Győ­ze­lem a bűnök fö­lött!!!

Va­la­ki a minap meg­kér­dez­te tőlem:
- Neked vol­tak va­la­mi­fé­le vál­to­zá­sok, mi­u­tán meg­ér­tet­ted a ke­resz­tet? Élet­mód­be­li vagy vi­sel­ke­dés­be­li?

(Ezt a pár­be­szé­det fogom most köz­zé­ten­ni, az il­le­tő be­le­egye­zé­sé­vel, mind­annyi­unk épü­lé­sé­re.)

Van né­hány vál­to­zás, töb­bek közt, hogy mos­ta­ná­ban min­den­ki­nek könnyen meg tudok bo­csá­ta­ni. Azt szok­tam mon­da­ni: "Már meg van bo­csát­va 2000 éve!" :) És az is vál­to­zás, hogy gyak­rab­ban érzem a Szent­szel­lem je­len­lé­tét, kü­lö­nö­sen ami­kor a ke­gyel­met hir­de­tem. Mind­ez azt is ma­gá­val hozza, hogy édes­apám­mal is jó a kap­cso­la­tom, és hogy nem ítél­ke­zek annyit. :) Mert úgy látom őt is, mint aki­nek meg van bo­csát­va!!! Ez a meg­iga­zí­tás di­cső­sé­ges szol­gá­la­ta.

A meg­iga­zí­tás szol­gá­la­ta azért di­cső­sé­ges, mert mi­u­tán el­hit­tük, hogy Jézus miatt iga­zak va­gyunk, akkor abban az eset­ben, ami­kor jön a kí­sér­tés a vissza­té­rő élet­vi­te­li (vagy­is a min­ket ál­lan­dó­an le­ura­ló) bű­ne­ink­kel, egy­sze­rű­en csak ki­je­lent­jük, hogy "Bocsi, de én már olyan igaz és tisz­ta va­gyok, mint Jézus, enél­kül is jól meg­va­gyok." Ta­pasz­ta­lat­ból mon­dom, a kí­sér­tő erre le­ko­pik, mert ezt tel­jes­ség­gel nem sze­re­ti hal­la­ni. :)

Sok gyü­le­ke­zet­ben még a ve­ze­tők is úgy hir­de­tik, hogy ke­resz­tény­ként "bű­nö­sök va­gyunk", de én többé nem aka­rom magam bű­nös­nek mon­da­ni, hanem va­ló­ság­gal szent­nek, ahogy Pál is így hív már min­ket le­ve­le­i­ben. A Róma 5:8 azt monj­da: "mikor még bű­nö­sök vol­tunk" (lát­já­tok a múlt időt?), tehát már nem va­gyok bűnös, hanem igaz. A bű­ne­im a ke­resz­ten van­nak, Jézus igaz­sá­ga meg raj­tam. Ez hit kér­dé­se. S ezt meg­ért­ve ki­je­len­tet­tem a kí­sér­tés­kor: "Bocsi, én igaz és tisz­ta va­gyok."
- De ez attól függ, hogy ér­tel­me­zed, mert a gya­kor­la­ti dol­go­kat te­kint­ve egyi­künk sem bűn­te­len.

Meg kell ér­te­nünk, hogy a gya­kor­la­ti dol­gok ki­seb­bek a szel­le­mi dol­gok­nál, mert nem a lát­ha­tó­ra né­zünk, hanem a nem lát­ha­tó­ra.
- De én úgy szok­tam néha mon­da­ni, hogy ha­lál­ra­mél­tó bűnös va­gyok én is, de van egy He­lyet­tes Meg­vál­tóm.

Csak vol­tál. A nem lát­ha­tó­ból áll elő a lát­ha­tó. Ma­te­koz­zunk, azt sze­re­ted. Ha a nem lát­ha­tó­ból áll elő a lát­ha­tó, me­lyik a na­gyobb? A szel­le­mi a na­gyobb vagy a fi­zi­kai?
- A nem-lát­ha­tó > lát­ha­tó.

Igen. És mi az idő­be­li sor­rend? A szel­le­mi van előbb, vagy a fi­zi­kai?
- Sze­rin­tem itt is a szel­le­mi (a bű­nös­sé­ge­met a fi­zi­ka­i­ra ér­tet­tem ter­mé­sze­te­sen).

A ví­zen­já­rás­nál me­lyik tör­vény volt az erő­sebb: a szel­le­mi, vagy a fi­zi­kai? 
- Úgy tűnik, ott is a szel­le­mi.

Mit csi­nál­tak azok a ta­nít­vá­nyok, akik csak a fi­zi­kai tör­vény­ben hit­tek? 
- Ők a csó­nak­ban ma­rad­tak azt hi­szem. La­pá­tol­tak, men­tet­ték az éle­tü­ket.

Pon­to­san! Mit je­lent a la­pá­to­lás? Az me­lyik szin­ten van? Szel­le­mi vagy fi­zi­kai?
- Elég­gé fi­zi­ka­i­nak tűnik nekem, igen, ha­tá­ro­zot­tan fi­zi­kai.

Igen! Mit lá­tott meg Péter?
- Csak Jé­zust.

Mi­lyen szin­ten volt Jézus? Szel­le­mi vagy fi­zi­kai?
- Szel­le­mi, mivel ő is ment a vízen.

Igen. Szel­le­mi síkon moz­gott, de nyíl­ván a fi­zi­kai síkon is ott volt hús­vér­ként, de mégis a fi­zi­kai fö­lött. Na most, ami­kor Péter rá­né­zett Jé­zus­ra, és meg­kér­te, hogy pa­ran­csol­ja, me­hes­sen ő is hozzá a vízen, akkor végül is mit kért Péter? Szel­le­mit vagy fi­zi­ka­it?
- Szel­le­mit.

Kezd­jük ér­te­ni. Na most, me­lyik a na­gyobb: a szel­le­mi meg­iga­zu­lás vagy a fi­zi­kai?
- Ezt így még nem gon­dol­tam át, de értem, igen: a szel­le­mi a na­gyobb.

Akkor a bűn­nel har­col­va hány­fé­le mód­szer lé­te­zik a csó­na­kos példa alap­ján?
-Kettő.

Igen. Van a la­pá­to­lás, ugye és van a Jé­zus­ra nézés.
- Végül is a la­pá­to­lós mód­szer is jó lehet, mert az is meg­tart, a hát­rá­nya, hogy nem Jézus di­cső­ül meg, hanem az em­be­ri erő.

Így van. A Jé­zus­ra nézés meg va­la­hogy úgy kez­dőd­het, hogy "Jézus, pa­ran­csold meg nekem, hogy vízen jár­jak, tehát a bűn fö­lött jár­jak!" Ami­kor Jézus azt pa­ran­csol­ta, hogy "többé ne vét­kezz", végül is mi tör­tént a bűnös nővel, akit Ő nem ítélt el? (Ne fe­ledd, ez ugyan­az a szó, ami te­rem­tet­te a vi­lá­got!)
- Ne­he­zet kért, ha a nő la­pá­tol­ni akart volna.

Az biz­tos! Vi­szont van egy másik le­he­tő­ség is: "Min­den ál­ta­la lett, és nála nél­kül semmi sem lett, ami lét­re­jött." A te­rem­tés for­ga­tó­köny­ve: Atya = ter­ve­ző, Jézus = ki­mond­ta: "Le­gyen!", Szent­szel­lem = meg­va­ló­sí­tó, aki ott le­be­gett a tett hely­szí­ne fö­lött. Na most, ha Jézus ki­mond­ta: "Le­gyen!", akkor mi tör­tént pl. a fénnyel?
- Meg­je­lent.

Pon­to­san. Ha most Jézus ki­mond­ta: "Ne vét­kezz!", akkor mi tör­tént a nővel?                
- Így kell ér­te­ni, a "Ne vét­kezz" pa­ran­csot is?

Pon­to­san! Ha ke­gye­lem sze­rint ol­va­sod.
- Ezzel gya­kor­la­ti­lag igaz­nak te­rem­tet­te át a nőt?

Nos, néz­zük meg, a szá­za­dos ho­gyan is­mer­te, ho­gyan ér­tel­mez­te Jézus pa­ran­csa­it? "Nekem szol­gá­im van­nak, pa­ran­cso­lok, és meg­te­szik, amit mon­dok. Jézus, elég ha csak egy szót szólsz, és meg­gyó­gyul a szol­gám." A szá­za­dos hitt Jézus pa­ran­csá­ban, mint te­rem­tő erő­ben.
- "Iz­ra­el­ben sem ta­lál­tam ek­ko­ra hitet."

Míg a hi­tet­len­ség tör­vényt lát Jézus pa­ran­csa­i­ban, addig hit te­rem­tő erőt. Ezért mond­ta Péter is: "Pa­ran­csold meg nekem, hogy vízen jár­jak"

- "Le­gye­tek tö­ké­le­te­sek..."
Ez is lehet egy tör­vény, vagy lehet egy be­tel­je­se­dés a meg­iga­zult­ság­ban. Mert mit mond a Zsi­dók 10:14? Mi­lyen­né tett min­ket Isten egyet­len ál­do­zat­tal?
- Tö­ké­le­tes­sé örök­re.

(Utó­la­gos meg­jegy­zés: Isten egyet­len ál­do­za­ta nem más, mint sze­re­te­té­nek be­mu­ta­tá­sa (Róma 5:8). Az ember a tö­ké­le­tes sze­re­tet­ben lesz tö­ké­le­tes. A tö­ké­le­tes sze­re­tet kiűzi a fé­lel­met, de aki még fél, az nem lett tö­ké­le­tes­sé a sze­re­tet­ben (1Já­nos 4:18). Isten sze­re­te­te Jé­zus­ban je­lent meg (Róma 8:39). Nincs annál tö­ké­le­te­sebb és na­gyobb sze­re­tet, mint ami­kor va­la­ki éle­tét adja ba­rá­ta­i­ért (János 15:13). Ez Isten tö­ké­le­tes sze­re­te­te irán­tad, ami kiűzi fé­lel­me­i­det. Ez által az ön­fel­ál­do­zó sze­re­tet által fogod végre el­hin­ni, hogy Isten sze­mé­ben tö­ké­le­tes vagy. Tehát így let­tél tö­ké­le­tes­sé a sze­re­tet­ben, ami ki­űz­te a fé­lel­met és bi­zony­ta­lan­sá­got be­lő­led.)

Tehát, két­sí­kú a dolog: 1) van a bi­zal­mat­lan­ság­ból meg­lá­tott tör­vény - a földi, a testi, az ör­dö­gi, az önerő, a halál; 2) és van a hit által fel­is­mert ke­gye­lem - a tö­ké­le­tes aján­dék fent­ről, az Is­ten­re ha­gyat­ko­zás, az élet.
- Ér­de­kes amit mon­dasz, mert pont azon el­mél­ked­tem, hogy a tör­vény­ke­ző em­be­rek a tör­vényt lát­ják foly­ton azok­ban az igék­ben is, amik­ben mi a ke­gyel­met.

Ez így van rend­jén: 12 ta­nít­vány­ból csak 1 lé­pett a vízre. De mit aka­rok mon­da­ni? azt, hogy a szel­le­mi igaz mi­vol­tunk > a fi­zi­kai igaz mi­vol­tunk­nál. A kér­dés csak az, mennyi­re já­runk vízen? Mi az, ahol még la­pá­to­lunk és ezért is­mét­lőd­nek a bűnök, és mi az, ahol már vízen já­runk, a meg­iga­zult­sá­got át­vé­ve a szel­le­mi­ből a fi­zi­ka­i­ba? Akár egy "Jézus, pa­ran­csold meg" ké­rés­sel, akár a ke­resz­ten be­vég­zett tö­ké­le­tes mun­ká­ra nézve. Jézus úgy­mond ví­zen­járt a bűnök fö­lött. Jézus nem csu­pán meg­tar­tot­ta a tör­vényt, hanem eleve fö­löt­te járt, a na­gyobb szel­le­mi igaz­ság­ban, ahogy a Szent­szel­lem fo­lya­ma­to­san ve­zé­rel­te Őt. Látod az ana­ló­gi­át? "A ke­gye­lem és az igaz­ság Jé­zus­ban je­lent meg." Ha Jézus a tö­ké­le­tes ke­gye­lem volt, akkor neki gye­rek­já­ték volt a tör­vé­nyen ví­zen­jár­ni. Per­sze jöt­tek a kí­sér­té­sek, de mit csi­nált? Nos, semmi olyat nem tett, amit az Atya nem mon­dott neki. :) Tel­je­sen rá­ha­gyat­ko­zott Is­ten­re, és a Szent­lé­lek­re végig. Végül is egy­sze­rű­en össze­fog­lal­va: ez a ke­gye­lem­ben járás. :)

(Zár­szó: Jézus azt mond­ja, hogy keres­sük elő­ször az Is­ten­től való meg­iga­zu­lá­sun­kat, és rá­adá­sul meg­ada­tik min­den egyéb. Nos, ha Jézus ke­reszt­jét tesszük éle­tünk kö­zép­pont­já­ba, és Őt cso­dál­juk, amit Ő tett ér­tünk, nos, ez a ví­zen­já­rás. Ez a győ­ze­lem a bűn fö­lött: Hit­tel igaz­nak lát­juk ma­gun­kat Jézus ke­reszt­je miatt. Csak egy dol­gunk van: ne te­gyünk semmi egye­bet kí­sér­tés­kor. Per­sze a vi­har­ban ne­he­zebb nem a sze­lek­re nézni és a lá­bunk alatt im­boly­gó ten­ger­re, mint Jé­zu­son tar­ta­ni te­kin­te­tün­ket: de hát kérem, ez a hit nemes harca.)

Kí­sér­tés ese­tén hagyd az ön­me­ne­kí­tés la­pát­ját, lépj ki a régi csó­na­kod­ból, és Jézus be­vég­zett mun­ká­já­ra nézve járj vízen a bűn fö­lött: és nyu­godt lesz az éle­ted.