Men­tő­csó­nak (dal)

Új dalom szö­ve­ge. Le­gyen sok­atok szá­má­ra fel­sza­ba­dí­tó!

Taxi

Pár hete itt Ang­li­á­ban egy jó kis vihar volt (bár hála Is­ten­nek, nem ak­ko­ra, mint a Fülöp-szi­ge­te­ken). Fákat tör­delt. Le­állt né­hány vas­út­há­ló­zat. Volt sze­ren­csém kö­zel­ről is látni amit mű­velt.

Mér­leg­hin­ta

Azt hi­szem, igaza volt annak az em­ber­nek, aki azt mond­ta egy bör­tön­be ve­tett ba­rát­já­nak: „Bol­dog vagy, ha nem akadsz ki raj­tam.” Hm... asszem van benne va­la­mi. Tény­leg fel­eme­lő érzés, ami­kor jó ér­te­lem­ben „aka­dunk ki” ezen az em­be­ren. Már megint ta­lál­koz­tam vele és már megint mu­ta­tott va­la­mit. Gyere, tarts velem. Kér­lek ne fe­lejtsd el elő­ké­szí­te­ni az el­aka­dás­jel­ző táb­lát arra az eset­re, ha netán menet köz­ben el­akad­na a lé­leg­ze­ted...

Be­szél­jük ki Plety­kát (csak meg ne tudja)!

Kép­zeld, Plety­ka már megint ezt és azt csi­nál­ta! Ezt csak neked mon­dom, ma­rad­jon köz­tünk, ne mondd el neki, hogy be­szél­tem róla. Nem is tudsz erről, ok? 

Bi­zo­nyá­ra is­me­rős a szitu, igaz? Vol­tunk már benne mi is jó­né­hány­szor. Hol a hall­ga­tó, hol a be­szé­lő sze­re­pé­ben. Be­szél­jük ki és lep­lez­zük le, mi is az a plety­ka, hogy mű­kö­dik és miért indul egy­ál­ta­lán el!

Jézus: el­len­lá­ba­sunk, eli­tiz­mu­sunk, vagy meg­men­tőnk?

Ha a mai nyelv­re ül­tet­nénk a Bib­li­át, vagy, ha ma író­dott volna, akkor va­ló­szí­nű a „sad­du­ce­us", „Bo­a­ner­ges" és ha­son­ló ká­na­á­ni ki­fe­je­zé­sek he­lyett va­la­mi ma is­me­re­tes cso­por­to­su­lá­sok ke­rül­tek volna bele. Ér­de­kes­ség­ként meg­pró­bál­tam össze­hoz­ni né­hány ilyen össze­ha­son­lí­tást. Ér­de­mes fel­ten­nünk a kér­dést: hmmm... nos, szó­val, me­lyik is jel­lem­ző énrám?

Konf­lik­tus

Elő­for­dul. Velem is. És ter­mé­sze­te­sen min­dig a másik a hibás. Nekem iga­zam van, ő pedig bűnös. Hi­szen ő át­ko­zó­dott, én nem. Ő gú­nyo­ló­dott, én nem. Ő mu­ta­tott be nekem, én nem. Ő nem hívő, én igen...

Last mi­nute

Köz­vé­le­mény ku­ta­tás-féle.

Ha tény­leg ma élnéd utol­só na­po­dat...
Kép­zeld el, hogy min­den má­sod­perc szá­mít...
Hig­gad­tan vá­la­szolj, mér­le­gel­ve a dol­go­kat, mint aki tudja, nincs már sok ideje...

Flip­per

Sok­szor úgy érez­zük, nem ért­jük, mik tör­tén­nek éle­tünk­ben. Miért va­gyunk ott, ahol, miért tör­tén­nek dol­gok úgy, ahogy, miért esik ke­zünk­ből ki az irá­nyí­tás, hová tar­tunk... Nos, talán a kö­vet­ke­ző példa egy ki­csit se­gí­te­ni fog meg­ér­te­nünk a dol­got.

Re­mé­nyik Sán­dor: Ke­gye­lem

Elő­ször sírsz.
Az­után át­ko­zódsz.
Aztán imád­ko­zol.
Aztán meg­fe­szí­ted

Jó ember vagy?

Az aláb­bi kép­re­gény segít ki­de­rí­te­ni.

Mit je­lent futni Krisz­tu­sért?

Temp­lo­mok­ban és gyü­le­ke­ze­tek­ben gya­kor­ta hal­lunk pré­di­ká­ci­ót és ta­ní­tást Pál apos­tol­nak Fi­lip­pi­be­li­ek­hez írt le­ve­lé­nek egy híres mon­da­tá­ból:

De egyet te­szek: ami mö­göt­tem van, azt el­fe­lejt­ve, ami pedig előt­tem van, annak ne­ki­fe­szül­ve futok egye­nest a cél felé, Isten mennyei el­hí­vá­sá­nak a Krisz­tus Jé­zus­ban adott ju­tal­má­ért.

Fi­lip­pi 3:14

Mit je­lent Pál apos­tol sze­rint „futni egye­nest a Krisz­tus­ban ka­pott ju­ta­lo­mért”? Ezen cikk egy val­lá­sos lep­let fog le­rán­ta­ni, és meg fogja mu­tat­ni a levél író­já­nak szán­dé­kát.

Az első sze­re­tet

Nem szok­tam túl gyak­ran ál­mod­ni. De még annak ide­jén volt egy álmom... azok közül a rit­kák közül, ame­lyek­re em­lék­szem... be­szél­get­tem va­la­ki­vel... az arcát nem lát­tam, de ott állt fö­löt­tem... a hang­ja sem ér­de­kes, mi­lyen volt... de ami fon­tos, az meg­ma­radt... Lehet, sőt, biz­tos, hogy pon­tat­la­nul idé­zem, de talán az üze­net, ami fon­tos, nem maguk a sza­vak. Amit le­írok, annál jóval hosszabb volt a be­szél­ge­tés, de ez a lé­nyeg.

Is­ten­nel járni

Olyan jó Is­ten­nel járni. Ő sosem vádol, hanem min­dig hely­re­tesz, meg­erő­sít, bá­to­rít és em­lé­kez­tet arra, hogy igaz va­gyok. Olyan jó, hogy ami­kor el­ron­tom, ő nem szid le, nem kell tö­ké­le­tes­nek len­nem, mégis annak lát, sze­ret, el­fo­gad és el­hal­moz min­den jóval.

Bűn? Bo­csá­nat!

Nem azért bá­nunk rosszul egy­más­sal, mert rosszak aka­runk lenni. Hanem mert fé­lünk, bi­zony­ta­lan­ság­ban érez­zük ma­gun­kat és ezért úgy érez­zük, meg kell ma­gun­kat vé­de­ni. Nincs olyan, hogy önzés. Csak űr.

Ho­gyan nő ben­nük a sze­re­tet?

Van va­la­mi, amire Isten nem rég nyi­tot­ta fel a sze­me­met. Jó dolog Bib­li­át ol­vas­ni, mert olyan dol­go­kat lá­tunk meg, amik­re nem iga­zán ta­ní­ta­nak min­ket. Most csak két dol­got né­zünk meg arról, ho­gyan vál­ha­tunk még in­kább sze­re­tet­te­libb em­be­rek­ké ön­ja­ví­tás, eről­kö­dés, pszi­cho­ló­gia, és min­den­fé­le más mód­szer nél­kül.

Ke­gye­lem a kap­cso­la­ta­ink­ban – 1: Hely­re­ál­lás

Van­nak idő­sza­kok, amire egyet­len szó jel­lem­ző: "Miért?" Ami­kor nem tud­juk, mi fo­lyik kö­rü­löt­tünk, szét­es­nek a dol­gok, kap­cso­la­ta­ink nem mű­köd­nek, és úgy néz ki a hely­zet, hogy kö­ve­zés előtt ál­lunk. Nos, a bib­li­ai Dá­vid­dal is ha­son­ló dol­gok tör­tén­tek, köz­vet­le­nül mi­előtt ki­rállyá avat­ták...

Tudod, mi Isten vé­le­mé­nye rólad???

Tudod, mi Isten vé­le­mé­nye rólad?

Ez...

Sza­ba­díts meg min­ket a go­nosz­tól!

A na­pok­ban eszem­be ju­tott Jé­zus­nak az az imád­sá­ga a „Mi­atyánk”-ban, hogy „sza­ba­díts meg min­ket a go­nosz­tól” (Máté 6:13). El­kez­dett az agyam pö­rög­ni és kom­bi­nál­ni, mint­ha ezt a szót már lát­tam volna va­la­hol: bi­zony ott az éden­ben, annál a kí­gyós fánál, ami­nek hi­va­ta­los neve „jó és go­nosz tu­dá­sá­nak fája” (1Mó­zes 2:17 – itt a köz­is­mert for­dí­tá­sok­ban hasz­nált „rossz” szó pon­to­sab­ban for­dít­va: „go­nosz”). Nos, vé­gez­tem egy kis ku­ta­tást az ere­de­ti nyel­vek sza­va­i­ban, és gya­nús meg­ér­zé­sem be­iga­zo­ló­dott. Jézus arról a „több­let ne­ga­tív­ról” be­szél, hogy meg akar sza­ba­dí­ta­ni ezek­től, amit a fánál jól össze­szed­tünk.

A három tagú gyü­le­ke­zet :)

Nem tudom, ti hogy vagy­tok vele, de néha elég nehéz meg­ta­lál­ni azt a gyü­le­ke­ze­tet, ahol ott­hon érzed magad. Ahol úgy belül érzed, hogy na itt nincs semmi mű­anyag, em­be­ri eről­te­tés, val­lá­sos­ko­dás, ma­ni­pu­lá­ció, szán­dé­kos vagy naiv tév­ta­ni­tás ha­szon­szer­zés cél­já­ból. Ami­kor nem 85%, 90% vagy 95% a meg­elé­ge­dé­sed, hanem úgy tisz­tán tudod: "HA­ZA­TA­LÁL­TAM!"

Pro­tek­ció

Rö­vi­debb-hosszabb szü­net után úgy vélem, ismét el­kez­dek írni. Egy ba­rá­tom kér­dez­te, mikor írok végre, mert annyi­ra sze­re­ti ol­vas­ni a blo­go­mat, csak már hi­ány­zott neki va­la­mi friss. Nos, addig nem iga­zán sze­re­tek írni, amíg va­la­mi olyan do­log­ra nem buk­ka­nok, ami engem is meg­érint. Most úgy érzem, el­ér­ke­zett az idő.

Miről is szól a ke­resz­tény­ség?

Az em­be­rek több­nyi­re azt vélik, a ke­resz­tény­ség egy könyv (a Bib­lia) vagy egy temp­lo­mi val­lá­sos rend­szer kö­ve­té­se. Nos, a bib­li­ai Római levél 7. fe­je­ze­te el­mond­ja, hogy egyik sem, mert totál nem erről van szó. Mi­előtt Jé­zus­hoz jöt­tél, kép­le­te­sen értve Isten sza­bá­lyok­kal teli tör­vé­nye volt a "fér­jed". Egy olyan kö­ve­te­lő­ző férj volt, aki tö­ké­le­tes­sé­get kí­vánt tőled, ami­nek ha nem tud­tál meg­fe­lel­ni, nem tu­dott mást tenni, mint vá­dol­ni, le­szól­ni és bűn­tu­dat­ba ker­get­ni (ha nem is is­me­red Isten tör­vé­nyét, akkor a lel­ki­is­me­re­ted­ben levő "tör­vény" di­ri­gál neked).

Éle­tem ereje

Az em­be­rek sok min­den­ben bíz­nak, és sok­min­den­ről hi­szik, hogy azok tart­ják egy­ben éle­tü­ket. Ne­bu­kad­necc­ar ba­bi­ló­ni­ai ki­rály (ur. i.e. 605–562) is so­ká­ig úgy hitte, ő a ki­rá­lya nem csak saját éle­té­nek, de min­den­ki má­sé­nak is a vi­lá­gon. Amíg csak Isten tel­je­sen le nem csu­pa­szí­tot­ta éle­tét és el nem vett tőle min­dent 7 évre (be­le­ért­ve ér­tel­mét is), de csak abból a cél­ból, hogy a ki­rály meg­ért­se, Isten a ki­rály nem csak az ő, de min­den­ki más éle­té­ben is. A tör­té­ne­tet Ne­bu­kad­necc­ar saját sza­va­i­val alább ol­vas­hat­juk:

Győ­ződj meg magad!

A szál­lo­dai kony­hán, ahol be­ta­nu­lok és dol­go­zom, ma reg­gel rám ke­rült a sor, hogy töb­bek kö­zött el­ké­szít­sem a ven­dé­gek­nek a kávét. Kora reg­gel kezd­tem, de meg­le­pe­té­sem­re úgy ta­lál­tam, hogy va­la­ki már be­tet­te a gé­pek­be a kávét, így úgy vél­tem, csak a vizet kell hoz­zá­ten­nem és be­in­dí­ta­nom a gépet... Nos, lás­suk, mi is lett ebből...

Nem kell tisz­tel­ned Is­tent ahhoz, hogy el­fo­gad­jon

So­ká­ig úgy hit­tem, mert azt ta­ní­tot­ták a Bib­li­á­ból nekem, hogy ha tisz­te­lem Is­tent, akkor ő is tisz­tel­ni fog engem, de ha meg­ve­tem őt, akkor ő is meg fog engem vetni. Ezt az egyik ószö­vet­sé­gi könyvől ta­ní­tot­ták nekem (1Sá­mu­el 2:30), és a fe­jem­ben még nem volt tisz­ta a kép, hogy Isten velem sosem kö­tött "ószö­vet­sé­get". Csak­is újat, még­pe­dig Jézus vé­ré­ben.

Sö­té­tek a ki­lá­tá­sa­id?

Egy pil­la­nat­ra áll­junk csak meg, és ol­vas­suk el együtt egy olyan ember gon­do­la­ta­it, aki azt hi­szem a leg­kü­lön­fé­lébb há­nyat­ta­tá­so­kon is át­ment, mégis va­la­mi nagy­sze­rű és ins­pi­rá­ló kö­vet­kez­te­tés­re ju­tott.

Nem kell :)

Hála Is­ten­nek, nem kell ke­resz­tény­nek len­nem, nem kell be­tar­ta­nom a Bib­li­át, nem kell gyü­le­ke­zet­be jár­nom, nem kell ada­koz­nom, nem kell jónak len­nem. Elég, ha meg­en­ge­dem Krisz­tus­nak, hogy Ő élje le a saját éle­tét ben­nem. Nekem elég, ha el­en­ge­dem min­den gon­do­mat, hátra dőlök és él­ve­zet­tel fi­gye­lem, amit Ő tesz ben­nem, értem és raj­tam ke­resz­tül... (Gala­ta 2:20 "Többé már nem én élek, hanem Krisz­tus él ben­nem,... aki sze­re­tett engem és ön­ma­gát adta értem.")

Ha rá­jössz, hogy Krisz­tus akar élni ben­ned, nyu­godt lesz az éle­ted.

Irány­el­vek 2013-ra

1. Ne légy hi­tet­len hanem hívő!
2. Min­den le­het­sé­ges annak, aki hisz.
3. Isten azt akar­ja, hogy higgy Jé­zus­ban, aki el­jött a menny­ből a föld­re, bűn­te­len éle­tet élt, ki­fi­zet­te a ke­resz­ten bű­ne­id bün­te­té­sét örök­re, és fel­tá­madt a har­ma­dik napon.