lehet térni, át lehet ala­kí­ta­ni és ki lehet egé­szí­te­ni az al­ka­lom­nak meg­fe­le­lő­en. A lé­nyeg, hogy le­gyen na­gyon sze­mé­lyes és Jézus sze­mé­lyes jó­sá­gát ki­hang­sú­lyo­zó. Ész­ér­vek he­lyett egy­sze­rű­en csak hív­juk fel kör­nye­ze­tün­ket, hogy ta­pasz­tal­ják meg Isten jó­sá­gát (mint aho­gyan egy étel­ről sem be­szél­ni kell, hanem meg kell kós­tol­ni). Kezd­het­jük pl. va­la­hogy így:

ÉREZ­ZÉ­TEK és LÁS­SÁ­TOK meg, hogy JÓ AZ ÚR! BOL­DOG az az ember, aki ŐBEN­NE BÍZIK.

Zsol­tár 34:9

A bi­cik­li­ke­re­kek

Egy­szer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy gyö­nyö­rű ver­seny­bi­cik­li. A kis­fiú, akié volt, na­gyon sze­ret­te és sokat ke­rék­pá­ro­zott vele. Ám egy nap, ahogy a kis­fiú fel­pat­tant rá és el­in­dult vele, az első kerék kül­lői el­kezd­tek azon vi­tat­koz­ni, hogy me­lyik küllő miért épp ott van, ahol van? „Te miért vagy pár fok­kal ar­rébb, mint én? Neked is itt kel­le­ne len­ned, ahol én va­gyok!” „Té­vedsz! Sze­rin­tem én va­gyok a jó he­lyen és neked kel­le­ne át­ke­rül­nöd ide hoz­zám!” „Á, bo­lon­dok vagy­tok ti mind­ket­ten, én itt va­gyok szem­ben ve­le­tek, és min­dent jól látok!”

Ezen­köz­ben a hátsó kerék kül­lői vígan el­v­ol­tak a he­lyü­kön és él­vez­ték az ira­mot, ahogy el­szé­dül­ve szá­gul­da­nak he­gyen-völ­gyön, árkon-bok­ron, és há­lá­sak vol­tak a kis­srác­nak, hogy el­vit­te őket min­den­fé­le szebb­nél-szebb he­lyek­re.

Tan­kolj fel már korán reg­gel!

Jó reg­gelt, ked­ves Ba­rá­ta­im!

Ahogy egy újabb nap elé né­zünk, talán azon cso­dál­ko­zunk, ho­gyan fo­gunk meg­bír­kóz­ni a ránk ne­he­ze­dő fel­ada­ta­ink­kal, a ránk le­sel­ke­dő fruszt­rá­ló hely­ze­tek­kel és a nem min­dig oly ked­ves em­be­rek­kel. Hon­nan vesszük az ener­gi­át és azt a ró­zsa­szín szem­üve­get, ami által min­den­ben a jót fog­juk látni és még el­len­lá­ba­sa­in­kat is meg­vi­dá­mít­juk?

Nos, is­me­rek va­la­kit, aki azt mond­ta, men­jünk hozzá ter­he­ink­kel, min­den gon­dun­kat őrá ves­sük, mert neki gond­ja van ránk, és azt mond­ta: ma­rad­junk meg az ő sze­re­te­té­ben. Ahe­lyett, hogy róla hossza­san be­szél­nék, in­kább (ahogy né­mely web-ol­da­lak szok­ták) át­irá­nyí­ta­lak hozzá. Gyere velem!

Játsszunk Menny­or­szá­go­sat!

Ami­kor gyer­mek vol­tam, sze­ret­tem a ka­rá­cso­nyi vá­ra­ko­zást, mert tud­tam, hogy aján­dé­kot fogok kapni. Ami­kor kap­tam egy játék tűz­ol­tó­au­tót, én let­tem a világ leg­jobb tűz­ol­tó­ja. El­kép­zel­tem, ahogy min­den­fé­le tűz­zel könnye­dén el tudok bánni! Ami­kor Legó épí­tő­koc­ká­kat kap­tam, én let­tem a világ le­jobb épí­té­sze, oly­annyi­ra, hogy szü­le­im meg­je­gyez­ték: „Ébből épí­tész lesz”. Ami­kor pedig be­lép­tem a szá­mí­tó­gé­pes kor­sza­kom­ba, tele vir­tu­á­lis já­ték­kal, én let­tem a leg­jobb ka­to­na, a leg­szu­pe­rebb ban­di­ta, a leg­ki­rá­lyabb fo­ci­já­té­kos, a leg­ügye­sebb gör­desz­kás, sőt, a leg­si­ke­re­sebb had­ve­zér, aki le­győz­te az egész föl­det, az összes tör­té­nel­mi ko­sza­kot, sőt, az egész uni­ver­zu­mot a maga csil­lag-ka­pu­i­val együtt!!!

Akkor Isten meg­szó­lí­tott: miért elég­szel meg csak annyi­val, hogy meg­hó­dítsd a vir­tu­á­lis vi­lág­űrt (ami csak egy fe­ke­te üres­ség), ami csak a szá­mí­tó­gé­ped me­rev­le­me­zén lé­te­zik? Sze­ret­nék neked va­la­mi sok­kal na­gyobb és ma­ra­dan­dóbb kül­de­tést adni: hogy meg­nyerd a vi­lá­got Szá­mom­ra a sze­re­te­tem­mel! Azt hi­szem, 19 éves vol­tam ak­kor­tájt, és épp egy űr­ha­jós stra­té­gi­ai já­ték­kal ját­szot­tam, ami­nek az volt a neve, hogy „Im­pe­ri­um Ga­lac­ti­ca”...

Ho­gyan kell ér­tel­mez­ni a Bib­li­át?

A Bib­lia egy na­gyon bo­nyo­lult könyv, me­lyet sok­fé­le mód­szer­rel pró­bál­tak már ér­tel­mez­ni és tit­ka­it meg­fej­te­ni az em­be­rek. Ezek le­het­nek ugyan hasz­no­sak, sze­rény meg­íté­lé­sem sze­rint azon­ban csak akkor, amennyi­ben a se­gít­sé­gük­kel tör­té­nő ku­ta­tá­sa­ink össz­hang­ban áll­nak Jé­zus­sal, aki el­árul­ta a Bib­lia egyet­len he­lyes ér­tel­me­zé­sét.

Sze­ret­nél ki­jön­ni adós­sá­ga­id­ból?

En­gedd meg, hogy meg­mu­tas­sak va­la­mit, ami eddig talán lehet, hogy el volt rejt­ve sze­münk elől. Meg fogsz le­pőd­ni, de a „Mi­atyánk”-ról fogok be­szél­ni.

A köz­is­mert Bib­lia­for­dí­tá­sok sze­rint így hang­zik egy mon­dat Jézus imád­sá­gá­ból:

És bo­csásd meg a mi vét­ke­in­ket, mi­kép­pen mi is meg­bo­csá­tunk az el­le­nünk vét­ke­zők­nek.

Máté 6:12, Ma­gyar Bib­lia­ta­nács for­dí­tá­sa

Nos, bár a fenti je­len­tés­tar­ta­lom is meg­áll­ja a he­lyét, hogy meg kell bo­csá­ta­nunk egy­más­nak, ám az ere­de­ti szö­veg az ógö­rög­ben va­la­hogy így hang­zik:

Sok­kal jobb!!!

Talán már ta­lál­koz­tál va­la­hol ezzel a mon­dás­sal: „Amit a szem nem lá­tott, amit a fül nem hal­lott és amit az ember szíve meg sem gon­dolt: azt ké­szí­tet­te el Isten az Őt sze­re­tők­nek.” Nos, lehet, hogy lát­tál már va­la­mit Jé­zus­sal kap­cso­lat­ban, eset­leg hal­lot­tál fe­lő­le va­la­mit, vagy akár már gon­dol­koz­tál is róla, és ki­ala­kult va­la­mi­lyen képed róla. Nos, hidd el: Ő sok­kal­ta jobb mind­ezek­nél!!!

Vi­lág­vé­ge vagy Sze­rel­münk vá­rá­sa?

2012-t írunk, annak is las­san a végét. A világ tele van vi­lág­vé­ge vá­rás­sal. Da­masz­kusz tűz­ben ég. New York víz­ben úszik. Irán atom­bom­bát ké­szít. Iz­ra­el bom­báz­za Szu­dánt. Ame­ri­kai vá­lasz­tá­sok­tól függ a pa­lesz­ti­nok je­ru­zsá­le­mi sorsa. Az arab világ há­bo­rog. Né­met­or­szág ara­nya el­tünt. Ja­vi­er So­la­na ko­ráb­bi ren­de­le­te (Re­com­men­da­ti­on 666) alap­ján az eu­ró­pai par­la­ment 666-os széke egy telj­ha­tal­mú ka­taszt­ró­fa­ke­ze­lő­re vár. Ku­tyá­ink bőre alá, az ame­ri­kai ka­to­nák­ba és las­san a me­xi­kói is­ko­lás gyer­me­kek­be nyom­kö­ve­tő chip-et kell ül­tet­ni. És egy, ko­ráb­ban a Temze vízén járó il­lú­zi­o­nis­ta egy fon­tot fel­té­ve tíz­ez­res fo­ga­dást nyert a 2012-es foci EB-n, ki­ta­lál­va előre a ne­gyed­dön­tők­től az EB me­ne­tét. Akik is­me­rik a Bib­li­át, azok szá­má­ra ezek elég fé­lel­me­te­sen hang­za­nak, nem? Ho­gyan ké­szül­jünk hát a Bib­lia alap­ján a világ vé­gé­re?

Te me­lyi­ket vá­lasz­ta­nád?

Mik az iga­zán fon­tos dol­gok a szá­munk­ra? Minek tu­laj­do­ní­tunk ér­té­ket? Mi­fé­le tár­sa­ság­ban sze­re­tünk lenni? Mi­lyen élet­mód és út tűnik he­lyes­nek szá­munk­ra? Kinek a vé­le­mé­nyé­re hall­ga­tunk? Az éle­tet ér­té­kel­ve mit tar­tunk el­szo­mo­rí­tó­nak? Eze­ket a kér­dé­se­ket fog­juk most meg­néz­ni. Ké­szül­jünk fel lel­ki­leg, hogy meg­fon­tolt vá­la­sza­ink nagy mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­hat­ják éle­tünk hát­ra­le­vő ré­szét.