Menü

TIPP: H.I.T.=Ha­gyat­kozz Is­ten­re Tel­je­sen!

2012. május 5., szom­bat

Az ígé­ret szép szó...

Gon­do­lom is­me­rős szá­mo­tok­ra is az az érzés, amit akkor ér­zünk, ami­kor meg­ígér­tek ne­künk va­la­mit, majd nem tet­ték meg. Talán is­me­rős az is, ami­kor ol­va­sunk egy bi­za­lom­ger­jesz­tő rek­lám­hir­de­tést, fel­lel­ke­se­dünk, majd ész­re­vesszük azt a frá­nya csil­la­got az ígé­re­tes aján­lat­nál, és tud­juk, hogy meg­té­vesz­tés­ről van szó. Nos, van egy "csil­lag­men­tes" jó hírem: "Le­he­tet­len, hogy Isten ha­zud­jon!"

Nem ember, hogy ha­zud­jék

Fur­csa vagy nem, de a Min­den­ha­tó Isten egy va­la­mit biz­to­san nem fog soha meg­ten­ni. Hogy most azért, mert nem tudná meg­ten­ni, vagy azért, mert le­kor­lá­toz­ta magát, szá­mom­ra mind­egy. A meg­nyug­ta­tó igaz­ság az, hogy gya­kor­la­ti­lag "le­he­tet­len, hogy Isten ha­zud­jon!" 1 Ezt Ő maga mond­ta a Bib­li­á­ban. Tehát, ha tet­te­nér­nénk Őt egy ha­zug­sá­gon, me­re­de­ken hang­zik, de az íté­let­nap­ján el­ítél­het­nénk Is­tent, mint kép­mu­ta­tót, aki va­la­mit meg­kö­ve­telt tő­lünk, de maga sem tar­tot­ta meg. Nos, Isten sosem pré­di­kál vizet úgy, hogy köz­ben bort inna! Ezért is sze­re­tek job­ban meg­bíz­ni benne, mint az em­be­rek­ben vagy saját ma­gam­ban.

Mivel a bűn nem más, mint Isten hi­á­nya éle­tünk­ben, ezért ha el­ke­se­redsz, hogy mi em­be­rek mi­lyen szó­sze­gők tu­dunk lenni: akkor ebből az édeni jó iránt való gyer­me­ki vá­gyó­dá­sod­ból fel­is­mer­he­ted, hogy Isten nem sza­vasze­gő. Ezért a leg­gyü­möl­csö­zőbb dolog a vi­lá­gon a Bib­li­át ol­vas­ni, mert abból meg­is­mer­he­ted Isten rád vo­nat­ko­zó ígé­re­te­it. Ahogy ol­va­sod, lesz­nek olyan ré­szek, ame­lyek öröm­mel fog­nak el­töl­te­ni és belső bi­zo­nyos­sá­god lesz, hogy: "Na, ez most szólt hoz­zám!" Va­la­mi lánc fel­sza­kad a szí­ved­ben, és a könny­csa­tor­ná­id meg­nyíl­nak. Isten a min­den vi­gasz­ta­lás Is­te­ne, aki meg­vi­gasz­tal min­den "gyá­szo­lót".

Kap­csol­juk be a ro­bot­pi­ló­tát!

Az Is­ten­nel járás olyan, mint ami­kor a re­pü­lő­gép pi­ló­tá­ja au­to­ma­ta üzem­mód­ra kap­csol­ja a gépet és hát­ra­dől­het. Ami­kor Isten va­la­mit meg­ígér, nincs szük­sé­ge a mi be­avat­ko­zá­sunk­hoz ahhoz, hogy meg­tör­tén­jen az ígé­ret. Ő tő­lünk füg­get­le­nül is el­vég­zi, mert ha mi is kel­le­nénk hozzá, akkor ha­zug­gá tud­nánk őt tenni: "Látod, meg­ígér­ted, de nem tet­ted meg!" Az ő saját hír­ne­vét nem fogja koc­káz­tat­ni és rá­ten­ni a mi meg­bíz­ha­tat­lan­sá­gunk ru­lett-szá­má­ra. Isten csak saját ma­gá­ra fogad.

Ami­kor nekem 2006 má­ju­sá­ban Isten Bib­li­át ol­vas­va meg­ígér­te, hogy "nyu­godt lesz az éle­ted" és hogy bár vi­lág­vál­ság lesz, "de te éle­te­det aján­dé­kul kapod, bár­ho­vá mész" 2, ezt nem azért tette, mert olyan jófej és en­ge­del­mes vol­tam, hanem talán in­kább azért, hogy utó­lag hát­ra­néz­ve el­mond­has­sam: Isten hű­sé­ge­sen meg­tar­tot­ta sza­vát. Éppen így sze­rez­tem ta­pasz­ta­la­tot Is­ten­ről, és így nőtt a belé ve­tett bi­zal­mam, hogy Isten hű­sé­ges.

Picit áll­junk most meg, és gon­dol­koz­zunk el azon, Isten mi­lyen ígé­re­te­ket tett már Bib­lia­ol­va­sá­sunk során, ami­kor úgy érez­tük: "na ez most szólt hoz­zám". Lehet, hogy he­vült is a szí­vünk az öröm­től, és meg­vi­gasz­tal­va érez­tük ma­gun­kat. Nos, Isten hű­sé­ges, és meg is fogja tenni, amit meg­ígért. Írjuk le Isten ígé­re­te­it és em­lé­kez­tes­sük ma­gun­kat, ha eset­leg el­csüg­ged­tünk volna a vá­ra­ko­zás­ban.

Isten hoz­zám in­té­zett sze­mé­lyes ígé­re­te­i­nek lis­tá­ja:
  • 1. bib­li­ai rész­let saját sza­va­im­mal
  • 2. bib­li­ai rész­let saját sza­va­im­mal
  • ...
Te­gyük fel a kér­dést: mi­köz­ben össze­ír­tuk Isten ígé­re­te­it vagy vissza­em­lé­kez­tünk, mi ját­szó­dott le ben­nünk?

De hát nem kell hin­nünk?

Va­la­ki fel­te­het­né a kér­dést: mit je­lent az, hogy "Bol­dog, aki hitt, mert be­tel­je­se­dik mind­az, amit az Úr mon­dott neki." 3 Nos, az előb­bi­ek után azt merem ál­lí­ta­ni, hogy nem arról van itt szó, hogy a mi hi­tünk meg­lé­te vagy nem­lé­te irá­nyít­ja Is­tent. Hanem egy­sze­rű­en a hoz­zá­ál­lá­sunk­ról be­szél. Kap­tunk egy ígé­re­tet Is­ten­től, és mi vá­laszt­ha­tunk akö­zött, hogy ag­gó­dunk és szo­mor­ko­dunk, hogy mikor lesz már meg, és akö­zött, hogy el­hisszük amit Isten ígért, és fél­re­tol­va a kö­rül­mé­nyek mi­at­ti ag­gó­dást, bol­do­gok va­gyunk, mert Is­te­né a fe­le­lős­ség és szá­má­ra nincs le­he­tet­len (csak az, hogy ha­zud­jon).

Fi­gyel­jük meg, mi a kü­lönb­ség e két mon­dat je­len­té­se kö­zött?
1) Hű az, aki az ígé­re­tet tette. 4
2) Hűnek tar­tot­ta azt, aki az ígé­re­tet tette. 5

Ész­re­ve­het­jük, hogy míg az első mon­dat egy ob­jek­tív tény­ál­lí­tás, addig a má­so­dik mon­dat va­la­ki­nak ugyan­eh­hez a tény­hez való szub­jek­tív vi­szo­nyu­lá­sá­ról be­szél. Az egy dolog, hogy Isten hű­sé­ges, de az már egy más kér­dés, hogy mi ezt ma­gun­ké­vá tesszük. De ettől füg­get­le­nül Isten hű marad a saját ígé­re­te­i­hez, még ha mi hi­tet­len­ked­nénk is, mert ön­ma­gát nem ta­gad­hat­ja meg. Te sem azért vagy sza­va­hi­he­tő, mert én el­hi­szem rólad, hanem azért, mert ilyen a jel­le­med. Az az én prob­lé­mám, ha a te sza­va­hi­he­tő­sé­ged el­le­né­re nem hi­szek neked, és nem a tiéd. Ezért van szük­sé­günk Isten jó­sá­gá­nak meg­ta­pasz­ta­lá­sá­ra, mert ez segít min­ket a be­lá­tás­ra, hogy ő tény­leg sza­va­hi­he­tő. 6a

Tehát nem azért kell hin­nünk Is­ten­nek, hogy meg­te­gye amit meg­ígért. Anél­kül is meg­ten­né. Egy­sze­rű­en már azért hi­szünk, mert meg­ér­tet­tük, hogy Isten jó és ezért meg­bí­zunk benne.

Né­hány bib­li­ai példa

Abrám és Szá­raj, Anna, il­let­ve Za­ka­ri­ás, és végül Mária olya­nok vol­tak, akik ígé­ret kap­tak Is­ten­től arra nézve, hogy kö­rül­mé­nye­ik és kor­lá­ta­ik el­le­né­re gyer­me­kük lesz. Vol­tak köz­tük olya­nok, akik hit­tek, vol­tak olya­nok is, akik küsz­köd­tek és ké­tel­ked­tek.

Mi­u­tán Anna ki­ön­töt­te szí­vét és könnye­it Isten előtt, meg­győ­ző­dés­re és bé­kes­ség­re lelt afe­lől, hogy Isten meg­hall­gat­ta őt és gye­re­ke lesz. Annyi­ra, hogy töb­bet már nem volt szo­mo­rú, noha a fiúra még éve­ket kel­lett vár­nia. Abrám és Szá­raj vi­szont nem bír­ták a vá­ra­ko­zást, és bár az ele­jén még hit­tek, ké­sőbb mégis úgy dön­töt­tek, hogy a "ro­bot­pi­ló­ta" nem mű­kö­dik, ezért maguk vet­ték ke­zük­be az irá­nyí­tást. Szá­raj be­küld­te Ab­rá­mot a szol­gá­ló­lány­hoz, és a tőle szü­le­tett gyer­me­ket tu­laj­do­ní­tot­ták Isten igé­re­té­nek be­tel­je­se­dé­se­ként. Isten vi­szont ké­sőbb ér­vény­te­le­ní­tet­te ak­ci­ó­ju­kat, és azt mond­ta: Szá­raj­tól lesz fiad. Ekkor ki­ne­vet­ték őt, hi­szen már 90 éves volt. Ezért is hív­ták a meg­szü­le­tett cso­da­gye­re­ket Izsák­nak, ami hé­be­rül ne­ve­tést je­lent. Isten a saját ígé­re­té­re né­zett, s nem Ab­rá­mék küz­del­mé­re. Ugyan­ak­kor Abrám kez­de­ti "mus­tár­magy­ni" kis hitét Isten el­fo­gad­ta és be­szá­mí­tot­ta ba­rát­sá­ga je­le­ként.

Ami­kor az idős Za­ka­ri­ás­nak Gáb­ri­el ark­an­gyal meg­hoz­ta a hírt, hogy fiuk lesz, Za­ka­ri­ás nem hitt. Ezért Isten el­né­mí­tot­ta őt, egész addig, míg va­ló­ra nem vált az ígé­ret. Ekkor pa­ran­csot ka­pott, hogy Já­nos­nak ne­vez­ze el a gye­re­két. Miért? Hisz a csa­lád­já­ban senki sem volt János! Nos, én sze­re­tem Isten hu­mo­rát. Hé­be­rül a János név azt je­len­ti, hogy "Isten ke­gyel­met ad", tehát sze­rin­tem azt akar­ta meg­mu­tat­ni Za­ka­ri­ás­nak ezzel, hogy fi­gyelj, nem a te hited miatt tel­je­sí­tet­tem ígé­re­te­met, sőt, annak el­le­né­re, hogy hi­tet­len vol­tál! A ke­gye­lem Is­ten­nél azt je­len­ti, hogy sze­ret­lek, meg­áld­lak füg­get­le­nül attól, te mennyi­re tet­ted oda magad! Isten jó­sá­ga ösz­tö­nöz min­ket utó­la­gos be­lá­tás­ra! 6b

Za­ka­ri­ás­sal el­len­tét­ben Mária el­hit­te Gáb­ri­el­től, hogy fia lesz. Noha mind­ket­ten ugyan­olyan le­he­tet­len ígé­re­tet kap­tak, Za­ka­ri­ás nem hitt, Mária vi­szont igen. De hi­tük­től füg­get­le­nül mind­ket­tő­nél be­tel­je­se­dett az ígé­ret. A kü­lönb­ség ket­te­jük kö­zött, hogy míg Za­ka­ri­ás néma volt, addig Mária már előre di­cse­ked­he­tett hogy ő fogja meg­szül­ni a meg­vál­tót. A "Jézus" név ugyan­is azt je­len­ti: "Isten sza­ba­dít­ja meg népét bű­ne­i­től." Míg Za­ka­ri­ás néma volt az ígé­ret be­tel­je­se­dé­sé­ig és fel­te­he­tő­leg mar­can­gol­ta magát bu­ta­sá­ga miatt, addig Mária vi­szont bol­dog le­he­tett. Bár Isten mind­ket­te­jük­nek ke­gyel­met adott, még a hi­tet­len Za­ka­ri­ás­nak is, nem mind­egy, hogy ho­gyan élték meg a be­tel­je­se­dés előt­ti idő­sza­kot! Mégis, mi­lyen fel­sza­ba­dí­tó, hogy Isten hű­sé­ges! Nem raj­tad múlik! Hidd el és bol­dog le­szel! :)

Em­be­rek­nek le­he­tet­len, de Is­ten­nek le­het­sé­ges

Onnan tudod, hogy Is­ten­től kap­tál egy ígé­re­tet, hogy va­la­mi szá­mod­ra le­he­tet­len­ség­ről van szó benne. Amit te sose tud­nál el­ér­ni ma­gad­tól. Ebben kü­lön­bö­zik a Bib­lia Is­te­ne az összes többi fi­lo­zó­fi­á­tól és val­lá­sos is­ten­sé­gek­től. Azok­ban min­dig az em­ber­nek kell ten­nie va­la­mit. De ami­kor va­la­mi olyas­mi tel­je­se­dik be, amire te kép­te­len vagy, de már előre meg­kap­tad ígé­ret­ben, akkor Isten fog meg­di­cső­ül­ni és nem a magad oda­szá­ná­sá­ról és tel­je­sít­mé­nyé­ről fogsz be­szél­ni. Isten pedig di­cső­sé­gét nem adja más­nak. 7 De ami­kor ő meg­di­cső­ül, te is jól jársz! :) Va­la­mi olyas­mi­ben ré­sze­sül­tél, ami ön­ma­gad­tól sose si­ke­rült volna. Szí­ved meg­te­lik há­lá­val és Is­tent ün­nep­led jó­sá­gá­ért. Talán néha ezért kel­le­nek a ku­dar­cok és a ki­áb­rán­du­lá­sok. Ilyen­kor érti meg az ember iga­zán, hogy egye­dül nem megy, mennyei se­gít­ség­re van szük­sé­günk.

Isten Jé­zus­ban mu­tat­ta meg iga­zán ön­ma­gát. Jézus az egyet­len, aki in­gyen kí­nál­ja fel az örök éle­tet és a bé­kes­sé­get Is­ten­nel. Min­den em­be­ri fi­lo­zó­fia és val­lás csak arról szól, hogy nem le­hetsz biz­tos benne. Jézus pedig nem hogy fel­aján­lot­ta az örök éle­ted, de előre ki is fi­zet­te az árát he­lyet­ted! A kér­dés csak annyi, hogy kell-e neked, vagy sem.

Isten ál­ta­lá­nos ígé­re­te: örök sze­re­tet

Ha eset­leg olyas­va­la­ki len­nél, aki úgy érzed, hogy te már biz­to­san nem vagy sze­ret­he­tő, mert túl­sá­go­san is a saját hi­bá­id­ra fó­kusz­álsz: akkor Is­ten­nek szá­mod­ra is van egy ígé­re­te. "Örök sze­re­tet­tel sze­ret­te­lek, azért von­ta­lak ma­gam­hoz hű­sé­ge­sen." 8 Ol­vasd el né­hány­szor Isten ígé­re­tét: az örök sze­re­tet azt je­len­ti, hogy se eleje, se vége. Nem függ­het tőled, hi­szen akkor nem le­het­ne örök. Csak addig tar­ta­na, amíg jó vagy. Úgy sze­ret tehát, ahogy vagy.

Is­ten­nek meg­van­nak a maga esz­kö­zei arra, hogy ma­gá­hoz vonz­zon. Lehet, épp azért volt szük­sé­ged egy kis ma­gány­ra vagy ku­darc­él­mény­re, hogy meg­lásd az em­be­rek véges sze­re­te­tét, és fel­éb­red­jen a vágy ben­ned arra, hogy "ön­ma­ga­mért sze­res­se­nek, és ne ezért meg azért!" Isten sze­ret téged, és azon fá­ra­do­zik, hogy tudj ebben hinni.

Nos, tudod hogy fe­jez­te ki Isten irán­tad való sze­re­te­tét? Jézus már előre meg­halt a bű­ne­i­dért, akkor, ami­kor még nem is ér­de­kelt téged Isten! Szá­má­ra az a leg­na­gyobb öröm, ami­kor ezt egy ember meg­ér­ti és el­hi­szi. Akkor ün­ne­pel­nek a menny­ben! "Végre egy ember, aki nem fél tőlem többé, aki nem ide­gen­ke­dik, hanem rá­jött, hogy örök sze­re­tet­tel sze­ret­tem őt!"

A bol­dog­ság titka

Él­hetsz tehát egy ag­go­dal­mas­ko­dó éle­tet, hogy azt sem tudod: Isten most veled van-e vagy el­le­ned, hogy örök éle­ted van-e vagy sem, de Is­ten­nek még job­ban tet­sze­ne, ha bol­dog éle­tet élnél az­ál­tal, hogy el­hit­ted: ő veled van, sze­ret és a leg­job­bat akar­ja neked adni és ki­hoz­ni éle­ted­ből! Ha Jézus nem kí­mél­te éle­tet, hogy meg­ment­sen téged az örök el­uta­sí­tott­ság­tól, miért gon­dol­nád, hogy Isten nem sze­ret téged? Ol­vasd hát a Bib­li­át, és en­gedd meg Is­ten­nek, hogy szí­ved­hez szól­jon, és át­vedd tőle sze­mé­lye­sen rád sza­bott ígé­re­te­it. Nem kell tu­dat­la­nul és cél­ta­la­nul él­nünk ezen a vi­lá­gon. Isten jót ter­ve­zett és re­mény­tel­jes jövőt ígért ne­künk. 9

Ke­resd Isten ígé­re­te­it a Bib­li­á­ban és oly­kor em­lé­kezz meg róluk, és nyu­godt lesz az éle­ted.

1 Zsi­dók­hoz írt lev. 6:17
2 Ézsa­i­ás 33:6 és Je­re­mi­ás 45:5
3 Lu­kács 1:45
4 Zsi­dók­hoz írt lev. 10:23
5 Zsi­dók­hoz írt lev. 11:11
6a, 6b Róma 2:4
7 Ézsa­i­ás 42:8
8 Je­re­mi­ás 31:3
9 Je­re­mi­ás 29:11

fa­ce­boo­kos hoz­zá­szó­lás:

0 blog­ge­res hoz­zá­szó­lás:

Meg­jegy­zés kül­dé­se

Hy-phen-a-tion