Én va­gyok a világ vi­lá­gos­sá­ga!

Most épp a hegyi be­szé­det ol­va­som. Jé­zus­ban nekem az tet­szik, hogy Ő az élet-adó. Ő a fel­tá­ma­dás és az élet. Evan­ge­li­zá­ci­ó­ja na­gyon egy­sze­rű: „Tér­je­tek meg, mert el­kö­ze­lí­tett Isten Or­szá­ga”, és gyó­gyít­ja a be­te­ge­ket. És ez ma sincs más­képp!

Kö­vek­ből fi­a­kat

Isten szól­ni akar ma is. Sze­ret­ni. Be­fo­gad­ni. Fel­tá­masz­ta­ni. Éle­tet le­hel­ni. És min­ket is élet-adóvá tenni.

Ahogy ma Apu előtt vol­tam, és hagy­tam, hogy ve­zes­sen, és ta­ní­tá­so­kat hall­gat­tam, és köny­vet ol­vas­tam, el­kez­dett ins­pi­rál­ni, hogy ol­vas­sam a Bib­li­át. Így szólt hoz­zám: „Máté 3.” Isten na­gyon egy­sze­rű­en szól hoz­zánk, Ő, ha kér­de­zed, nem marad néma. Igen, azok az át­su­ha­nó gon­do­la­tok... nem sza­bad le­ér­té­kel­nünk őket.

Di­cső­ség­ről di­cső­ség­re

Kb két hó­nap­ja gyü­le­ke­ze­tet vál­tot­tam. Ezt egy kb fél éves vá­ra­ko­zá­si és imád­ko­zá­si idő­szak előz­te meg, misszi­ói ve­ze­tőm bölcs ta­ná­csá­ra. Ezen idő­szak alatt van le­he­tő­ség át­gon­dol­ni a dol­go­kat, imá­ban ke­res­ni Is­tent és arra is, hogy le­csa­pód­jon szí­vünk­ben, meg­fo­gal­ma­zód­jon is­ten­ke­re­sé­sünk­ben az, ami­ben sze­ret­nénk Vele még mé­lyebb­re menni.

Kik Jézus leg­ki­sebb test­vé­rei a Máté 25-ben?

Már ré­geb­ben fog­lal­koz­ta­tott ez a kér­dés, még ami­kor az el­ra­gad­ta­tás ide­jét ta­nul­má­nyoz­tam, hogy a nagy nyo­mo­rú­ság előtt vagy után lesz-e. Az ember hall na­gyon sok jó ta­ní­tást gyü­le­ke­ze­tek­ben, de időn­ként rá­döb­ben, hogy vár­junk csak, nem is jár­tam magam utána a dol­gok­nak. Hálát adok Is­ten­nek azért a gyü­le­ke­ze­tért, ahol meg­ta­ní­tot­tak a Bib­lia ér­tel­me­zé­sé­re és he­lyes, be­le­ma­gya­rá­zás-ki­szű­rő ta­nul­má­nyo­zá­sá­ba. Nos, ami­kor épp ezt a témát ve­séz­tem ki (az el­ra­gad­ta­tás ide­jét), let­tem fi­gyel­mes a Máté 25-ben arra, hogy va­ló­já­ban kik is le­het­nek Jézus leg­ki­sebb test­vé­rei?

Szol­gá­lat vagy szol­gál­ta­tás?

Ami­ért fi­zet­ni kell, az szol­gál­ta­tás.
Ami­ért nem kell, az szol­gá­lat.

Nor­vég ke­resz­tek?

Kit ér­de­kel? Min­den­ki pá­ni­kol. De most ko­mo­lyan, kit ér­de­kel, hogy a nor­vég ke­resz­tek el­tűn­tek a be­ván­dor­lók miatt? Na és? Ettől ki­sebb lett Jé­zus­nak a ke­resz­ten elért győ­zel­me? Vagy talán már nem az Övé min­den ha­ta­lom mennyen és föl­dön? Hát le­esett Jézus a trón­já­ról? Na ne szó­ra­koz­zunk már! Hát most kö­ves­sem a Mes­te­re­met és ves­sem a sze­me­tek­re én is a ti hi­tet­len­sé­ge­te­ket, mint Ő tette fel­tá­ma­dá­sa után?

A szol­gá­lat-gyil­kos!

Min­dig arra bá­to­rí­tom kör­nye­ze­te­met, hogy éle­tün­ket ma­dár­táv­lat­ból szem­lél­jük. Fent­ről, és úgy, hogy lát­juk előre, ahogy a cél­hoz ér­tünk. Hogy ami­kor majd onnan vissza­te­kin­tünk, el­mond­has­suk Jé­zus­sal: „Kö­szö­nöm Uram az éle­te­met, és a Te ter­ve­det, meg­ér­te!”

Akik­nél a tö­vi­sek közé esett [Isten igé­jé­nek „magja”], azok hal­lot­ták az igét, de mikor el­men­nek, az élet gond­jai, gaz­dag­sá­ga és él­ve­ze­tei meg­fojt­ják azt, és nem ér­lel­nek ter­mést.

Lu­kács 8:14

Egy har­cos sem ele­gye­dik bele a min­den­na­pi élet gond­ja­i­ba, hogy meg­nyer­je annak a tet­szé­sét, aki har­co­sá­vá fo­gad­ta.

2Ti­mó­te­us 2:4

Egy­sze­rű ima­al­kal­mak („Áz­tass el!”)

Jé­zus­ban hívő kö­rök­ben is­me­rős a ki­fe­je­zés: Éb­re­dés. Azt je­len­ti, hogy az Úr Lel­ké­nek je­len­lé­te sok em­ber­re ki­árad, és ilyen­kor sokan élik át az új­já­szü­le­tés él­mé­nyét vagy szí­vük meg­eny­hü­lé­sét. Az em­be­rek­re rá­száll az Isten je­len­lé­té­nek tu­da­ta, szent Is­ten­fé­le­lem támad raj­tuk, és meg­bán­va bű­ne­i­ket, el­fo­gad­ják Jé­zust Meg­vál­tó­nak és Úrnak, és az Ő kö­ve­té­se irán­ti va­ló­di dön­té­sek szü­let­nek.

Fú, de baba! :)

Min­dig nagy az iz­ga­lom, ami­kor egy új baba szü­le­tik a ro­kon­ság­ban, is­me­rő­se­ink kö­ré­ben! Men­nek a gra­tu­lá­ci­ók, min­den­ki nézi a fény­ké­pe­ket és vi­de­ó­kat, és pró­bál­ják meg­fej­te­ni, hogy kire ha­son­lít in­kább, anyá­ból vagy apá­ból van be­lő­le több.

„Mert Ő él, és na­gyobb min­den­nél!”

Talán is­me­ri­tek azt a dalt, ami­nek stró­fá­ja így szól: „Csak Is­ten­ben bízz én lel­kem, | Mert Ő él, és na­gyobb min­den­nél!” Nos, ami­kor most hét­vé­gén éne­kel­tük né­há­nyan ezt egy idő­sott­hon­ban, mint­ha ez a sor kü­lö­nö­sen is élővé vált szá­mom­ra, annyi­ra, hogy kény­te­len vol­tam újra meg­is­mé­tel­ni a vers­sza­kot, és előt­te ki­mon­da­ni: „És most jön a leg­szebb rész: Mert Ő él, és na­gyobb min­den­nél.”

Peet Pro­ject vagy Jézus Pro­ject?

Ezt a cik­ket azért írom, hogy fel­hív­jam a fi­gyel­met a mai na­punk egy szo­mo­rú je­len­sé­gé­re, és ehhez a Peet Pro­jec­tet sze­ret­ném hasz­nál­ni, akik egy­szer­re dol­goz­nak Is­tent di­cső­í­tő da­lok­kal, ugyan­ak­kor a vi­lá­gi ze­né­ben és kon­cer­te­ken is ott­ho­no­san mo­zog­nak. Nem a ze­ne­ipar­ról fogok be­szél­ni, ezt a ta­lá­ló ki­fe­je­zést iga­zá­ból csak egy pél­da­ként hozom fel, mint je­len­sé­get az utol­só idők lan­gyos­sá­gá­ra, mint ve­szély­re. Nem szol­gál­ha­tunk ugyan­is Is­ten­nek és a Mam­mon­nak. Jézus egy­ér­tel­mű­en ki­kö­töt­te ezt. A Bib­lia fi­gyel­mez­tet ben­nün­ket, hogy nem sán­ti­kál­ha­tunk két­fé­le úton, a világ útján és Isten útján.

Ne hozz ká­na­á­nit!

Vers, kérés, ima, fel­hí­vás, amit Áb­ra­hám szol­gá­já­nak es­ke­té­se ih­le­tett. „Hadd es­kes­se­lek meg az Úrra, az ég és föld Is­te­né­re, hogy fi­am­nak nem a ká­na­á­ni­ak le­á­nyai közül hozol fe­le­sé­get, akik kö­zött lakom.” (1 Mózes 24:3).

Szün­te­le­nül... a tér­de­in­ken

Isten Or­szá­ga... Isten Or­szá­ga és Ki­rály­sá­ga... egy másik világ ebben a vi­lág­ban. Szin­te min­den­ben for­dít­va mű­kö­dik, mint a mi feje te­te­jé­re ál­lí­tott vi­lá­gunk. Ha lé­te­zik egy­ál­ta­lán olyan, hogy Isten ki­vá­lasz­tá­sa, akkor van itt va­la­mi na­gyon ér­de­kes dolog, ami le­ír­ja, mi sze­rint vá­laszt Isten, vagy leg­alább­is mi a célja ezzel a kü­lön­le­ges vá­lasz­tás­sal. És egy­ben ki is de­rül­het ebből, miért oly fon­tos az imád­ság. Talán éle­ted nehéz kér­dé­se­i­re is vá­laszt lelsz most…

Az egyet­len el­fo­gad­ha­tó dolog

Ked­ves Test­vé­re­im, na­gyon sze­ret­lek ti­te­ket. Sze­ret­nék va­la­mit el­mon­da­ni nek­tek, ami­ről úgy gon­do­lom, hogy na­gyon fon­tos és ak­tu­á­lis. Ahogy ma el­mél­ked­tem Isten dol­ga­in, két dolog jött fel ben­nem.

Az egyik az, hogy ez a világ el­mú­lik, és annak kí­ván­sá­ga, de aki Isten aka­ra­tát cse­lek­szi, meg­ma­rad örök­ké. (1Já­nos 2:17)

A másik pedig egy na­gyon ér­de­kes ész­re­vé­tel volt. Előre is el­né­zést kérek, ha a szó és a téma, amit hasz­ná­lok, fur­csa lenne.

Az egyet­len test­ned­vünk, ami kijön be­lő­lünk, ami nem vált ki un­dort az em­ber­ből, hanem tisz­ta: a könny. A könny. Miért más a könny a többi test­nedv­től? A többi miért okoz un­dort?

Az éle­ted­del tá­maszd alá az üze­ne­tet?

Van egy el­ter­jedt mon­dás, mi­sze­rint: „Min­den nap hir­desd az evan­gé­li­u­mot, és ha kell, hasz­nálj sza­va­kat”. Talán Asszi­szi Fe­renc­hez kötik ere­de­tét. Egy ehhez ha­son­ló másik mon­dás úgy szól, hogy éld meg a hi­te­det, és úgy pré­di­kálj az éle­ted­del. Nos, ezek szé­pek és jók, de azért ves­sük gór­cső alá őket.

Szol­gá­lunk vagy szó­ra­koz­ta­tunk? – C.H. Spur­geon

Nem­rég kap­tam egy rövid írást „Szol­gá­lunk vagy szó­ra­koz­ta­tunk?” cím­mel Charles Had­don Spur­geon tol­lá­ból, akit a „pré­di­ká­to­rok fe­je­del­mé­nek” is szok­tak ne­vez­ni. Ami­kor ol­vas­tam, úgy érez­tem, mint­ha épp azo­kat a gon­do­la­to­kat fo­gal­maz­ná meg, ame­lye­ken mos­ta­ná­ban én is szok­tam gon­dol­koz­ni. Idé­zem a tel­jes szö­ve­gét:

Jézus va­ló­di szíve a ta­nít­vá­nyok ki­ne­ve­lé­se mö­gött

Az Úr Jézus, ami­kor szol­gált az em­be­rek felé, hir­det­te az Isten Or­szá­ga kö­zel­jöt­tét (zsi­dók­nak zsidó Mes­si­ás­ként, akik vár­ták a bé­ke­kor­szak el­jö­ve­te­lét és a sebek gyó­gyí­tá­sát), és de­monst­rál­ta ezt gyó­gyí­tá­sok­kal. Eköz­ben meg­in­dult a szíve az em­be­rek lát­tán, ahogy sze­gé­nyek té­ve­lyeg­nek és kal­lód­nak ide-oda, min­den­fé­le csap­dák­ba esnek és el­csüg­ged­nek, ki­me­rül­nek. Úgy látta őket, mint ju­ho­kat ju­hász nél­kül.

Van egy álmom…

Van egy álmom. Egy régi álmom. Még 98-ben kap­tam Fent­ről. Azóta ez az álom meg­ra­ga­dott, elő­ször 99 má­ju­sá­ban, de azóta sem hagy nyu­god­ni. Egyre erő­sebb és in­ten­zí­vebb…

Min­de­nek előtt... avagy az Isten szá­má­ra leg­fon­to­sabb dol­gok

A min­de­nek előtt / elő­ször sza­vak 3x sze­re­pel­nek az Új­szö­vet­ség­ben. Ez egy amo­lyan „szent­há­rom­sá­ga” kell le­gyen a hívő ke­resz­tény élet­nek.

Jöj­je­tek Én­hoz­zám mind­nyá­jan, akik meg­fá­rad­ta­tok...

Egy ér­de­kes té­má­ról sze­ret­nék be­szél­ni most. Az Isten sze­rin­ti meg­pi­he­nés­ről. Arról, hogy ho­gyan lehet a ki­égés­ből, fá­rad­ság­ból, vi­lá­gi ter­hek­ből ki­me­ne­kül­ni és meg­nyu­god­ni – úgy, ahogy azt Isten fejti ki ne­künk végig a Bib­li­á­ban. Az egó­nak ke­mény üze­net, de a lel­künk-szel­le­münk hite szá­má­ra vi­gasz­ta­lás és le­he­tő­ség.

Rab­ló­bar­lang

To­tá­li­san meg­ér­tem. Is­me­rem ezt az ér­zést. Jön a ba­rá­ta­i­val és látja, hogy akit sze­ret, sem­mi­be ve­szik és ki­ra­ko­dó­vá­sárt csi­nál­nak dol­ga­i­ból. Szá­má­ra ő a min­den, lesi te­kin­te­tét és várja, hogy mi az ő aka­ra­ta és vágya. Sze­re­ti őt. Lán­go­ló izzó ki­mond­ha­tat­lan örök szen­ve­déllyel.

Mi a gyü­le­ke­zet és mi nem az?

Ezt a cik­ket azok­nak írom, akik ha­son­ló­an érez­nek velem. Azok­nak, akik éve­ken át „jár­tak gyü­le­ke­zet­be”, de va­la­mi mégis hi­ány­zik nekik. Azok­nak, akik ol­vas­sák a Bib­li­át, és ér­de­kes módon va­la­hogy egé­szen mást ta­lál­nak ott, mint amit ma sok­szor lá­tunk. Cik­ke­met úgy írom, mint egy ere­de­ti­leg bűnös ember, aki­nek egyet­len esé­lye az, hogy Jézus vérét on­tot­ta érte a ke­resz­ten, és amúgy sem­mi­képp sem va­gyok kü­lönb má­sok­nál. De egy­faj­ta szo­mo­rú­ság­gal írom, ám mégis re­ménnyel, mert tudom, hogy Isten meg­ju­tal­maz­za azo­kat, akik Őt ke­re­sik.

Di­cső­í­tés

Meg­ha­tá­ro­zás: di­cső­í­tés (az új­szö­vet­sé­gi le­írás alap­ján)

Ál­ta­la [Jézus által] vi­gyük Isten elé a di­cső­í­tés ál­do­za­tát min­den­kor, azaz ne­vé­ről val­lást tévő aj­ka­ink gyü­möl­csét.

Zsi­dók­hoz írt levél 13:15

Az üd­vös­ség si­sak­ja

A héten egy ba­rá­tom szá­molt be arról, hogy egy Zala me­gyei gyü­le­ke­zet­ben olyan ta­ní­tást hal­lott, ami azt ecse­tel­te, hogy bár meg­kap­tuk in­gyen Jé­zus­ban az üd­vös­sé­gün­ket, mégis, csak akkor a miénk, ha mind­vé­gig ki­tar­tunk. Ami­kor rá­kér­dez­tem, hogy a ki­tar­tást, mint a meg­lé­vő üd­vös­ség (a ben­ned levő új Élet) gyü­möl­csét ér­tet­te a ta­ní­tó, ba­rá­tom azt mond­ta, nem, hanem, hogy neked kell ki­tar­ta­nod ahhoz, hogy végül tény­leg a tiéd le­gyen az üd­vös­ség.

Tized és ada­ko­zás – hang­zó össze­fog­la­ló

Egy bár­atom kért meg nem­rég, hogy fog­lal­jam össze a ti­zed­ről és az ada­ko­zás­ról szóló ta­ní­tást a Bib­li­á­ban és ve­gyem fel hang­anyag­ba. Hi­szem, hogy ebben a kissé el­lent­mon­dá­sos té­má­ban, ha meg­fe­le­lő­en, Isten mentő sze­re­te­té­re és az Igé­ben le­fek­te­tett meg­ha­tá­ro­zá­sok­ra ala­poz­zuk a ta­ní­tást, akkor ez fel fogja sza­ba­dí­ta­ni a test­vé­re­ket egy öröm­te­li, sza­bad aka­rat­ból és kény­szer­től men­tes, tény­leg sze­re­tet­ből tör­té­nő ada­ko­zás­ra, mely által mind a ve­ze­tők, mind a test­vé­rek épül­nek, és kö­ze­lebb ke­rül­nek mind Isten aján­dé­ko­zó szí­vé­hez, mind egy­más­hoz, mind pedig azok­hoz, akik még nem ta­lál­koz­tak az Úr Jé­zus­sal.

Sok sze­re­tet­tel kül­döm ezt a kis ta­ní­tást min­den test­vé­rem­nek az Úrban és a gyü­le­ke­ze­tek ve­ze­tői szá­má­ra. Itt hall­gat­hat­já­tok:



Hang­anyag le­töl­té­se

Egy­mást kü­lönb­nek tart­va ma­gunk­nál nyu­godt lesz az éle­tünk.

Ál­lás­fog­la­lás, el­ha­tá­ro­ló­dás

Szük­sé­ges­nek vélem, mint a „Nyu­godt lesz az éle­ted...” blog szer­kesz­tő­je, ezt a tá­jé­koz­ta­tást köz­zé­ten­ni a ke­gye­lem irány­za­ta­i­val kap­cso­lat­ban.

A Tel­jes Írás Is­ten­től ih­le­tett, és hasz­nos a ta­ní­tás­ra, a fed­dés­re, a meg­job­bí­tás­ra, az igaz­ság­ban való ne­ve­lés­re; hogy tö­ké­le­tes le­gyen az Isten em­be­re, min­den jó cse­le­ke­det­re fel­ké­szí­tett.

1Ti­mó­te­us 3:16

Irigy­lem az ate­is­ták hitét

Gye­rek­ko­rom­ban még hit­tem. Hit­tem, hogy a békák ki­rály­fi­vá vál­toz­hat­nak. Hit­tem a ma­jom­em­be­rek­ben, és hit­tem még a gyík­ma­da­rak­ban is. Ami­kor is­ko­lás vol­tam, el­hit­tem, hogy a tehén és a bálna test­vé­rek és hit­tem Ha­ec­kel emb­rió­áb­rá­já­ban. Min­den­ben, amit a hit­tan­köny­vek­ből ta­nul­tunk. Saj­nos fel­nőt­tem, és ahogy ku­tat­tam a bi­zo­nyí­té­ko­kat, rá­jöt­tem, hogy ez mind szép mese volt.

Mihez is ha­son­lít­sam Isten Or­szá­gát? :)

Né­hány ka­ri­ka­tú­ra áll­jon itt arról, mi­lye­nek is len­né­nek az Új­szö­vet­ség szö­ve­gei, ha ko­runk neo­pro­tes­táns kul­tú­rá­já­ban szü­let­tek volna az Írá­sok. Célom ter­mé­sze­te­sen nem az, hogy bár­kit is meg­bánt­sak, in­kább te­kint­sé­tek amo­lyan ud­va­ri bo­lond-féle él­ce­lő­dés­nek! :) (A tör­té­ne­tek alat­ti jobb alsó sa­rok­ban a hi­vat­ko­zá­sok­ra húzva az ege­ret meg­je­le­nik az ere­de­ti ver­zió is.)

Vég­ál­lo­más

„Vég­ál­lo­más. Kér­jük, hogy meg­ál­lás után szí­ves­ked­je­nek el­hagy­ni a vo­na­tot, és erre fi­gyel­mez­tes­sék utas­tár­sa­i­kat is!” Bi­zo­nyá­ra is­me­rős ez a met­ró­sze­rel­vé­nyen el­hang­zó szö­veg.

Ami­kor Jézus azt mond­ta, vi­gyáz­za­tok, és imád­koz­za­tok, mert nem tud­já­tok, mely órá­ban jövök el, akkor ezt ma va­la­mi ha­son­ló­val le­het­ne ki­fe­jez­ni:

A menny­ről...

Ami­kor Isten be­tölt az ő je­len­lé­té­vel, és át­élem az ő min­den ér­tel­met fe­lül­ha­la­dó nyu­gal­mát és sze­re­te­tét: akkor egy picit el tudom kép­zel­ni, mi­lyen is lesz majd a menny. Nem annyi­ra a dísz­le­tek a lé­nyeg, hanem az Atya és Jézus aka­dály­ta­lan meg­is­me­ré­se lesz az, ami­vel az örök­ké­va­ló­sá­got fog­juk töl­te­ni szün­te­len ámu­lat­tal és öröm­ben.

A Char­lie Hebdo eset mar­gó­já­ra

A Pá­rizs­ban tör­tént, isz­lám ter­ro­ris­ták ál­ta­li új­ság­író-gyil­kos­ság után, ha fel­szí­ne­sen néz­zük a dol­go­kat, akkor va­ló­ban a val­lás tűn­het a világ rák­fe­né­jé­nek, és ebben van rész­ben némi igaz­ság. De to­vább kell lép­nűnk a fel­szín­nél. A val­lás, le­gyen az bár­me­lyik is, sza­bá­lyok­ról szól, azok be­tar­tá­sá­ról, hogy "jó­kis­gye­rek" le­gyél. Na­most, a val­lás­sal az a prob­lé­ma az, hogy tévút. Az ember ugyan­is bűnös ter­mé­szet­tel szü­le­tik, a bűn pedig épp az ilyen sza­bá­lyok ellen lázad. Fi­gyeld meg, hogy minél több a sza­bály, annál bű­nö­sebb és go­no­szabb lesz az ember. Igen, egy ideig talán tud kép­mu­ta­tó lenni, de ekkor meg fel­fu­val­ko­dik, és má­so­kat le­né­ző lesz.