Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. május 3., csütörtök

GYŐZTÜNK!!!

Sok-sok éve volt... Fiatal voltam... Kinn voltunk a meccsen... Életem egyik legjobb meccsén... Esélytelen kis csapatunkkal a nagyágyú ellen... Annyira kicsik voltunk, hogy külön stadion kellett hogy elférjenek az ellenfél szurkolói... Mi kevesen voltunk... De azért ordítottunk, skandáltunk... Közben meg püföltem a dobot... A rácson túl a lelátón... Míg ott lent az a pár ember harcolt értünk... Végül GYŐZTÜNK! Sose fogom elfelejteni...

A meccs

1996-ban volt. Kinn voltunk a Vasas stadionban, a Fáy utcában. Néhány kis szektor volt lefoglalva nekünk, óbudaiaknak, a III. Kerület TVE nevű focicsapat szurkolóinak. Velünk szemben a többi szektort a Ferencváros szurkolói kapták.


Gólösszefoglaló a meccsről

Nem úgy mentünk oda, mint akik győzni mentek. A meccs a papírformának megfelelően indult, a Fradi vezetett a félidőben. Számunkra már az is öröm volt, amikor kiegyenlítettünk. Majd ismét egy gólt kaptunk, és ismét kiegyenlítettünk. De az volt ám az igazán felejthetetlen öröm, amikor Kis Pista a végén kicselezett mindenkit és berúgta a számunkra győzelmet jelentő gólt. Kerület-Fradi 4:3!

Nagyon jó meccs volt, húzós, kiegyenlített iramú. Nem volt unalmas perce. Hazafelé menet egy győztes és elégedett szurkolói csapat énekelte: "Ki a jobb? Kerület! Ki a jobb? Kerület!"

A csapat és a szurkolók

Miért írom mindezt? Azért, mert egy győzelmen nincs mit szégyellni! Igaz ugyan, hogy nem mi győztünk, hanem a csapat: ők küzdöttek, ők izzadtak, ők rúgták a gólokat. De mégis, miénk is volt a győzelem, szurkolóké. Velük voltunk, szurkoltunk nekik, izgultunk értük. De egy valami elválasztott minket: a rács. Szurkolóként nem mehettünk le segíteni nekik, nem rúghattunk labdába! Szabálytalan lett volna. A focista helye a pályán van, a szurkoló helye pedig a lelátón. Nem mi győztünk, de miénk lett a győzelem!

A Fradi szurkolói is kitettek magukért. Nem voltak ők jobbak vagy rosszabbak nálunk. Akkor miért kellett nekik szomorúan távozniuk? Viselkedésük és odaszánásuk miatt? Szó sincs róla. Nem az számított, ki mennyire szurkolt, mennyire üvöltött, skandált, vagy ütötte a dobot! Aznap egyszerűen mi voltunk a győztes csapattal, ők pedig a vesztessel. Ez az egy dolog számított: ki mellett voltál?

Egy régi-új győzelem

Bár ez a meccs megletetősen rég volt, menjünk még visszább az időben! A régi Római Birodalomban is szerették a sportot, a viadalokat. A császárok is szerették a háborúkat, a küzdelmet, mások leigázását. Rómában mindig kirobbanó ujjongással fogadták a győztes hadsereg hazatértét. Hősként ünnepelték őket és kihirdették a városban a császár diadalmas győzelmét az ellenség fölött, latinul "evangéliumát". Az úgynevezett fizetett "evangélisták" pedig elvitték birodalomszerte a győzelmi híradást.

Amikor János Márk megírta "evangéliumát" a római hallgatóság számára, egy, a megszokottól eltérő győzelmi híradásról számolt be. Márk egy olyan személy diadalmi győzelméről kezdett írni, aki nem nagyobb hatalmat győzött le, mint magát a Római birodalmat! A kor gonoszságát és elnyomását megtestesítő Birodalam halálra ítélte őt, aki viszont feltámadásával Isten hatalmas Fiának bizonyult! Később egy Pál nevű ember is elmondja a rómaiakhoz írt levelében, hogy ő bizony nem szégyelli ennek az új császárnak, világ fölötti Úrnak a győzelmét! Pál nagyon jól tudta, hogy ez a hír mintegy dinamitként fog robbantani a korszak lelkiismeret szempontjából elnyomott népei számára, és Isten felszabadító ereje lesz az embereknek az örök élet elfogadására. Ez az új "császár" leigázta a bűn elnyomó "birodalmát" és lefegyverezte azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. S ezzel igaznak nyilvánította az eddig bűnösnek ítélt embereket. Így a népek kijöhettek a különböző vallások áldozati rendszereiből, melyek csak bűnösségükre emlékeztették őket. Nem is csoda, hogy ahol Pál megjelent, a nemzetek mindenütt örömmel fogadták Jézus Krisztus örömhírét.

A két szurkoló

Egy győzelmen nincs mit szégyellni. Ahogy szurkolóként mi sem csináltunk a pályán semmit, ugyanúgy, Jézus is 2000 éve tőlünk függetlenül szerezte meg a győzelmet a küzdőtéren: a kereszten. Két szurkoló volt melléakasztva a kereszteken. Az egyik, ha lehet ezt így kifejezni, Jézus-drukker volt, míg a másik ellendrukker. Jézus a mellette kiálló halálraítéltnek azt mondta: "Barátom, te is velem leszel még ma a Paradicsomban." Ahogyan tehát a focimeccsen sem a szurkolók teljesítménye határozta meg a győzelmüket, hanem a hovatartozásuk, ugyanúgy, a két halálraítélt örökkévalóságát sem az ő teljesítményük határozta meg, hanem a hovatartozásuk. Az egyik Jézus mellett volt, a másik ellene. Vádolta őt. És tudjuk, hogy az ördög neve a "Sátán" héber szó, aminek a jelentése: Vádló. Ez a szurkoló tehát "sátánista" volt, a Sátán "focicsapatának" szurkolt. A másik pedig Jézusnak. Aki győzött a kereszten a bűn, a halál, az ítélet és a Gonosz fölött. Ezért "szurkolója" is részesült győzelmében.

A szabálytalan szurkoló

Ugye érthetően fogalmazok? Egy szurkolónak tilos lemenni a pályára és belerúgni a labdába. Ez szabálytalanság. Nem az ő feladata a meccs, hanem a focistáké! Ugyanígy, egy, a szellemvilágban az emberek lelkéért folytatott harcban az embereknek tilos belerúgniuk a labdába. Nem az övék a meccs, hanem az arra jogosultaké. Jézus volt bűntelen, neki volt egyedül joga labdába rúgni a Gonosszal szemben. Ezt a meccset Ő nyerte meg nekünk. Ráadásul ezt a meccset már akkor lejátszották, amikor mi még meg se születtünk!

Az "érdekes" szurkoló

Hadd kérdezzek még valamit: Képzeld el, hogy jövünk haza a meccsről. Mindenki ujjong és örül, mert a csapatunk győzött. Én meg ezenközben azon agyalok, hogy vajon elég jól szurkoltam-e? Nem azt mondanád, besenyősen, félig orrhangon, hogy "Maaargit, nooormális?" Akkor mégis, miért látunk annyi embert önmagával elfoglalva azok után, hogy Jézus győzött a kereszten, hogy vajon "elég jó vagyok-e"? Jézus igazzá tett téged, tehát nem kell ezen töprengened.

A normális szurkoló

Az embernek csak egy dolga van. Ahogy szurkolóként a jó csapatnak szurkoltunk, és csupán ezért győztünk: ugyanígy az számít egyedül, hogy a jó oldalon vagyunk-e. Ennek pedig nagyon egyszerű a bizonyítéka. Fociszurkolóként tele voltunk örömmel és hálával csapatunk iránt. Dicsőítettük őket és ünnepeltünk. Büszkék voltunk rájuk. Onnan tudod tehát, hogy Jézus oldalán vagy és örök életed van, hogy elhitted és megértetted, hogy ő moste le vérével a bűneidet és így hatástalanította a téged vádló Ellenséget: tehát nem kell ítéletre menned halálod után!!! Onnan tudod, hogy Jézusé vagy, hogy hála van a szívedben győzelméért. Onnan, hogy őt dicsőíted, és hogy őt ünnepled. Nem, nem vezényszóra. Hanem dicsekedve, nem szégyellve, ahogy mi se szégyelltük a Kerület csapatát amikor az győzött.

Jézus lőtte a világtörténelem legnagyob gólját. Ő győzött. Ezért mi is győztünk!

Ha Jézus oldalán vagy, már győztes vagy, és örülehetsz örök életednek.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése