Mi a böjt az Új­szö­vet­ség sze­rint?

Miért van az, hogy van­nak, akik sokat böj­töl­nek a szó ha­gyo­má­nyos ér­tel­mé­ben (étel-böjt), még­sem tör­tén­nek cso­dák, mások meg nem böj­töl­nek, és gyó­gyu­lá­sok­ról szá­mol­nak be? Én is­me­rek va­la­kit, aki­nél böjt nél­kül mű­kö­dik a gyó­gyí­tás ke­gyel­mi aján­dé­ka, aki azt mond­ta: "a böj­töt nem nekem ta­lál­ták ki." A kér­dés tehát az, függ­nek-e a cso­dák és az ima­meg­hall­ga­tá­sok a böj­tö­lé­sünk­től vagy sem? Mire van szük­sé­günk Jézus sze­rint az ima­meg­hall­ga­tás­hoz?

Ho­gyan idéz­zük Ká­ro­lit ért­he­tő­en?

Blo­gom egyik célja, hogy Jé­zust a le­he­tő leg­val­lás­men­te­seb­ben mu­tas­sa be, hi­szen, mint azt már ko­ráb­ban meg­ír­tam, ő iga­zá­ból val­lás­la­pí­tó volt, nem pedig val­lás­ala­pí­tó. Hi­szem, hogy a Ká­ro­li-féle Bib­lia egy na­gyon jó és hi­te­les for­dí­tás. Ma is sokan sze­re­tik és hasz­nál­ják. Ugyan­ak­kor sokan ré­gi­es­sé­ge miatt nem értik vagy fél­nek tőle. Nos, úgy vélem, Ká­ro­li szel­le­mé­vel egyez­ne, hogy ért­he­tő­vé te­gyük a Bib­li­át. Ahogy ő is egy ért­he­tet­len nyelv­ről for­dí­tot­ta le ma­gyar­ra, itt az ideje, hogy mi is ezt te­gyük: a régi val­lá­sos­ról le­for­dít­suk mai ma­gyar­ra...

"Aki ??? a ke­ve­sen, a sokon is ??? az."

Foly­ta­tom az előző cik­ke­met. Szó­val, mennyei Apu­val ká­véz­gat­tunk, és be­szél­get­tünk a ke­gye­lem­ről. Be­fe­jez­tük az ir­gal­mas Fe­le­ba­rát tör­té­ne­tét, és rá­adás­ként még meg­mu­tat­ta, hogy néz­zem meg az ezt kö­ve­tő részt. Má­ri­á­ról és Már­tá­ról szólt....

Ki az én fe­le­ba­rá­tom, és ho­gyan sze­res­sem őt?

Ki­ül­tem ká­véz­ni Apu­val és fag­gat­tam Őt erről a ke­gye­lem do­log­ról. Hogy ezt Ő most ko­mo­lyan gon­dol­ja, vagy én té­vely­gek? Mu­tas­son nekem va­la­mit, Ő ho­gyan látja! Mit ne mond­jak, elég jó kis idő­töl­tés ez a Bib­lia­ol­va­sás, pláne, ha együtt csi­ná­lod Apu­val...

Győ­ze­lem a bűnök fö­lött!!!

Va­la­ki a minap meg­kér­dez­te tőlem:
- Neked vol­tak va­la­mi­fé­le vál­to­zá­sok, mi­u­tán meg­ér­tet­ted a ke­resz­tet? Élet­mód­be­li vagy vi­sel­ke­dés­be­li?

(Ezt a pár­be­szé­det fogom most köz­zé­ten­ni, az il­le­tő be­le­egye­zé­sé­vel, mind­annyi­unk épü­lé­sé­re.)

Ér­de­me­ink­től füg­get­len jó­in­du­lat

"Jó tett he­lyé­be jót várj!" - hall­juk ezt a szlo­gent már egész kis­ko­runk­tól fogva. Vagy, ami­kor bün­te­tés­ről van szó: "Meg­ér­de­mel­ted!" Egész vi­lá­gunk az "ér­de­me­ink sze­rin­ti jó­in­du­lat­ra" van fel­épít­ve. És talán nem mon­dok nagy tit­kot, hogy a leg­több ember ebbe már be­le­fá­radt. Nos, itten va­la­mi egé­szen más­ról, jó do­log­ról lesz szó, me­lyet, ha tet­szik, akár ter­jeszt­het­tek is min­den­fe­le, amer­re csak jár­tok.

Ál­lás­hir­de­tés!

Sze­mé­lyi­sé­gi jogok ér­vé­nye­sí­té­sé­vel fog­lal­ko­zó nem­zet­kö­zi vál­la­la­tunk mun­ka­tár­sa­kat keres az aláb­bi po­zí­ci­ó­ba:

Te­rü­le­ti kép­vi­se­lő és ta­nács­adó

Vál­la­la­tunk rövid be­mu­ta­tá­sa:

Több ezer éve mű­kö­dő glo­bá­lis vál­la­la­tunk az úgy­ne­ve­zett "meg­iga­zí­tás szol­gá­la­tát" végzi szer­te a vi­lá­gon. Célul tűz­tük ki az em­be­rek le­he­tő leg­szé­les­kö­rűbb tá­jé­koz­ta­tá­sát fő és egyet­len jogi ter­mék­cso­ma­gunk, az "át­tu­laj­do­ní­tott igaz mi­volt" in­gye­nes el­ér­he­tő­sé­gé­ről. Meg­győ­ző­dé­sünk, hogy e jo­gok­kal élve az em­be­rek élete drasz­ti­ku­san és örök ér­vé­nyű­en meg­vál­toz­tat­ha­tó. "Ara­tás" nevű pro­jek­tünk­be ke­re­sünk mun­ka­tár­sa­kat tel­jes mun­ka­idő­ben.

Gyó­nás bib­li­ai módra...

Egy ér­de­kes­sé­get vet­tem észre a Bib­li­á­ban: A bib­li­ai új­szö­vet­ség­ben az egyet­len ember, aki be­ment a temp­lom­ba gyón­ni a pa­pok­hoz, Júdás volt. El­len­ben Péter, aki szin­tén el­árul­ta Jé­zust, azért me­ne­kült meg, mert Jézus már előre imád­ko­zott érte, majd a tett hely­szí­nén em­lé­kez­te­tő­leg be­le­né­zett Péter sze­mé­be. Míg Júdás maga gyónt, Péter ese­té­ben ki gyónt? Péter, vagy Jézus?

Hús­vé­ti üd­vöz­let a menny­ből

Hús­vé­ti üd­vöz­let a menny­ből:

TEL­JE­SEN
MEG VAN NEKED BO­CSÁT­VA
MIN­DEN, ÖRÖK­RE!

A múl­tad, je­le­ned és eset­le­ges jö­vő­be­li té­ve­dé­se­id, hi­bá­id és bű­ne­id. Mind.

A Hús­vét: a Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pe

Mit szól­nál ahhoz, ha mond­juk azzal az öt­let­tel áll­nék elő, hogy ve­zes­sük be a "Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pét" a hús­vét­tal pár­hu­za­mo­san? Lehet, azt gon­dol­nád, ez meg­hib­bant, eset­leg mér­ges len­nél rám. Sőt, leg­rosszabb eset­ben még meg is do­bál­nál köl­ni­be már­tott nyu­szi­to­jás­sal. Bi­zo­nyá­ra most azt gon­do­lod, "Hogy ju­tott ennek eszé­be, hogy a Hús­vét a Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pe?"

El­né­zést, ví­zen­já­rok, de magam sem tudom, ho­gyan...

Ked­ves ol­va­só­im, tá­mo­ga­tó­im és kri­ti­ku­sa­im!

El­né­zést sze­ret­nék kérni min­den­ki­től, ha ed­di­gi cik­ke­im­mel ezen a blo­gon "fel­ka­var­tam" a vizet vagy va­la­ki­re rá­fröccsen­tet­tem va­la­mit. Re­mé­lem nem bán­tot­tam meg sen­kit. Ha igen, kér­lek, bo­csáss meg nekem. Tudom, hogy iga­za­tok van, amint lát­já­tok, én is ta­nu­ló ví­zen­já­ró va­gyok. Van­nak ugyan dol­gok, ami­ket va­la­mi­lyen szin­ten értek, de igen, van­nak, amik előtt magam is ér­tet­le­nül állok. Úgy­hogy kér­lek, néz­ze­tek rám úgy, mint egy kí­sér­le­te­ző­re... Kép­zel­jé­tek el, hogy én va­gyok Péter, amint járok a vízen és a há­ta­mon ott van egy nagy T-betű... :) Így hát, ha van ked­ve­tek, gyer­tek velem, és fe­dez­zük fel együtt a ví­zen­já­rás örö­me­it és buk­ta­tó­it!

Ima az éb­re­dé­sért?! No­o­or­má­lis, Mar­git?

Teg­nap éne­kel­tük egy gyü­le­ke­zet­ben a köz­is­mert dalt, hogy "Imá­ban tér­den állva, kér­jük Őt, hogy jöj­jön el az éb­re­dés, az éb­re­dés!" Hmmmm...., mint új­szö­vet­sé­gi ke­resz­tény el­gon­dol­koz­tam ezen. Az új­szö­vet­ség­ben sehol sem ol­va­sunk arról, hogy imád­koz­zunk éb­re­dé­sért. Arról annál in­kább, hogy: "Éb­redj fel, aki al­szol, tá­madj fel a ha­lál­ból és fel­ra­gyog neked a Krisz­tus!" (Efé­zus 5:14)

Kár, pedig egy szép Hill­song dal, de át kéne ír­nunk a szö­ve­gét. Az éb­re­dés ugyan­is nem más, mint Jézus! Aki fel­ra­gyog! Bi­zony, őrül­ten hang­zik, de 2000 éve már itt van az éb­re­dés, tehát nem ezért kell imád­koz­ni. Hanem lehet, eset­leg va­la­mi má­sért kel­le­ne...

"Fel­for­gat­ták a vi­lá­got..."

Ve­szé­lyes könyv ez a Bib­lia... Olyan em­be­rek­ről ír, akik ahol csak meg­je­len­tek, min­de­nütt fel­for­gat­ták a vi­lá­got (Ap­Csel 17:6). El­len­sé­ge­ik te­he­tet­le­nül áll­tak üze­ne­tük­kel szem­ben. Semmi ész­ér­vet nem tud­tak fel­hoz­ni. Nem tud­ták fe­lül­múl­ni üze­ne­tü­ket. Ahol el­hang­zot­tak "a ke­gye­lem sza­vai", mely üze­net mel­lett maga Isten állt ki je­lek­kel és cso­dák­kal (Ap­Csel 14:3), az egy­sze­rű em­be­rek szíve meg­telt öröm­mel. Az üze­net el­len­sé­gei csak irigy­ked­ni tud­tak és fo­gu­kat vi­csor­gat­va ül­dö­zést szí­ta­ni. De az üze­net fu­tó­tűz­ként ter­jedt, és ter­jed ma is, és ahol el­hang­zik, fel­for­gat­ja a vi­lá­got.