Ki az én fe­le­ba­rá­tom, és ho­gyan sze­res­sem őt?

Ki­ül­tem ká­véz­ni Apu­val és fag­gat­tam Őt erről a ke­gye­lem do­log­ról. Hogy ezt Ő most ko­mo­lyan gon­dol­ja, vagy én té­vely­gek? Mu­tas­son nekem va­la­mit, Ő ho­gyan látja! Mit ne mond­jak, elég jó kis idő­töl­tés ez a Bib­lia­ol­va­sás, pláne, ha együtt csi­ná­lod Apu­val...

Mennyei Apu­val meg­néz­tük a híres "Ir­gal­mas sa­ma­ri­tá­nus" tör­té­ne­tét (Lu­kács 10). Olyan jó Vele Bib­li­át ol­vas­ni, mert min­dig fel­hív­ja a fi­gyel­met azok­ra a dol­gok­ra, ami­ket nem ven­nénk észre.

Elő­ször is, meg­mu­tat­ta, hogy Jézus egy tör­vény­tu­dó­val be­szél­ge­tett, aki cse­le­ke­de­tek alap­ján akart örök éle­tet. Jézus rá­kér­de­zett, ő eddig mit ol­va­sott ki a tör­vény­ből? A tömör vá­lasz kb.: "Sze­resd Is­tent ma­xi­má­li­san és fe­le­ba­rá­to­dat." A tör­vény­tu­dó­nak per­sze ez sok volt, mert félt, hogy nem tud ma­xi­má­li­san sze­ret­ni, tehát nem lesz örök élete. Ezért meg­kér­dez­te:

"Ki az én fe­le­ba­rá­tom?"

A tör­vény­tu­dó azt kér­dez­te, kit kell sze­ret­nie ma­xi­má­li­san. Jézus el fogja ma­gya­ráz­ni, hogy mit is je­lent a "fe­le­ba­rát" szó. Apu rá­mu­ta­tott va­la­mi­re, amit eddig nem vet­tem észre. Most hagy­juk a sa­ma­ri­tá­nus szto­rit, mert a leg­töb­ben tud­juk, hogy a rab­lók ke­zé­be esett em­be­ren kettő nem se­gí­tett, csak a har­ma­dik. Majd ez­után meg­kér­dez­te Jézus: "Ki a fe­le­ba­rát­ja a rab­lók ke­zé­be esett em­ber­nek?"

A fe­le­ba­rát­ról eddig úgy gon­dol­koz­tam, hogy ha te az én baj­ba­ju­tott fe­le­ba­rá­tom vagy, akkor nekem se­gí­te­nem kell raj­tad. De vajon erről be­szél-e itt Jézus? Ezt kér­de­zi Jézus?

Em­lék­szem, gyü­le­ke­zet­ben hány ta­ní­tást hal­lot­tam erről, és még olyan is volt, hogy el kel­lett ját­sza­nunk a szto­rit, és a végén jó kis lel­ki­is­me­ret-fur­da­lás­sal jöt­tünk el, hogy mennyi­re nem va­gyunk olya­nok, mint a sa­ma­ri­tá­nus. Bár­hány­szor ha egy haj­lék­ta­lan­nal ta­lál­ko­zom, nem így kéne vi­sel­ked­nem? Be­fo­gad­nom őt, stb...? Bo­csá­nat, lehet, hogy va­la­mi baj van velem, de szá­mom­ra ez le­he­tet­len fel­adat.

Apu, Te ho­gyan ol­va­sod?

Nos, áll­junk meg és be­szél­jük meg Apu­val, hogy va­ló­ban erről be­szél-e itt Jézus? Ez na­gyon fon­tos lesz, mert lát­nunk kell, hogy mit kér­de­zett Jézus, és mit nem. Mert nem azt kér­dez­te, "E három közül me­lyiknek volt a fe­le­ba­rát­ja a bajba ju­tott?" Nem azt kér­dez­te, hogy te me­lyik len­nél e három közül, ha úgy akarsz sze­ret­ni, hogy örök éle­ted le­gyen. Hadd te­gyem ide eléd a két kér­dést: az egyi­ket, ahogy Jézus kér­dez­te, és a má­si­kat, ahogy mi szok­tuk fél­re­ol­vas­ni, és jól szív­lel­jük meg a kü­lönb­sé­get!

Jézus: "E három közül ki a fe­le­ba­rát­ja a rab­lók ke­zé­be esett embernek?"
Val­lás: "E három közül kinek a fe­le­ba­rát­ja a rab­lók ke­zé­be esett ember?"

Mi a kü­lönb­ség? Az a pici kis tol­da­lák: a "-nek". A fe­le­ba­rát­ság irá­nya! Ki­csit játsszunk el a sze­rep­lők le­cse­ré­lé­sé­vel egy ro­man­ti­ku­sabb tör­té­net­re, hogy ért­he­tő le­gyen. Te­gyük fel, hogy a baj­ba­ju­tott sze­mély egy nő, és a sa­ma­ri­tá­nus a vő­le­gé­nye. Cse­rél­jük ki a "fe­le­ba­rát" szót "vő­le­gény­re". Nem mind­egy, hogy azt kér­de­zed: "Ki a vő­le­gé­nye a rab­lók ke­zé­be esett nőnek?" Vagy azt, "kinek a vő­le­gé­nye a rab­lók ke­zé­be esett nő?" No­o­or­má­lis, Mar­git?!! Kinek a vő­le­gé­nye egy nő?!! Ma­a­ar­git, egy nő nem lehet vő­le­gé­nye sen­ki­nek!!! No­o­or­má­lis? Meg­őrü­lök tőled Mar­git! Miért nem a Huf­ná­gel Pis­tit vet­tem el fe­le­sé­gül?!! No­o­or­má­lis?!

Ért­jük már a két irány közti kü­lönb­sé­get? A férj menti meg a fe­le­sé­get, nem a fe­le­ség a fér­jet. A fe­le­ba­rát menti meg a bajba ju­tot­tat, nem a bajba ju­tott a fe­le­ba­rá­tot! Most már így ol­vas­suk: a fe­le­ba­rát a meg­men­tő, és nem az, akit neked kell meg­men­te­ned.

Ugyan­így, a tör­vény­tu­dó ere­de­ti­leg azt kér­dez­te: "ki nekem a fe­le­ba­rá­tom", s nem azt: "kinek va­gyok a fe­le­ba­rát­ja?" Ő még úgy hitte, neki kell meg­men­te­nie a fe­le­ba­rá­tot. Jézus, hogy ki­ja­vít­sa téves el­kép­ze­lé­sét, meg­is­mé­tel­te a tör­vény­tu­dó saját kér­dé­sét, csak ki­cse­rél­te a tör­vény­tu­dót a bajba ju­tott­ra: "Ki a bajba ju­tott­nak a [meg­men­tő] fe­le­ba­ráj­ta?" A tör­vény­tu­dó végül is saját kér­dé­sé­re így vá­la­szolt: "aki ir­gal­mas volt hozzá." A tör­vény­tu­dó tehát vá­laszt ka­pott ere­de­ti kér­dé­sé­re, hogy ki az ő fe­le­ba­rát­ja. Az, aki ir­gal­mas volt hozzá. Őt kell sze­ret­nie. Tehát nem az a fe­le­ba­rá­tod, akin te se­gí­tesz, hanem aki ir­gal­mas volt hoz­zád!

Jézus a te ir­gal­mas Fe­le­ba­rá­tod!

Em­lék­szünk az első kér­dés­re: "Ki az én fe­le­ba­rá­tom?" - kér­de­zi a tör­vény­tu­dó. És Jézus azt mond­ja: "Aki ir­gal­mas volt hoz­zád." Mit mond ezzel Jézus? Azt, hogy te, a tör­vény­tu­dó vagy a ki­ra­bolt és fél­holt­ra vert ember, akit ott­hagy­tak. A tör­vény csak ki­ra­bol, fél­holt­ra ver, és ott hagy bű­ne­id­ben. Egy kis­uj­jal sem segít neked, hogy Isten sze­re­te­té­ben tö­ké­le­tes, ép és egész­sé­ges le­gyél. Te, aki a tör­vényt látod a Bib­li­á­ban, neked szük­sé­ged van egy ir­gal­mas sa­ma­ri­tá­nus­ra, egy fe­le­ba­rát­ra, aki nem más mint Jézus, akit sze­ret­hetsz, hogy be­juss az örök élet­re. "Ő vál­tott meg min­ket a tör­vény át­ká­tól, hogy átok lett ér­tünk" - mond­ja a Gala­ta 3-ban Pál. Jézus töb­bet köl­tött ránk, mint két dénár, két na­pi­bér. Ő az éle­té­vel fi­ze­tett ér­tünk. A sa­ma­ri­tá­nus­hoz ha­son­ló­an vi­szont Ő is azt mond­ja: "Vi­selj rá gon­dot, és ha még plusz költ­ség adód­na, ami­kor vissza­té­rek, meg­adom neked." A kü­lönb­ség csu­pán annyi, hogy míg a sa­ma­ri­tá­nus utó­lag fi­ze­ti a töb­bit, Jézus előre ki­fi­ze­tett min­dent! Min­den bűnöd, min­den zú­zó­dá­sod, min­den tév­ta­ní­tás­ra hall­ga­tá­sod ki van fi­zet­ve.

Ho­gyan sze­res­sem tehát a Fe­le­ba­rá­to­mat?

Nos, sze­rin­te­tek mi tör­tént a bajba ju­tot­tal, mi­u­tán meg­gyó­gyult? Kell-e őt a tör­vénnyel no­szo­gat­ni, hogy "Te is ha­son­ló­képp cse­le­kedj, azaz: légy ir­gal­mas?" Nem hin­ném. Sze­rin­tem "ma­gá­tól" ir­gal­mas­sá vált. A szto­ri sze­rint mind­egy volt a múlt­ja, hogy bű­nö­ző volt-e vagy jó ember. Tuti, hogy más ember lett ez­után. Jézus, ami­kor rád ta­lált, min­egy volt a múl­tad. Meg­men­tett téged a bűn­től és új te­rem­tés let­tél. Annak, hogy Jézus ir­gal­mas volt hoz­zád, csak a kö­vet­kez­mé­nye, a gyü­möl­cse lesz az, hogy há­lá­ból sze­ret­ni fogod ezt a Fe­le­ba­rá­to­dat, Jé­zust, és hogy olyan ir­gal­mas le­szel, mint ami­lyen Ő volt veled!

Lát­já­tok, hogy mennyi­re más ke­gye­lem sze­rint ol­vas­ni a Bib­li­át, mint tör­vény sze­rint? Is­ten­nek abban telik kedve, hogy ke­gyel­met ad. Még mást is mu­ta­tott Apu, azt kö­vet­ke­ző cik­kem­ben te­szem közzé! Tölt­se­tek Vele időt, és fag­gas­sá­tok Őt a ke­gye­lem­ről. Meg­éri!

Fe­le­ba­rá­tod már min­dent ki­fi­ze­tett érted, ezért nyu­godt lesz az éle­ted.