Az internetadó margójára

Mostanában, mint talán sokunkat, engem is sokat foglalkoztat engem ez a kérdés. Nem csak az internetadó, szappanadó, politikai botrányok, stb., hanem a tüntetések, a hozzászólások és az egyre-másra megjelenő hírek mindkét oldalról. Ezen cikk és írója egyik oldara sem kíván állni, noha én sem vagyok indulatoktól mentes. Ám, attól tartok, a probléma sokkal mélyebben gyökerezik, mint az internetadó, és ebben mindannyian ludasak vagyunk. Én is.

Ha már-már túlon-túl is tömören szeretném összefoglalni, hogy mi zajlik most az országban, csak ennyit mondanék: „Én jobb vagyok, mint te!” De mit is értek ezalatt?

Egy képzelt riport

– Neve?
– Diabolosz Sátán a nevem.
– Foglalkozása?
– Rágalmazó ügyész.
– Munkaköri leírása?

Kiragadva, félreértve: „Mindenre van erőm a Krisztusban...”

Mostanában többedszerre találtam magamat szembe ezzel a bibliai idézettel: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Ez a Filippibeliekhez írt levél 4:13-ban olvasható. Általában bátorításul használják az emberek, egyféle önszuggeszcióként, munka- illetve teherbírásuk növelésére. Annak idején, amikor Izrael népe a pusztában aranyborjút imádott, Mózes szétolvasztatta és felitatta a néppel, mert erre is volt ereje. Nos, itt az ideje, hogy egy újabb szent tehenet leöljünk.

Alkalmatlan szituációk

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, szoktátok-e néha furán érezni magatokat, olyan cikiül vagy alkalmatlanul? Vagy akár a szitut, amiben vagytok? Nos, velem ez meg szokott esni, elkerülhetetlenül. Szép lassan kezdem felfogni, hogy mintha Istennek ezzel szándékos terve lenne. Most, hogy San Franciscóban felvettek a Jews for Jesus, Magyarországon a Zsidók Jézusért misszióba munkatársul, épp úgy érzem magam, na ők is megtalálták a „legmegfelelőbb” személyt. Enyhe kiégésem és lelki zúzódásaim után, teszem hozzá. S bár mindig is misszionárius szerettem volna lenni, nem hittem volna, hogy ennek így kell megtörténnie. Ám ami igaz, az igaz:

A mi alkalmasságunk az Úrtól van.

2Korintus 3:5

Tojások között

Bevallom őszintén így húsvét hétfőn, igazából fogalmam sincs, a nyuszi mit is keres valójában a tojások között. A locsolást még csak-csak tudom valamihez kötni, ahogy a megbocsátás és a megváltás öröme ránk áradt kétezer éve. Nagyon megerőltetve még talán a feltört tojás is hasonlíthat az üres barlangsírhoz. Mindenesetre a nyuszi egyelőre rejtély marad. Nos, addig is, amíg megtaláljuk a megfejtést, készítettem egy képet, ahol a nyuszi súg valamit gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Péntek van. De jön már a vasárnap!

Dr. Tony Campolo, egy híres prédikátor elmeséli egy történetét egy kis prédikáció-versenyéről, amelyet egy afro-amerikai gyülekezet idős és bölcs prédikátorával vívott. Ez egy, a Húsvétot megelőző pénteki napon történt. Dr. Campolo elmondja, hogy hogyan adta elő azt a tökéletes, minden részletében jól megalkotott prédikációt. A gyülekezetet tényleg mennyei magaslatokba röpítette. Majd, miután befejezte, leült az idős afro-amerikai pásztor mellé, megpaskolta a térdét, és azt mondta neki: „Na, ezt múld felül, testvér.” Az idős fekete pásztor ránézett, és így felelt: „Figyeld az öreget.”

Amikor a kegyelem győz bennünk

Sok tanítást hallunk a kegyelemről, arról, hogy Isten milyen kegyelmes irányunkban, és ez fantasztikus dolog. Felemelő érzés, amikor Isten felnyitja lelki szemeinket azokra a mély igazságokra, ahogyan ő lát bennünket, hogy már akkor szeretett minket, amikor bűnösök voltunk, és meghalt értünk a kereszten. Hogy teljesen érdemtelenek voltunk, amikor vérét áldozva ő bűnné lett, mi pedig igazzá.