Világvége vagy Szerelmünk várása?

2012-t írunk, annak is lassan a végét. A világ tele van világvége várással. Damaszkusz tűzben ég. New York vízben úszik. Irán atombombát készít. Izrael bombázza Szudánt. Amerikai választásoktól függ a palesztinok jeruzsálemi sorsa. Az arab világ háborog. Németország aranya eltünt. Javier Solana korábbi rendelete (Recommendation 666) alapján az európai parlament 666-os széke egy teljhatalmú katasztrófakezelőre vár. Kutyáink bőre alá, az amerikai katonákba és lassan a mexikói iskolás gyermekekbe nyomkövető chip-et kell ültetni. És egy, korábban a Temze vízén járó illúzionista egy fontot feltéve tízezres fogadást nyert a 2012-es foci EB-n, kitalálva előre a negyeddöntőktől az EB menetét. Akik ismerik a Bibliát, azok számára ezek elég félelmetesen hangzanak, nem? Hogyan készüljünk hát a Biblia alapján a világ végére?

Mostanában több helyről sikerült ilyen és ezekhez hasonló információkhoz jutnom (nem a magyar médiából). Akiket érdekel, természetesen használhatják a Google-t, vagy bármely más internetes keresőt.

Ma, miután belefáradtam néhány bibliakommentár bonyolult érveléseinek megértésébe és egyszerűen elkezdtem Istent keresni a végidőkkel kapcsolatban, kutatva, hogy a Jézusban hívők földről történő eltűnése (égbe való (f)elragadtatása) vajon mikor lesz meg, a világvégi nagy nyomorúság előtt, alatt vagy után, úgy vélem, Isten szólt hozzám igéjén keresztül, és valami más választ adott, minthogy nem maga az időzítés a fontos.

Korábban a vitatkozás embere voltam, szerettem bizonygatni álláspontomat. Igen, most is van saját véleményem, mikor jön el az Úr az övéiért. De mintha kezdeném egyre inkább azt vélni, Isten számára nem a véleményem, hanem a szívem hozzáállása a fontos. A véleményem változhat, és akiket egykor kimondva vagy kimondatlanul is lehülyéztem, talán most már velük értenék egyet.

A Ravasz László által fordított kis kék gedeonita Bibliámat olvasva Isten elém hozta Pál Thesszalonikaiakhoz írt első levelét, annak is negyedik és ötödik fejezetét. A legjobbnak vélem, ha kedves Olvasóm maga is elolvassa most eme vigasztaló sorokat.

4:13 Nem akarjuk, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek az elhunytak felől, és úgy gyászoljatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14 Mivel pedig hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, ugyanúgy hisszük, hogy az Isten a Jézus által vele együtt előhozza azokat is, akik elaludtak.

4:15 Mert ezt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk és megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. 16 Mert maga az Úr fog leszállani az égből riadóval, ha elhangzott az arkangyalok szava s az Isten trombitája, először azok támadnak fel, akik meghaltak a Krisztusban, 17 azután mi, akik élünk és megmaradtunk, azokkal együtt felhőbe takartan elragadtatunk a levegőégbe, az Úr elé, s azután mindenkor ővele leszünk. 18 Vigasztaljátok azért egymást ezekkel a beszédekkel.

5:1 Ennek idejéről és alkalmáról, atyámfiai, nem szükséges írnom, 2 mert magatok is nagyon jól tudjátok, hogy az Úr napja ügy jön el, mint a tolvaj, éjjel. 3 Mikor ezt mondják: „Békesség és biztonság!”,  akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a vajúdás a várandós asszonyra, és semmiképpen meg nem menekülnek. 4 De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. 5 Mert ti mindnyájan a világosság fiai vagytok, és a nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!

5:6 Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. 7 Mert az alvók éjjel alusznak, és a részegek éjjel részegednek meg. 8 Mi azonban a nappal fiai vagyunk, legyünk tehát józanok, magunkra véve a hit és szeretet páncélját és sisak gyanánt az üdvösség reménységét. 9 Nem a harag martalékául rendelt minket az Isten, hanem, hogy üdvösséget nyerjünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. 11 Vigasztaljátok és építsétek egymást továbbra is úgy, mint eddig.

Amit nekem megmutatott most Isten ezzel kapcsolatban, hogy Pál szerint nem a világ végének időzítése a fontos, se az, hogy a keresztények mikor ragadtatnak el. Annyit tudunk ezzel kapcsolatban, hogy a világ megkönnyebbülten azt fogja mondani: „Békesség és biztonság”, tehát erre odafigyelhetünk. De nem ez a Pálon keresztül szóló Vigasztaló Szentlélek fő mondanivalója. Hanem úgy vélem, az, hogy a nehéz idők ellenére vigasztaljuk és építsük egymást. A végidők tanítása tehát a vigasztalásról kell szóljon inkább, mint az időzítésekről és a próféciák tudálékos és elkápráztató ismeretéről. Vitatkozhatunk, hogy melyikünknek van igaza (nyilván mindig nekem van igazam :] ), és külön kis felekezeteket indíthatunk egyet nem értésünk miatt, mert te engem akarsz meggyőzni, én meg téged. De ezzel éppen, hogy nem vigasztalni fogjuk egymást, hanem feldühíteni. És nem ez a célja a kereszténységnek, hanem, hogy megismerjük Istent, és akit elküldött, Jézus Krisztust.

Hogyan vigasztaljuk akkor egymást?

1. Gyász és feltámadás (4:13-14).
„Hisszük, hogy Jézus Krisztus meghalt és feltámadt”, és ezt alkalmazva nem kell „gyászolnunk”, mert van reménységünk és lesz feltámadás. A világnak nincs elváró reménysége, nekünk van. Ami pedig a legszebb, hogy Krisztusban hívő szeretteink „vele együtt”, Jézussal fognak feltámadni, az Ő szeretetének jelenlétében, nem pedig valamiféle formális ítéletre. Ezzel tudjuk vigasztalni egymást.

2. Eljön az Úr értünk (4:15-18).
Pál leírja ennek részletes menetét a kíváncsibbak számára, ki-ki olvasgassa át többször, aki akarja. Mégis, úgy vélem, ebben az a legszebb, hogy „mindenkor ővele leszünk.” Ha valamivel, ezzel tudjuk vigasztalni egymást.

3. Nem kell megijednünk Krisztus eljövetelétől (5:1-5).
A világ számára olyan váratlan lesz Krisztus érkezése, mint az éjszaka betörő tolvajé, ám számunkra nem, mert mi már az övéi vagyunk. Pál úgy fogalmaz, hogy mi nem a sötétség fiai vagyunk (sátáné, a világé), hanem a világosságé (Jézusé). Fel sem fogjuk, micsoda kivátság számunkra, hogy Isten átvitt minket a sötétség birodalmából szeretett Fiának országába! Hogy te, aki Jézusra bíztad magad, már nem bűnös vagy Isten szemében, hanem teljesen igaz ember, ragyogó világosság. Nem érdemedért, hanem Jézus vérének áráért! Míg a Jézus vérét elutasítók számára ez a vajúdás ideje lesz, számunkra a rég várt öröm! Nos, nehézségeink közepette ezzel is tudjuk vigasztalni egymást!

4. Krisztusba burkolódzva (5:6-11).
Pál arra buzdít, és ez volt az, ami engem most a leginkább megfogott a végidőkhöz való hozzáállással kapcsolatban, hogy a józanság és éberség azt jelenti, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és az üdvösség reménységének sisakját. Számomra ez azt jelenti, hogy mind a múltat, mind a jelent, mind pedig a jövőt tekintve Jézus legyen a pajzsom és a páncélom. Alapozhatok Jézus múltbeli kereszthalálának bűneimet eltörlő „mindennél nagyobb” szeretetére, mellyel önmagát adta értem, egykori istentelenért. A mai napra nézve bepáncélozhatom magamat Jézus rám vonatkozó hűségével, hogy „bűneimről többé meg nem emlékezik”, hogy „el nem hagylak téged, sem el nem távozom tőled”, illetve azzal, hogy „Isten minden igérete [gondviselése] Krisztusban lett igenné és ámenné” a számomra. S végül, elváró reményem van a jövőt tekintve, miszerint nem a kénköves tűz tavának haragjára rendelt az Úr: „aki hisz Énbennem, nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életre”. Mindebben tehát az a legszebb, hogy akár élünk, akár meghalunk, Isten szándéka, hogy majd egykoron „vele együtt éljünk”. Ez az Ő szerető szívének utánunk sóvárgó vágya az, ami mindenkor vigasztalhat minket. Hogy Ő akar velünk lenni.

Látod már, kedves Ovasóm, miről is szól az utolsó idők tanítása? Arról, hogy Isten örökre veled akar lenni, és erre kíván felkészíteni minket. Hogy ne a világba ragadjunk bele, hanem várjuk őt. Akit szeretünk, mindennél jobban ővele kívánkozunk lenni. Teljesen mindegy, mik a részletek. Egy szerelmest (mint amilyen én is vagyok, hála az Úr kimondhatatlan jóságáért a világ legszebb párjáért), nem kell meggyőzni afelől, hogy kedvesével kívánjon lenni. Nem, ennek nem tudsz ellenállni. Ahogy egy barátom mondta: a szeretet az egyetlen olyan erő, amely az ember szabad akaratát képes megváltoztani, annak szabadságát meghagyva. S nem azt fogod nézni, hol laksz és mit csinálsz, hanem azt, hogy hogyan költözhetnél szerelmesedhez (bármily messze is lakik), és lehetnél vele együtt örökkön-örökké.

Ne a világ bajaival törődj, hanem Kedveseddel, aki hamarosan magához fog venni, és nyugodt lesz az életed.