TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. április 6., péntek

Elnézést, vízenjárok, de magam sem tudom, hogyan...

Kedves olvasóim, támogatóim és kritikusaim!

Elnézést szeretnék kérni mindenkitől, ha eddigi cikkeimmel ezen a blogon "felkavartam" a vizet vagy valakire ráfröccsentettem valamit. Remélem nem bántottam meg senkit. Ha igen, kérlek, bocsáss meg nekem. Tudom, hogy igazatok van, amint látjátok, én is tanuló vízenjáró vagyok. Vannak ugyan dolgok, amiket valamilyen szinten értek, de igen, vannak, amik előtt magam is értetlenül állok. Úgyhogy kérlek, nézzetek rám úgy, mint egy kísérletezőre... Képzeljétek el, hogy én vagyok Péter, amint járok a vízen és a hátamon ott van egy nagy T-betű... :) Így hát, ha van kedvetek, gyertek velem, és fedezzük fel együtt a vízenjárás örömeit és buktatóit!


A vízenjárás két leírása a Bibliában
Ahogy próbálkozom, magam is kezdek rájönni, hogy a vízenjárás igazából sosem volt egyszerű dolog. Olyannyira, hogy maga Jézus rejtette el a kísérletező Pétert a csónakban maradt többi tanítvány szemei elől. Az eset szerepel a Máté evangéliuma 14:21-33 alatt is, valamint a János 6:16-21 alatt is. Mindkétszer az ötezer ember megvendégelése után szerepel közvetlenül, tehát bátorkodom azonosítani a két leírást, hogy ugyanarról az esetről számol be. Jézus, miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre imádkozni. Közben a tanítványok hajóra szálltak, majd idővel viharba keveredtek a tengeren. Amint épp vergődve lapátolják ki a vizet a csónakból, egyszer csak valami szellemet látnak a vízen és megijednek. Mi már tudjuk, hogy Jézus volt az, aki ezt mondta: "Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!" A két beszámolóban az eltérés abban áll, hogy míg Máténál szerepel Jézus szavaiban a "Bízzatok!" felszólítás, addig Jánoséban nem! János csak ennyit hallott: "Én vagyok! Ne féljetek!"

Máté történetében meghalljuk a lényeget: a Jézusba vetett feltétlen bizalmat; míg János elmegy emellett. Ez fogja megkülönböztetni a két leírást! Péter erre kapta fel a fejét, és mondta: "Ha te vagy Uram, parancsold meg, hogy én is járjak a vízen!" Érdekes, János nem hallotta, hogy "Bízzatok!" János történetében hirtelen a túlpartra kerültek, míg Máté bemutatja Péter kezdeti szárnycsapkodásait, azaz ingadozó, de azért próbálkozó, kísérletező bizalmát. Jézus volt annyira kegyelmes, hogy mindezt elrejtette János, Péter vetélytársa elől, aki csak annyit látott, hogy hirtelen a túlparton van a csónak. János sztorija a lapátolásról és egy érthetetlen időutazásról szól, míg az egykori bűnös vámszedő, Máté, aki hallotta a "Bízzatok" szót, leírja, hogy Péter ezt hogyan próbálta ki a maga kezdetleges hitével. Bár mind a ketten leírják a történetet, mégis, Máté és Péter egy élménnyel lettek gazdagabbak Jánosnál, mert meghallották, hogy lehet bízni Jézusban és kipróbálták a hitet.


Vigyázz! Tanuló vízenjárók!
Én is ilyen próbálkozó vagyok. Szeretnék vízen járni, bízni jobban és jobban az Úr Jézus keresztmunkájában, és valójában fogalmam sincs, mit csinálok. Vannak dolgok, amik mostanában kezdenek feltűnni nekem a megigazulással kapcsolatban. Félre ne értsetek, amikor azt mondom, te vagy az ébredés meg ilyenek, akkor ezzel nem úgy akarok jönni, mint az ezoterikusok és a new age-esek. Amikor azt mondom, igaz vagyok, akkor ezt nem ilyen büszkén és macsón akarom állítani. Hiszen tudom, hogy nem az én érdemem, hanem Jézus Krisztusé, akié a dicsőség befejezett váltságművéért a kereszten. Aki azt parancsolta, járj a vízen és igaz emberként uralkodj a bűn fölött.

Én egyszerűen arra próbálom a szememet szegezni, amit Jézus tett a kereszten. Maga Pál is mondta, hogy ő nem hirdet mást, csak Jézust, a megfeszítettet (1Korintus 1:23). És tényleg Pál tanításait át meg átszőtte a kereszt, ami az akkori okos görögöknek bolondságnak tűnt, a vallásos zsidóknak pedig botrány volt. És szerintem ez ma sincs másképp az okos-tudós emberekkel (átvitt értelemben a "görögökkel") vagy a vallásos-erkölcsös emberekkel (a "zsidókkal").

Igen, olyan vagyok, mint Péter: járok is a vízen, de nem is értem, hogy ez hogy lehetséges. Csak azt tudom, hogy Jézusra kell néznem. Hiszen nemrég még a csónakban ültem én is Jánosékkal, és ott lapátoltam, nehogy elsüllyedjünk. Jézust még csak valami szellemnek láttam, valami megfoghatatlan izének. És erre Jézus azt mondja nekem: gyere és járj vízen. Gyere, hagyd az evezőt, gyere, nézz rám, és nem fogsz elsüllyedni. Már nem a lapát miatt nem fogsz elsüllyedni, amivel a te verejtékeddel lapátoltad ki a vizet a hajóból. Azért nem süllyedsz el, mert én parancsoltam, hogy járj a vízen.


Lépjünk ki bűn viharaiból a kegyelem tengerére!
A kegyelemben járás szerintem olyan, mint a vízenjárás. Olyasmit csinálunk, amit az egész világ még csak nem is látott. Hogy igaz vagyok, mert Jézus igazzá tett? Hogy Isten feltétel nélkül szeret, mert Jézuson le lett verve a balhé? Hogy értékem sose attól függ, amit teszek, hanem attól, akivé Isten tett?

Igen, ezek a gondolatok olyanok, mint a vízen járás. Hogy Jézus nem csak igaznak lát, hanem igazzá is tett? Hogy azért győzhetek a bűn fölött, mert vízen járok, és nem lapátolnom kell a bűnvallással, hanem csak ránézni a keresztre, hogy "hát a bűneim ott vannak." Tehát nem a bűneimet vallom meg (hiszen azt Jézus már megvallotta: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek"), hanem a kísértés idején Jézust vallom meg feltámadt Úrnak, és azt, hogy én igaz vagyok Őbenne. És a kísértő (a gravitáció, a süllyedés) lepattan rólam.

Félre ne értsetek, nem azt mondtam, hogy bűntelen vagyok. Hanem azt, hogy a bűneim a kereszten vannak. El vagyok szakítva a bűntől. Jézus lett a bűnöm. (2Korintus 5:21) Tehát azért vagyok igaz, mert Jézus lett a bűnöm. Isten nem csak egyszerűen bűnössé tette Jézust, hanem bűnné tette értem, mégpedig azért, hogy én Isten igazsága legyek Jézusban. Isten nem csak bűnösnek látta Jézust, hanem bűnné is tette. Tehát akkor Isten nem csak igaznak lát engem, hanem igazzá is tett Jézusban. Én és te vagyunk Isten igazsága Jézusban. Nézzétek meg az igét, ez rátok is igaz, ha hisztek Jézus kereszten "elvégeztetett" munkájában. Ezért lehetünk mi magunk az ébredés ezen a földön. Én ezt jelenleg így látom, és ez bátorít engem, hogy akkor azért nem is kell vétkeznem, hiszen már igaz vagyok (nem félig, hanem valóban), sőt, elrejtve Jézusban. Jézus a valóigazság és az élet. És mi, akik hiszünk a keresztmunkában, Őbenne vagyunk. A vétek céltévesztést jelent, de te és én már célban vagyunk Jézusban, tökéletesek, mert hiszünk Jézus befejezett váltságművében a kereszten.


Kicsiny hit és kemény szív
Persze, megtehetem, mint Péter is, hogy nem Jézusra, az ő tettére és érdemére nézek, hanem a magam változó teljesítményemre és érdememre, vagy a körülményeimre, a viharokra és akkor menten elsüllyedek. Jön is a vádló, hogy "nézd már meg, milyen keresztény vagy..." De hála Istennek, Jézus ekkor is jön és kiment, legfeljebb megmutatja a probléma okát, hogy még nem erősödtem meg a hitben: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"

Amikor a tanítványok egyszer nem vittek kenyeret magukkal a hajóra, ott is ez volt. Aggódtak, hogy "nem hoztunk kenyeret", és Jézus megkérdezte, hány kenyeret szaporított? 4000-t és 5000-t. :) És akkor Jézus mondta, hogy kicsinyhitűek, nem értitek, hogy én a farizeusok kovászáról, a képmutatásról beszéltem? :))) Szerintem tök vicces... de itt hozzáteszi a szövegíró, hogy azért nem értették még Jézust, mert kemény volt a szívük. És amikor a szívem kemény, én sem értem sokszor, hogy Jézus valami sokkal fantasztikusabbról beszél, mint a fizikai kenyér... a fiziai lapátolás... a viharok... a saját bűnös természetem...


Ha Jézusra nézel, nem süllyedsz el!
Jézus azt mutatta meg Pálnak is a Római levél 5-ben, hogy a kegyelem által uralkodhatunk ebben az életben, és hogy a bűn nem fog uralkodni rajtunk, hiszen nem törvény, hanem kegyelem alatt vagyunk.

Tehát akkor követek el bűnt, amikor lenézek a keresztről és a viharaimra nézek. De maga a bűn, a gravitáció nem uralkodhat rajtam, ha Jézus befejezett munkájában való hitben szilárdan megállok.

Van még mit növekednünk a hitben, nekem is van, énnekem is imbolyog a lábam a vízen. Fogalmam sincs, mit csinálok, és hogy mi lesz belőle. De egyet tudok, szeretném még jobban megérteni a keresztet, és hogy ott Jézus mi mindent ért el a számunkra, és hogy Isten mennyire őrülten szeret minket.


Lássuk egymás hátán a T-betűben a keresztet!
Kérlek, ne haragudjatok rám. Csak szeretnék "egy-ügyű" lenni. "Kereszt-kérdéseket" feltenni Istennek és embereknek... Tanuló vízenjáró vagyok. Szerintem minden Jézusban hívő ember valahol tanuló, hiszen "tanítvány" a nevünk. Lehet, hogy én is a keresztben lévő kis "té"-t olykor nagy Tényként írom, de higgyétek el, ennek oka a lelkesedés, hogy valami olyami történik velem, ami számomra is új, ami felforgatja nem csak a világot, hanem a saját életemet is, ahogy hallom a parancsot: "Gyere ki barátom a vallásos evezős csónakodból, és lépj ki Hozzám a kegyelem tengerére".

Még egyszer elnézéseteket kérem, ha véletlenrül rád fröccsent valami a vízből, amíg én itt bénázok kint a vízen. Köszönöm, hogy mint egy bolondot amúgy elhordoztok, és szeretetetek nagyon jól esik. :)

Aláírás:
Kicsinyhitű Atti

Fogalmam sincs, mi történik a vízen, de Jézus elintézi, hogy nyugodt lesz az életem.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése