Ki az én felebarátom, és hogyan szeressem őt?

Kiültem kávézni Apuval és faggattam Őt erről a kegyelem dologról. Hogy ezt Ő most komolyan gondolja, vagy én tévelygek? Mutasson nekem valamit, Ő hogyan látja! Mit ne mondjak, elég jó kis időtöltés ez a Bibliaolvasás, pláne, ha együtt csinálod Apuval...

Mennyei Apuval megnéztük a híres "Irgalmas samaritánus" történetét (Lukács 10). Olyan jó Vele Bibliát olvasni, mert mindig felhívja a figyelmet azokra a dolgokra, amiket nem vennénk észre.

Először is, megmutatta, hogy Jézus egy törvénytudóval beszélgetett, aki cselekedetek alapján akart örök életet. Jézus rákérdezett, ő eddig mit olvasott ki a törvényből? A tömör válasz kb.: "Szeresd Istent maximálisan és felebarátodat." A törvénytudónak persze ez sok volt, mert félt, hogy nem tud maximálisan szeretni, tehát nem lesz örök élete. Ezért megkérdezte:

"Ki az én felebarátom?"

A törvénytudó azt kérdezte, kit kell szeretnie maximálisan. Jézus el fogja magyarázni, hogy mit is jelent a "felebarát" szó. Apu rámutatott valamire, amit eddig nem vettem észre. Most hagyjuk a samaritánus sztorit, mert a legtöbben tudjuk, hogy a rablók kezébe esett emberen kettő nem segített, csak a harmadik. Majd ezután megkérdezte Jézus: "Ki a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?"

A felebarátról eddig úgy gondolkoztam, hogy ha te az én bajbajutott felebarátom vagy, akkor nekem segítenem kell rajtad. De vajon erről beszél-e itt Jézus? Ezt kérdezi Jézus?

Emlékszem, gyülekezetben hány tanítást hallottam erről, és még olyan is volt, hogy el kellett játszanunk a sztorit, és a végén jó kis lelkiismeret-furdalással jöttünk el, hogy mennyire nem vagyunk olyanok, mint a samaritánus. Bárhányszor ha egy hajléktalannal találkozom, nem így kéne viselkednem? Befogadnom őt, stb...? Bocsánat, lehet, hogy valami baj van velem, de számomra ez lehetetlen feladat.

Apu, Te hogyan olvasod?

Nos, álljunk meg és beszéljük meg Apuval, hogy valóban erről beszél-e itt Jézus? Ez nagyon fontos lesz, mert látnunk kell, hogy mit kérdezett Jézus, és mit nem. Mert nem azt kérdezte, "E három közül melyiknek volt a felebarátja a bajba jutott?" Nem azt kérdezte, hogy te melyik lennél e három közül, ha úgy akarsz szeretni, hogy örök életed legyen. Hadd tegyem ide eléd a két kérdést: az egyiket, ahogy Jézus kérdezte, és a másikat, ahogy mi szoktuk félreolvasni, és jól szívleljük meg a különbséget!

Jézus: "E három közül ki a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?"
Vallás: "E három közül kinek a felebarátja a rablók kezébe esett ember?"

Mi a különbség? Az a pici kis toldalák: a "-nek". A felebarátság iránya! Kicsit játsszunk el a szereplők lecserélésével egy romantikusabb történetre, hogy érthető legyen. Tegyük fel, hogy a bajbajutott személy egy nő, és a samaritánus a vőlegénye. Cseréljük ki a "felebarát" szót "vőlegényre". Nem mindegy, hogy azt kérdezed: "Ki a vőlegénye a rablók kezébe esett nőnek?" Vagy azt, "kinek a vőlegénye a rablók kezébe esett nő?" Nooormális, Margit?!! Kinek a vőlegénye egy nő?!! Maaargit, egy nő nem lehet vőlegénye senkinek!!! Nooormális? Megőrülök tőled Margit! Miért nem a Hufnágel Pistit vettem el feleségül?!! Nooormális?!

Értjük már a két irány közti különbséget? A férj menti meg a feleséget, nem a feleség a férjet. A felebarát menti meg a bajba jutottat, nem a bajba jutott a felebarátot! Most már így olvassuk: a felebarát a megmentő, és nem az, akit neked kell megmentened.

Ugyanígy, a törvénytudó eredetileg azt kérdezte: "ki nekem a felebarátom", s nem azt: "kinek vagyok a felebarátja?" Ő még úgy hitte, neki kell megmentenie a felebarátot. Jézus, hogy kijavítsa téves elképzelését, megismételte a törvénytudó saját kérdését, csak kicserélte a törvénytudót a bajba jutottra: "Ki a bajba jutottnak a [megmentő] felebarájta?" A törvénytudó végül is saját kérdésére így válaszolt: "aki irgalmas volt hozzá." A törvénytudó tehát választ kapott eredeti kérdésére, hogy ki az ő felebarátja. Az, aki irgalmas volt hozzá. Őt kell szeretnie. Tehát nem az a felebarátod, akin te segítesz, hanem aki irgalmas volt hozzád!

Jézus a te irgalmas Felebarátod!

Emlékszünk az első kérdésre: "Ki az én felebarátom?" - kérdezi a törvénytudó. És Jézus azt mondja: "Aki irgalmas volt hozzád." Mit mond ezzel Jézus? Azt, hogy te, a törvénytudó vagy a kirabolt és félholtra vert ember, akit otthagytak. A törvény csak kirabol, félholtra ver, és ott hagy bűneidben. Egy kisujjal sem segít neked, hogy Isten szeretetében tökéletes, ép és egészséges legyél. Te, aki a törvényt látod a Bibliában, neked szükséged van egy irgalmas samaritánusra, egy felebarátra, aki nem más mint Jézus, akit szerethetsz, hogy bejuss az örök életre. "Ő váltott meg minket a törvény átkától, hogy átok lett értünk" - mondja a Galata 3-ban Pál. Jézus többet költött ránk, mint két dénár, két napibér. Ő az életével fizetett értünk. A samaritánushoz hasonlóan viszont Ő is azt mondja: "Viselj rá gondot, és ha még plusz költség adódna, amikor visszatérek, megadom neked." A különbség csupán annyi, hogy míg a samaritánus utólag fizeti a többit, Jézus előre kifizetett mindent! Minden bűnöd, minden zúzódásod, minden tévtanításra hallgatásod ki van fizetve.

Hogyan szeressem tehát a Felebarátomat?

Nos, szerintetek mi történt a bajba jutottal, miután meggyógyult? Kell-e őt a törvénnyel noszogatni, hogy "Te is hasonlóképp cselekedj, azaz: légy irgalmas?" Nem hinném. Szerintem "magától" irgalmassá vált. A sztori szerint mindegy volt a múltja, hogy bűnöző volt-e vagy jó ember. Tuti, hogy más ember lett ezután. Jézus, amikor rád talált, minegy volt a múltad. Megmentett téged a bűntől és új teremtés lettél. Annak, hogy Jézus irgalmas volt hozzád, csak a következménye, a gyümölcse lesz az, hogy hálából szeretni fogod ezt a Felebarátodat, Jézust, és hogy olyan irgalmas leszel, mint amilyen Ő volt veled!

Látjátok, hogy mennyire más kegyelem szerint olvasni a Bibliát, mint törvény szerint? Istennek abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Még mást is mutatott Apu, azt következő cikkemben teszem közzé! Töltsetek Vele időt, és faggassátok Őt a kegyelemről. Megéri!

Felebarátod már mindent kifizetett érted, ezért nyugodt lesz az életed.