A Hús­vét: a Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pe

Mit szól­nál ahhoz, ha mond­juk azzal az öt­let­tel áll­nék elő, hogy ve­zes­sük be a "Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pét" a hús­vét­tal pár­hu­za­mo­san? Lehet, azt gon­dol­nád, ez meg­hib­bant, eset­leg mér­ges len­nél rám. Sőt, leg­rosszabb eset­ben még meg is do­bál­nál köl­ni­be már­tott nyu­szi­to­jás­sal. Bi­zo­nyá­ra most azt gon­do­lod, "Hogy ju­tott ennek eszé­be, hogy a Hús­vét a Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pe?"


A nyu­szi, Jézus és a lomos
Nos, néz­zé­tek el nekem me­rész­sé­ge­i­met, de nyugi, nem ma­gam­tól va­gyok ennyi­re bo­lond. Se­gí­tet­tek. :) Az élet maga adja min­dig az ih­le­tet. Tud­já­tok, van­nak ezek a hir­de­té­sek a lám­pa­osz­lo­po­kon, hogy "Lom­el­szál­lí­tást in­gyen vál­la­lok." El­gon­dol­koz­tam azon, hogy mire jó ez nekik? Nos, neked nyil­ván azért jó, mert el­vi­szik a lim-lomot. Nekik meg azért, mert a ka­ca­tok­ból va­la­mit össze tud­nak hozni és ér­té­ke­sí­te­ni tud­ják. Tehát ők is jól jár­nak, meg te is.

"Jó, de még min­dig nem értem, hogy jön egy­más­hoz a nyu­szi, a Jé­zus­ka meg a lom­el­ta­ka­rí­tás?"

Na­gyon jó a kér­dés, alig várom, hogy el­mond­jam! Is­me­red a tör­té­ne­tet, hogy egy­szer Jé­zust meg­hív­ta egy jól­ne­velt és jól­szi­tu­ált ember ma­gá­hoz ebéd­re? Ugyan­ek­kor egy "ér­de­kes" múlt­tal ren­del­ke­ző nő is meg­je­lent a szí­nen, és el­kezd­te össze-vissza csó­kol­ni Jé­zust a maga mód­ján, az ak­ko­ri kor szo­ká­sa sze­rint. Jól­ne­velt ba­rá­tunk már majd­nem fel­há­bo­ro­dott, hogy mit akar itt ez a "nyu­szi­ka", mikor Jézus meg­kér­dez­te tőle: "Fi­gyelj ba­rá­tom, ha van egy em­ber­nek két adósa, az egyik 500 dé­nár­ral, a másik meg 5000 dé­nár­ral tar­to­zik, de fi­ze­tés­kép­te­len­sé­gük miatt mind­ket­tő­nek el­en­ge­di, me­lyik fogja őt job­ban sze­ret­ni?" Mire ő: "Úgy gon­do­lom, az, ame­lyik töb­bel tar­to­zott." Jézus azt mond­ta: "He­lye­sen ítél­tél. Nézd, míg te alig­hogy kö­szön­töt­tél engem, ez az asszony, akit te el­ítél­tél és le­nyu­szi­káz­tál, nem szű­nik meg hálát adni és ki­fe­jez­ni felém sze­re­te­tét. Abból tudod meg, hogy ő meg­ér­tet­te, hogy sok bűnét bo­csá­tot­tam meg, hogy ő most már na­gyon tud sze­ret­ni." (Lu­kács 7:47 pa­ra­frá­zi­sa)

"Szép tör­té­net, de még min­dig nem értem a lom­ta­la­ní­tást..."

Sze­ret­ném, ha ész­re­ven­néd a pár­hu­za­mot: ahogy a lom­ta­la­ní­tó is in­gyen el­vi­szi a lo­mo­dat, hogy abból va­la­mi ér­té­ket ál­lít­son elő ma­gá­nak, fi­gyeld meg, hogy ami­kor Jézus is in­gyen el­ve­szi va­la­ki­nek a bű­ne­it, akkor az il­le­tő ön­kén­te­le­nül is hálás és bol­dog lesz, és nem tud mást tenni, csak sze­ret­ni, sze­ret­ni, sze­ret­ni és meg­kö­szön­ni. Jézus szá­má­ra a lom­ta­la­ní­tás­ból szár­ma­zó érték nem más, mint a meg­vál­tott ember! Nincs annál na­gyobb öröme, mint ami­kor fel­is­me­red, hogy "Bű­ne­im meg van­nak bo­csát­va, az összes!" és szí­ved meg­te­lik há­lá­val, öröm­mel és sze­re­tet­tel!


A vég­ren­de­let
En­gedj meg egy másik pél­dát, ha eset­leg a lom­ta­la­ní­tás nem tet­sze­ne. Tudod, a Bib­li­á­ban van­nak ezek a szö­vet­sé­gek, hogy Ószö­vet­ség, meg Új­szö­vet­ség. A ré­geb­bi for­dí­tá­sok­ban pedig a ki­fe­je­zőbb Ótes­ta­men­tom, il­let­ve Új­tes­ta­men­tom sze­re­pel. A "tes­ta­men­tum" iga­zá­ból nem is szö­vet­ség, hanem vég­ren­de­let. Amíg a szö­vet­ség vagy a szer­ző­dés mind­egyik fél alá­írá­sá­val lép élet­be, addig a vég­ren­de­let a vég­ren­del­ke­ző ha­lá­lá­val lép élet­be és száll az örök­ség a ked­vez­mé­nye­zett­re. A wi­ki­pe­di­án ezt ol­vas­suk jelen cikk írása ide­jén: "A vég­ren­de­let a vég­in­téz­ke­dés egyik for­má­ja: egy­ol­da­lú jognyi­lat­ko­zat, amely­ben a nyi­lat­ko­zó ma­gán­sze­mély azt ha­tá­roz­za meg, hogy ha­lá­la után ki vagy kik vál­ja­nak va­gyo­na tu­laj­do­no­sá­vá."

Tehát min­den a vég­ren­del­ke­zőn múlik. Egy­ol­da­lú. Ő nyi­lat­ko­zik, ő ha­tá­roz, ő vá­laszt, ő adja az örök­sé­get. A ked­vez­mé­nye­zett csak át­ve­szi. Nos, az "Új­szö­vet­ség" in­kább egy vég­ren­de­let, s nem pedig egy szö­vet­ség. Jézus, Isten Fia vég­ren­de­le­te által egy új, vagy más­fé­le kap­cso­lat lé­pett élet­be Isten és köz­tünk Jézus ha­lá­lá­val. Meg­pró­bá­lok ed­di­gi meg­ér­té­sem alap­ján a saját sza­va­im­mal le­ír­ni egy pél­dát (nem biz­tos, hogy for­ma­i­lag jól csi­nál­tam, nem va­gyok jo­gász):

VÉG­REN­DE­LET:

"Sze­ret­tem, aki bízol ben­nem! Kér­lek, fo­gadd el fel­té­tel nél­kü­li sze­re­te­tem je­lé­ül, hogy vé­rem­mel az összes le­het­sé­ges ku­dar­cod, szé­gye­ned, hibád és bű­nö­det el­tö­röl­tem, mind a múl­ta­dét, mind a je­le­nét, mind a jö­vő­ét. Bű­ne­id bün­te­té­sét egy­szer s min­den­kor­ra ki­fi­zet­tem, le­ve­ze­kel­tem he­lyet­ted, hogy tudd: Isten nem el­le­ned van, hanem veled és érted. Sze­ret­ném, ha tud­nád, hogy ő azért, amit én tet­tem, soha többé nem em­lé­ke­zik meg tör­vény­sze­gé­se­id­ről, és sose ha­rag­szik rád. Sőt, olyan igaz­nak és ár­tat­lan­nak lát, mint­ha soha sem­mit nem kö­vet­tél volna el, hogy át­él­hesd gond­vi­se­lő atyai je­len­lé­tét. Éppen úgy fe­jez­te ki irán­tad leg­na­gyobb sze­re­te­tét, hogy meg­kért engem, fi­zes­sem ki tar­to­zá­sa­i­dat felé, amit én ezer öröm­mel meg­tet­tem. Alig várja, hogy mennyei édes­apád­nak szó­lítsd és el­fo­gadd sze­re­te­tét, meg­vi­gasz­tal­jon el­vesz­te­ge­tett múl­ta­dért és hogy új­ra­kezd­hesd, most már az Ő sze­re­te­té­ben és jó ter­vé­ben jár­hass, mely vég­hez­vi­te­lé­ben segít is neked, mi­u­tán beléd adja Szent­lel­két. Én pedig addig itt fent he­lyet ké­szí­tek szá­mod­ra és köz­ben­já­rok a szük­sé­ge­i­dért. Ki­mond­ha­tat­lan öröm­mel vár­lak! Sze­re­tet­tel: Jézus."

Kelt: Je­ru­zsá­lem,
i.​sz. 30., Hús­vét

      Jézus Krisz­tus       
      Ha­gya­té­ko­zó

stb...

 
"Jó, de ki az örö­kös?"

Pró­bál­tam úgy fo­gal­maz­ni, hogy lásd: a cím­zet­tek azok, akik bíz­nak benne. Tehát bárki lehet, kor­tól, nem­től, faji, kul­tu­rá­lis és val­lá­si ho­va­tar­to­zás­tól füg­get­le­nül, aki abban a Jé­zus­ban bízik, aki bű­ne­in­kért egy­szer s min­den­kor­ra meg­halt és fel­tá­madt.

"Akkor ez azt je­len­ti, ha el­hi­szem, amit Ő tett értem, akkor Isten sze­re­te­tét, tö­rő­dé­sét és a menny­or­szá­got mint­egy örök­ség­be kapom?"

Pon­to­san.

"Tehát meg­ma­rad­ha­tok olyan val­lá­sú­nak is, ami­lyen va­gyok?"

Nézd, mivel fel­té­tel nél­kü­li sze­re­tet­ről van szó, tőlem meg­ma­rad­hatsz, de hadd kér­dez­zem meg: fog-e szá­mí­ta­ni va­la­mit a val­lá­sod? Isten job­ban fog-e sze­ret­ni, ha kö­ve­ted-e val­lá­sod elő­írá­sa­it, mint­ha nem kö­vet­néd? Ő nem sza­bá­lyok­kal fog ta­ná­csol­ni, hanem Szent­lel­ké­vel el­ve­zet min­den igaz­ság­ra. Tehát nem pó­rá­zon sze­ret­ne rán­gat­ni, hanem mint­egy "sze­me­i­vel ta­ná­csol­ni", mint ahogy min­den mély kap­cso­lat mű­kö­dik.

"Akkor nin­cse­nek sza­bá­lyok? De nem fogok így több bűnt el­kö­vet­ni?"

Hadd ma­gya­ráz­zam meg a ke­gye­lem lé­nye­gét, ezt az is­me­ret­len és meg­fog­ha­tat­lan va­la­mit, ami na­gyon ide­gen az em­be­ri gon­dol­ko­zás szá­má­ra.


Hat a lom­ta­la­ní­tás!
Tud­já­tok, szin­te a leg­több min­den ezen a vi­lá­gon arra épül, hogy mások mit mon­da­nak ró­lunk és hogy mennyi­re fe­lel­tünk meg nekik, ma­gunk­nak vagy va­la­mi­lyen sza­bá­lyok­nak. Töb­bek kö­zött az összes val­lás is, be­le­ért­ve a ke­resz­tény­sé­get is (sok­szor még a bib­li­ás ke­resz­tény­sé­get is), erről szól. A val­lá­sok az em­bert a bűn­tu­da­tán ke­resz­tül irá­nyít­ják és há­lóz­zák be. Így tud­nak ha­tal­mas­kod­ni fö­löt­tük a ve­ze­tők akár tu­da­to­san, akár nem. Meg­fe­le­lés­ből va­gyunk "jók", de belül ott van­nak ben­nünk a vá­gyak és a gon­do­la­tok a rossz­ra.

"Miben más akkor Jézus, mint a többi?"

Jézus vég­ren­de­le­te egy­sze­rű­en arról szól, hogy "meg­fe­lelt­té tet­te­lek", és hogy "fel­té­tel nél­kül, sőt: annak el­le­né­re sze­ret­lek, ami­lyen­nek látod magad." Ezért új szö­vet­ség, más ez a szö­vet­ség, mint ami­hez hoz­zá­szok­tunk. Nem kell csi­nál­nod sem­mit. Csak át­ven­ned hit­tel az örök­sé­ge­det. Ami­kor el­fo­ga­dod Isten fel­té­tel nél­kü­li sze­re­te­tét, meg­szű­nik a bűn­tu­dat és a rej­tőz­kö­dés, mert már nincs több kény­szer, nincs több irá­nyí­tás, nincs több ha­tal­mas­ko­dás. Az összes lim-lo­mo­dat (múlt-jelen-jövő) Jézus fel­vit­te a ke­reszt­re. Így hat a lom­ta­la­ní­tás és így tör­té­nik meg éle­ted­ben a ha­ta­lom­ta­la­ní­tás. El­in­dul ben­ned egy új élet, mely már ural­ko­dás he­lyett erre a sze­re­tet­re épül, és ön­kén­te­le­nül vi­szont­sze­re­ted őt. Jézus azt mond­ta, hogy "Aki hisz én­ben­nem, annak ben­ső­jé­ből örök élet­re buzgó víz fo­lya­mai öm­le­nek." Ezt a Szent­lé­lek­ről mond­ta, akit neked ad, hogy te úgy­mond a for­rás le­gyél, ő pedig a víz, az áldás a kör­nye­ze­ted­nek. Tudod, a for­rás, a "lyuk" sem­mit sem csi­nál, csak "ott van", ahol a víz. A víz Isten Lelke, tele sze­re­tet­tel, te pedig a "lyuk" vagy, és csak annyi dol­god van, hogy lu­bic­kolj Isten fel­tét­len sze­re­te­té­nek tu­da­tá­ban, amit Jézus ki­ér­de­melt a ke­resz­ten érted egy­szer s min­den­kor­ra.

"Tehát le­he­tek úgy jó, hogy nem a cse­le­ke­de­te­im­re fi­gye­lek?"

Igen! A hús­vét éppen azért a min­den­fé­le "tedd-ne­tedd" val­lás vége, mert Jézus már meg­tett he­lyet­ted min­dent, hogy új szí­vet, új hoz­zá­ál­lást kapj fent­ről. IGAZ­ZÁ LET­TÉL TÉVE, füg­get­le­nül attól, mit te­szel és mit nem, mint fogsz tenni és mit nem, stb... A ke­gye­lem Isten ér­de­mek­től füg­get­len jó­in­du­la­ta, ezt érte el szá­munk­ra Jézus a ke­resz­ten. A mi "dol­gunk" csu­pán ezt el­hin­ni (ne­he­zebb, mint gon­dol­nád, mert min­dig tenni akar az ember va­la­mit). Olyan cso­dá­la­tos ez! Már nem vét­kez­ni meg su­nyí­ta­ni fogsz, hanem sze­ret­ni fogod Is­tent, mert Ő előbb sze­re­tett téged. Em­lék­szel? "Aki­nek sokat bo­csá­tot­tak meg, az igen­csak sze­ret."


Igazi hús­vét
Ez a ked­venc ün­ne­pem!!! Azt ün­nep­lem, hogy többé nem kell fé­reg­ként élnem, szé­gyen­ben, ku­darc­ban, rej­tőz­köd­ve min­den­fé­le mocs­kos ügy­le­te­im miatt, mert nem csak ki lett fi­zet­ve két­ezer éve a bün­te­té­sem, de fel is sza­ba­dí­tot­tak attól, hogy ál­lan­dó­an el­kö­ves­sem eze­ket a magam által is gyű­lölt dol­go­kat. Fel­té­tel nél­kül sze­ret­nek és ez olyan fel­sza­ba­dí­tó! Nem kell meg­fe­lel­nem és gör­csöl­nöm. Mind­az a rossz, amit eddig ma­gam­ról hit­tem vagy amit el­kö­vet­tem, he­lyet cse­rélt velem a ke­resz­ten. Jézus bűnné lett, és ott le­tör­lesz­tett he­lyet­tem min­dent. Én már sza­bad va­gyok, nincs több ve­ze­kel­ni és szé­gyell­ni valóm, jár­ha­tok emelt fővel Isten és em­be­rek előtt. SZÁ­MOM­RA EZ A HÚS­VÉT. Kö­szö­nöm Jézus!

"Akkor a régi hús­vét rossz? Most már ne is men­jek lo­csol­kod­ni?"

Sze­rin­tem ki­vá­ló al­ka­lom a hús­vét a leg­jobb do­log­ról be­szél­ni! Fan­tasz­ti­kus ez az ünnep. Van­nak, akik el­íté­lik, de sze­rin­tem pél­dá­ul a lo­cso­ló vers­sel is el lehet mon­da­ni, mit tett ér­tünk a ke­resz­ten Jézus. Sze­rin­tem ő is biz­tos el­jön­ne a fi­úk­kal lo­csol­kod­ni, hi­szen, ahogy a Bib­li­á­ban látom, ő sze­ret­te a nagy ün­ne­pe­ket és sze­re­tett az em­be­rek­kel részt venni ilye­ne­ken!

Íme, egy ál­ta­lam ja­va­solt sze­rény lo­cso­ló­vers-pró­bál­ko­zás, de tuti, hogy Ő ennél va­la­mi ezer­szer job­bat, frap­pán­sab­bat és szív­hez-szó­lób­bat írna! :)


Jézus lo­cso­ló­ver­se
A ke­resz­ten jár­tam,
bű­ne­id­dé vál­tam:
Igaz­zá tet­te­lek,
fel­tét­len sze­ret­lek!
Nem hagy­lak téged el,
be­tölt­lek öröm­mel.
Cso­dás Szent­lel­kem­mel
sza­bad-e lo­csol­ni?


Hagyd, hogy Jézus meg­lo­csol­jon fel­tét­len sze­rel­mé­vel és nyu­godt lesz az éle­ted.