TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. november 9., péntek

Hogyan kell értelmezni a Bibliát?

A Biblia egy nagyon bonyolult könyv, melyet sokféle módszerrel próbáltak már értelmezni és titkait megfejteni az emberek. Ezek lehetnek ugyan hasznosak, szerény megítélésem szerint azonban csak akkor, amennyiben a segítségükkel történő kutatásaink összhangban állnak Jézussal, aki elárulta a Biblia egyetlen helyes értelmezését.
„Ti azért kutatjátok a Szentírást, mert azt hiszitek, annak megtartásában van a ti örök életetek, pedig [a Biblia] ÉNRÓLAM tesz bizonyságot, de ti mégsem akartok Hozzám jönni.
Jézus Krisztus (János ev. 5:40)
Kevésbé helyes olyan tárgyilagos és távolságtartó kérdéseket feltenni, mint például „Miről szól a Biblia?" Az egyetlen igazán célbavezető kérdés valami ilyesmi: „Kiről szól a Biblia, és hogyan ismerhetem Őt meg még jobban?” Mennyi időt töltöttem én is lázas elemezgetésekkel, ahelyett, hogy egyszerűen csak odamentem volna Jézushoz, meglátva az Írásokból azt, aki Ő maga! Ehelyett a keresztény erkölcsöt kerestem benne, magamat és az önjobbításomat. És bizonyára nem nagyon kell elmondanom ennek eredményét. Törvénykező, képmutató és szeretettelen emberré váltam, tele bűntudattal és Istennek való megfelelési kényszerekkel.

A Jelenések könyve szerint Jézusnak az a név adatott, hogy „az Isten Igéje” (Jelenések 19:13). Amennyiben tehát megértjük, hogy a Biblia = Jézus, és minden lapja arról szól és azt próbálja meg kiábrázolni, amit Ő értünk tett a kereszten, hirtelen minden érthetővé és nagyon is izgalmassá válik és nem tudunk mást tenni, mint elállt lélegzettel csodálni, hogy ez a legprofibban megszerkesztett könyv a legnagyszerűbb történetről a világon!!!

A Bibliaértelmezést tekintve maga Pál apostol is hasonlóan vélekedett, mint Jézus. Ő is éveken át csak a betűt, a törvényt és az elvárásokat találta a Bibliájában. Ám, amikor találkozott Jézussal, hirtelen egész biblaiértelmezési világa összeomlott, és három napig ki volt akadva: nem látott, nem evett és nem ivott. Jézus ekkor (szerintem tréfásan)  egy „Isten kegyelmet adott” nevű embert küldött hozzá (Anániás nevének jelentése ugyanis ez), hogy imádkozzon érte. Ekkor Pál szeméről leestek a vakságát okozó pikkelyek és így képletesen a bibliaértelmezési lepel is lehullt az arcáról.

Nos, ez a Pál írta a következő mondatot:
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
2Korintus 3:18
A szövegkörnyezet szerint Pál az írásértelmezéssel foglalkozik, hogy már nem a betűt olvassa ki a Bibliából és a tételes szabályokat, hanem az Úr dicsőségét szemléli benne. Az Úr dicsősége nem más, mint Jézus, aki kegyelemmel és igazsággal jött el a földre. Mivel sehol máshol nincs kegyelem (meg nem érdemelt irgalom és bőséges jóindulat), csak Jézusban, ettől lesz megszentelt és minden „istennél” és vallásnál különb és dicsőségesebb az Atya Isten neve (ismeritek a „Mi Atyánk... szenteltessék meg a Te neved” frázist). Isten nem azért áld meg téged, mert jó vagy, hanem mert Jézus jó. Nem azért szeret téged, mert engedelmes vagy, hanem, mert Jézus engedelmes volt. Nem azért mész be a mennybe, mert megizzadtál érte és kiérdemelted, hanem azért, mert Jézus megizzadt helyetted az utolsó éjszakán, és amit te érdemeltél volna, azt ő kapta a kereszten (rajta verték le a mi bűneinket).

Ha elkezdjük a Biblia holt betűi és alkalmazásai helyett Jézust (Isten élő Igéjét) látni, tehát ha Isten Igéjét olvasva (a tükörben szemlélve az Úr dicsőségét) Jézust látjuk meg, akkor Pál szerint ennek következménye az lesz, hogy átváltozunk ugyanerre a képre (Jézus képére).

A fedetlen arc tehát a bűntudat-mentességben való megpihenés, miután találkoztunk élőben Jézussal, mert Hozzá mentünk, akik meg voltunk terhelve. A tükör maga a Biblia. A mi dolgunk: szemlélődni és gyönyörködni Jézusban a Bibliát kutatva. Az Úr dicsősége Jézus kereszten elvégzett váltságműve és a mi ott történt igazzá és áldottá tételünk. Nem egyesével, hanem mindnyájan, közösen csodáljuk Őt. Ennek következményeként nem torz és egymásnak eltérő teológiával rendelkező felekezetiességek és egyének lesznek, hanem ugyanarra a képre, Jézus képére formálódunk át. Nem a magunk erejéből, hanem az Úr Lelke által. És nem bűnbánatból nyöszörgésbe, hanem dicsőségről dicsőségre!

Kedves prédikátor, illetve lelkipásztor barátaim! Szeretnétek fejlődést elérni minőségi és mennyiségi területen a gyülekezetben? Akkor kezdjük el kibontani a Szentírás minden egyes lapján „Jézus Krisztust, mint megfeszítettet”, és törvény helyett kegyelem, kárhoztatás helyett öröm, langyosság helyett szenvedély, halál helyett élet, amortizáció helyett megújulás és vaskalapos farizeusság helyett szeretet fogja betölteni mind a te, mind gyülekezeted szívét és életét!

Egyetértünk? Akarunk áldás-záport „attól, aki irgalmas, kegyelmes és igaz”?

A bonyolult Bibliaértelmezések helyett jöjj inkább Jézushoz és örömteli lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

1 bloggeres hozzászólás: