Én szeretem ezeket a profán szilvesztereket. Egy csomóan itt találják meg Istent, azok a világból való bűnösök, azok, akik valamilyen buli helyett ide jönnek el. Lehet, hogy máshová el se mennének. Egy ilyen ismerősöm ma már pl. cigánymisszióban van...
Azt látom, hogy a gyülekezeteknek nem szabad ufókká és a világtól elidegenedett izékké válniuk, ahová ha bejön egy ember, akkor azt se tudja, hová került. Valami elit klubba, ahol ő nem érzi jól magát. De Jézus azért jött, hogy szolgáljon az emberek felé. A Golgota gyülekezet, ahová járok, nem "szentek" gyülekezete, és remélem, soha nem is lesz az. Én szeretném, ha továbbra is megváltott kegyelemre szoruló bűnösök gyülekezete maradna.
Amúgy nem akarok elfogult lenni egy felekezet iránt, hanem a kegyelem evangéliuma iránt. Nem tudom, ismeritek-e Andrew Wommack-et. Nem golgotás, de a kegyelmet hirdeti. Ő úgy fogalmazta meg, hogy a kegyelem az a hír, amire sokan azt mondják, túl szép, hogy igaz legyen! De tényleg az. Szóval, tőle szeretnék egy cikket linkelni: Csodálatos kegyelem. A bűnös nőről szól, akit meg akartak kövezni. De figyeljük meg Jézus reakcióját, amikor kövezni akarunk...
Valamit értsünk meg: Jézus a bűnösök barátja.
Sajnos Magyarországon az emberek azért tudják Istennel nehezen felvenni a kapcsolatot, mert a legtöbb helyen állandóan összekeverik az ószövetséget az újszövetséggel, pedig Jézus képletesen kifejtette, hogy egy régi, merev állatbélből készült tömlőbe nem szabad egy kémiai reakcióktól pezsgő és egyre édesedő újbort tölteni, mert szétrepeszti a tömlőt, és a bor is elfolyik. Mit is jelent ez? Az ószövetségi "tömlő" bizonyos szabályok megtartására épült (a legismertebb talán a 10 parancsolat), melyet ha megszegtél, meg kellett halnod. A kapcsolat alapja a megfelelés és az elvárás volt. Ezzel szemben az újszövetség egyre édesedő bora nem a szabályokról szól, hanem az Istennel való kibékülés öröméről és mámoráról. A tömlő egy merev szabályrendszer, a bor pedig egy élvezeti cikk. És Isten sosem azt akarta, hogy egy merev valakinek fogjuk őt fel, hanem, hogy élvezzük az ő szeretetét.
Sokan nem tudják, de a ma érvényes Újszövetség nem a Biblia első lapján kezdődik, a Teremtés könyvénél. De még csak nem is az "Újszövetség", vagy "Evangéliumok" címmel ellátott könyvek első lapjain! Hanem az "Evangéliumok" végén, ahol Jézus feláldozza magát a bűneinkért. Ezt mondta az utolsó vacsorán: "Ez a pohár bor az új szövetség az én véremben." Tehát az a szövetség, ahogy Isten velünk kapcsolatba szeretne lépni, nem a mi jóságunk, sem bizonyos törvények és példázatok megtartása által működik, hanem Jézus vére által. Ez egy egyoldalú szövetség, melyet Isten lehetővé tett számunkra, csak el kell fogadnunk és örülnünk.
Vizsgáljuk meg tehát, miért veszélyes a kettőt, az újat és az ót ötvözni? Amikor egy ember rátalál Jézusra, örömmel veszi az Istennel való kapcsolat ingyenességét, a megbocsátás örömét, hogy őt Isten elfogadta, ahogy van. A Szentlélek elkezdi vezetni őt, mintegy átformálva a szívét belülről kifelé, és megtanítja szeretni és bízni őt mindenféle kényszer alkalmazása nélkül. Na most, képzeld el, hogy vissza akarsz menni a Szentlélek öröméből és a kegyelemből az ószövetség erőtlen szabályainak megtartásához?! Mintha a munkahelyi ebédszünet után kéne visszamenned monoton rabszolgamunkát végezni.
Gondold csak el, ha te úgy akarsz keresztény lenni, hogy be akarod tartani a mózesi törvényeket, de csak egy pontocskát is megszegsz, jól vigyázz, mert az egészet megszegted (Jakab levele ezt tanítja). Szerintem jobban jársz, ha Istent nem a törvény és szabályok alapján próbálod meg megközelíteni (tőled függ a vele való kapcsolatod), hanem a feltétlen kegyelem által (egyedül Tőle függ a vele való kapcsolatod). Hát nem jobb, ha a tökéletes Istentől függ a kapcsolatunk, mint a mi csetlő-botló, ingadozó emberi teljesítményünktől? Hál'Istennek, ő két szövetséget állít szembe, hogy kipróbálhassuk a gyümölcsöket, a hatását az életünkben és amikor kifáradunk a "szenteskedésben", végre elmondhatjuk: Igazad van Uram, "elég nekem a Te kegyelmed", és lehetünk őszinték, akik bevallhatjuk, hogy igen, Uram, x éve járok veled, de még mindig vannak bűneim, köszönöm, hogy te így bevállaltál engem, holott én csak egyre inkább megrémülök magamtól, amiatt, amik elő jönnek belőlem.
Egy törvény- és szabályrendszer megfeleléskényszere alatt az emberek nem tudnak "őszintén bűnösök" lenni, hanem meg kell felelniük és azt a látszatot kell fenntartani, hogy "igen, én is szent vagyok", holott naponta elbukunk többezerszer. Így, aki nem tudja e látszatot fenntartani, vagy belefárad az állandó "megtéréskényszerbe", szépen elkóricál a gyülekezetből, vagy eleve be se megy, mondván, ez nem neki való, ő sose lesz olyan jó, mint a többiek.
De Jézus a bűnösök barátja!
Gondoljunk bele, ki volt az a tizenkettő férfi, akiket Jézus választott? Szentek és glóriás csodabogarak? Hárman közülük állandóan a hatalomért versengtek. (E hármat szerette a legjobban). Az egyik tanítvány össze-vissza beszélt: egyszer szuperjót mondott, máskor ördögit. A másik hitetlen volt. A harmadik nem bírta a gyerekeket. A negyedik egy falvat képes lett volna kiirtani vallási okokból. Az ötödik uzsorás volt. A hatodik nem látta Jézusban Istent. A hetedik pedig el is árulta őt. Stb. És szerette őket mindvégig. Három és fél évig szerette őket. Úgy, ahogy vannak. Mi tudnánk szeretni három és fél évig valakit a hülyeségeivel együtt a gyülekezetünkben? Vállalva a kockázatot, hogy vagy misszionárius lesz belőle, vagy áruló? Jézus szerette őket. Mindvégig. És én hálás vagyok a Golgota gyülekezetért, hogy egy rakat drogos, parázna, valláskárosult és akár "normális" ember is járhat oda gyógyulni a lelki sebekből, táplálkozva a kegyelem igéből anélkül, hogy elítélnék.
Én vagyok talán az egyik, aki a legtöbb hülyeséget elkövettem már, és tudom, hogy még fogok is elkövetni, az fix! De Isten még mindig szeret, még mindig használ, még mindig felemel másokat rajtam keresztül úgy, hogy igazából azt se tudom, mit kell csinálni. De csak élvezem, és élvezem azt a munkát, amit Ő végez, amit én sose tudnék elvégezni, illetve, amikor én magam próbáltam (mert okos voltam), sose jött össze. Inkább csinálja Jézus a piszkos munkát, én csak részt akarok benne venni, mint közeli megfigyelő.
Én is olyan akarok lenni, mint János: aki egyszer csél-csap volt és fontoskodó, aki féltékenyen akarta védeni Istenét és szolgálatát, de végül, amikor meglátta, hogy Jézus szereti őt, rájött, hogy ő nem egy "megtért", nem egy "gyülekezeti tag", nem egy "vallási fanatikus", hanem "az a tanítvány, akit Jézus szeretett." Ennek következménye az lett, hogy oda mert bújni Jézushoz, mint egy gyermek, nem érdekelve őt mások véleménye. Elfogadta a szeretetet és tudta értékelni, élvezni. János apostol minden tanítása a bizalomról és a szeretetről szól. Amikor már nagyon vén volt, hogy járni nem tudott, és a fiatalabb tanítványok hordozták őt, minden tanításának ez volt a lényegek: "Testvéreim, Jézus szeretett minket, bűnösöket, mi is szeressük egymást."
Kedves olvasóm, bátorítalak, hogy ha Istent és a békességet keresed, ne azért gyere, hogy "megtérő" legyél, vagy hogy "templomba járó", vagy bármi más, hanem hogy elhidd: te is lehetsz "az a tanítvány, akit Jézus szeretett." Mert Jézus a bűnösök barátja. A tied. És ha hagyod őt, kiszeret a bűneidből, de nem szabályok által, hanem egy olyan közösségben, ahol érezni és tapasztalni lehet Őt. Akár egy szilveszteri kabaréműsor által, akár egy "átlagos" Bibliaórán. Istennek nem számít. Neki a te szíved számít egyedül.
A Golgota linkjei: Golgota Keresztény Gyülekezet Golgota Rádió Golgota TV
A Golgota linkjei: Golgota Keresztény Gyülekezet Golgota Rádió Golgota TV
Ha nem tudsz megtérni, akkor tudd, hogy Jézus a te barátod, és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: