Gyere haza, na­gyon hi­ány­zol

Le­ve­let kap­tam, lájf, nán­náá-náá-náná...

Vas­ru­ha he­lyett...

Vas­ru­há­ban nem lehet óri­á­so­kat győz­ni. Ahhoz pa­rittya és kő kell. Tör­vény­ben nem lehet a bű­nö­ket le­győz­ni. Ahhoz hit és Krisz­tus kell. A pász­to­rok és ta­ní­tók fel­ada­ta, hogy ra­fi­nált ta­ní­tá­sok min­den­fé­le ide-oda ta­szi­gá­ló sze­lei he­lyett az em­be­re­ket tö­ké­le­tes­sé és fel­nőtt­ko­rú­vá te­gyék Jézus sze­re­te­té­ben. Ve­gyük elő ismét a jó öreg Dávid és Gó­li­át tör­té­ne­tét...

Mél­tat­lan­kodsz?

Mos­ta­ná­ban Egri Sán­dor "pa­raszt­pró­fé­ta" ta­ní­tá­sa­it szok­tam hall­gat­ni, aki már az 50-es évek­ben is na­gyon jól rá­vi­lá­gí­tott a ke­gye­lem és a val­lá­sos­ság közti kü­lönb­sé­gek­re. Sokan nem sze­ret­ték őt, mert nem úgy hir­det­te az igét, ahogy sokan meg­szok­ták és hal­la­ni sze­ret­ték volna. Nos, ahogy most hall­gat­tam a régi re­cse­gős mag­no­sza­lag di­gi­ta­li­zált ver­zi­ó­ját, el­in­dult ben­nem ez a gon­do­lat: Mit je­lent Isten sze­mé­ben mél­tó­nak il­let­ve mél­tat­lan­nak lenni?

Gyere le a fáról, az az én he­lyem!

Zá­ke­us fő­vám­sze­dő volt, olyas­va­la­ki, aki vissza­élt a ha­tal­má­val és több adót sze­dett, mint ami meg volt szab­va neki. Ezért na­gyon utál­ta őt min­den­ki, kü­lö­nö­sen a pénz­éhes írás­tu­dók és fa­ri­ze­u­sok. Sze­rin­tem mi is utál­nánk őt, jól el­ítél­nénk és el­ke­rül­nénk őt jó messzi­re, mint ahogy azt tesszük is mai "kol­lé­gá­i­val", akik élős­köd­nek raj­tunk. De néz­zük meg, mit tett vele Jézus...

Biz­ton­sá­gi öv

A minap aján­lot­ták fi­gyel­mem­be ezt a kis vi­de­ót. Egy na­gyon szép fel­hí­vás arra, hogy kös­sük be a biz­ton­sá­gi övet...

A tör­vény be­töl­té­se? - 2. Min­dent vagy sem­mit!

Egy ko­ráb­bi cikk­ben már be­szá­mol­tam arról, mit is je­lent a tör­vény be­töl­té­se. Most Jézus omi­nó­zus be­szé­dé­nek to­váb­bi rész­le­te­i­vel, vessző­i­vel és pon­tocs­ká­i­val fo­gunk fog­lal­koz­ni úgy, hogy azt meg nem ront­juk, he­lye­sen ta­nít­juk és meg­él­jük...

Ví­zen­já­ró Arab-to­rony ke­reszt­tel? No­o­or­má­lis?!

Kép­zeld el, hogy arra éb­redsz, hogy nem al­szol! Kép­zeld el, hogy va­la­ki fi­no­man meg­ci­ró­gat és egy kis ara­nyos tré­fá­val pró­bál­ja vidám han­gu­la­tú­vá tenni egész na­po­dat. Pél­dá­ul, itt van az ara­bok ví­zen­já­ró tor­nya, rá­adá­sul egy ke­reszt­tel. :) Nos, ilyen állat nincs is! Vagy mégis? Akkor itten va­la­ki nagy mágus!

Hab a tor­tán!

Rég­óta for­ga­tom a Bib­li­át. Már sok­szor ol­vas­tam azt a részt, hogy "Ke­res­sé­tek elő­ször Isten or­szá­gát és az Ő igaz­sá­gát, és eze­ket is mind meg­kap­já­tok" (Máté 6:33). Több­ször is meg­érin­tett, és már sok ne­héz­sé­gen vitt ke­resz­tül Isten az által, hogy újra és újra elém hozta ezt a mon­da­tot. De sose ma­gya­ráz­ták el a gyü­le­ke­ze­tek­ben, hogy mit is je­lent ez... le fog esni az ál­la­tok, annyi­ra fan­tasz­ti­kus!

Az ígé­ret szép szó...

Gon­do­lom is­me­rős szá­mo­tok­ra is az az érzés, amit akkor ér­zünk, ami­kor meg­ígér­tek ne­künk va­la­mit, majd nem tet­ték meg. Talán is­me­rős az is, ami­kor ol­va­sunk egy bi­za­lom­ger­jesz­tő rek­lám­hir­de­tést, fel­lel­ke­se­dünk, majd ész­re­vesszük azt a frá­nya csil­la­got az ígé­re­tes aján­lat­nál, és tud­juk, hogy meg­té­vesz­tés­ről van szó. Nos, van egy "csil­lag­men­tes" jó hírem: "Le­he­tet­len, hogy Isten ha­zud­jon!"

Dal­for­dí­tás: Ki va­gyok én?

Hall­gas­sá­tok meg ezt a dalt...

Del­fi­nek sod­ród­tak a part­ra

Egy el­ké­pesz­tő ama­tőr vi­de­ó­fel­vé­tel­re hív­ták fel a fi­gyel­me­met. Em­be­rek stran­dol­tak a ten­ger­nél. Köz­ben del­fi­nek sod­ród­tak ki a part­ra. Néz­zük meg a je­le­ne­tet...

GYŐZ­TÜNK!!!

Sok-sok éve volt... Fi­a­tal vol­tam... Kinn vol­tunk a meccsen... Éle­tem egyik leg­jobb meccsén... Esély­te­len kis csa­pa­tunk­kal a nagy­ágyú ellen... Annyi­ra ki­csik vol­tunk, hogy külön sta­di­on kel­lett hogy el­fér­je­nek az el­len­fél szur­ko­lói... Mi ke­ve­sen vol­tunk... De azért or­dí­tot­tunk, skan­dál­tunk... Köz­ben meg pü­föl­tem a dobot... A rá­cson túl a le­lá­tón... Míg ott lent az a pár ember har­colt ér­tünk... Végül GYŐZ­TÜNK! Sose fogom el­fe­lej­te­ni...