Meg­elő­ző vagy ki­jó­za­ní­tó gyógy­szer a rossz kap­cso­la­tok ellen

A Pél­da­be­szé­dek köny­ve 5. része ele­jét a Bren­ton-féle angol Szep­tu­ag­in­ta for­dí­tás így fo­gal­maz­za meg:

Fiam, fi­gyel­mezz az én böl­cses­sé­gem­re és he­gyezd fü­le­det az én sza­va­im­ra: hogy meg­őriz­hesd a jó meg­ér­tést, és aj­ka­im meg­fon­tolt­sá­ga ol­tal­maz­zon téged. Ne tö­rődj az ér­ték­te­len nővel, mert méz cse­peg a rin­gyó aj­ka­i­ról, aki egy idő­szak­ra ugyan ínyed­re való, de utána ke­se­rűbb­nek ta­lá­lod őt az epé­nél, és éle­sebb­nek a két­élű kard­nál. Mert az Os­to­ba­ság* lábai le­fe­lé ve­ze­tik azo­kat, akik­nek dol­guk van vele, le a sírba a ha­lál­lal; és az ő lép­tei nin­cse­nek meg­ala­poz­va. Mert nem az élet ös­vé­nye­in jár, hanem az ő útjai csú­szó­sak, és nem is­mer­he­tők meg könnyen.
Péld. 5:1-6, Bren­ton

(*Az Os­to­ba­ság a Szep­tu­ag­in­ta ere­de­ti nyel­vén egy nő­ne­mű meg­sze­mé­lye­sí­tés.)

Bün­te­tés vég­re­haj­tás

Ahogy men­tem ma reg­gel a Nyu­ga­ti­ba, a kör­úton sé­tál­tam és pör­gött a szel­le­mi motor ben­nem, ahogy nyel­ve­ken szól­tam. Köz­ben a sze­mem a kü­lön­fé­le bál­vá­nyo­kat fi­gyel­te. Ezek mű­vé­sze­ti szem­pont­ból ugyan re­mek­mű­vek, Isten sze­mé­ben vi­szont utá­la­tos­sá­gok, me­lyek a szel­lem­vi­lág­ban a dé­mo­nok fegy­ve­rei az em­be­rek ellen.

Sára gyer­me­kei let­te­tek, ha…

Misszi­ós mun­ká­ink során egyre több­ször for­dul elő, hogy csa­lá­dok­ba hív­nak min­ket. Isten Or­szá­gá­nak hir­de­té­se és a sza­ba­dí­tás során fon­tos az elme meg­újí­tá­sa is, vagy­is, hogy a bé­kes­ség fiai meg­té­ré­sük és be­me­rí­té­sük után el­kezd­je­nek hoz­zá­iga­zod­ni Isten el­kép­ze­lé­sé­hez, el­hagy­va régi éle­tü­ket. Ennek a fo­lya­mat­nak igen fon­tos része a nemi sze­re­pek hely­re­ál­lí­tá­sa is. Szük­sé­günk van jó ve­ze­tők­re és jó meg­va­ló­sí­tók­ra is. A sze­re­pek jóval több, mint alá-fölé ren­delt­ség: Isten kép­má­sá­ról be­szé­lünk!

Ha Je­za­bel el­tűn­ne…

... akkor a ka­riz­ma­ti­kus és mo­dern gyü­le­ke­ze­tek több­sé­ge va­ló­szí­nű­leg szét­es­ne.

A CÉL vagy a KE­RESZT evan­gé­li­u­ma?

Je­len­leg zaj­lik egy bap­tis­ta if­jú­sá­gi kon­fe­ren­cia Ka­pos­vá­ron, a „Bé­ke­vár” fan­tá­zia­ne­vű bap­tis­ta ima­ház­ban. Az a mot­tó­juk: „Célom Van Veled”. A szo­ká­sos Je­re­mi­ás 29:11-gyel evan­gé­li­zál­nak, hogy Is­ten­nek ál­lí­tó­lag jó terve van a te éle­ted­re. Ám ez egy hamis evan­gé­li­um. Sem Jézus, sem az apos­to­lok soha nem hir­det­ték ezt. Ők ehe­lyett Isten Ki­rály­sá­ga evan­gé­li­u­mát hir­det­ték, a maga Al­kot­má­nyá­val és a bű­nö­sök Jézus-kö­ve­tő ta­nít­vánnyá (gya­kor­nok­ká) té­te­lé­vel.

A pá­nik­kel­tő új vi­lág­rend

Em­be­rek, éb­resz­tő! Bár ezen a blo­gon nem szok­tam po­li­ti­zál­ni, de most már mu­száj el­mon­da­nom, hogy a jobb és a bal oldal ugyan­azt az új vi­lág­ren­det építi min­de­nütt a vi­lá­gon. Cél­juk a két ext­rém közti súly­pont vál­toz­tat­ga­tá­sá­val a hajót addig-addig rin­gat­ni, míg az fel nem borul. S utána lehet majd a „mi va­gyunk a meg­men­tő­tök” című mesét hall­gat­ni. Az új vi­lág­rend lé­nye­ge a PÁNIK.

Utcai vagy do­bo­zolt pré­di­ká­ció: me­lyik a bib­li­kus?

Va­sár­nap van, azaz temp­lom­nap. Ren­ge­teg he­lyen pré­di­kál­nak papok, lel­ki­pász­to­rok, stb. temp­lo­mok­ban, gyü­le­ke­ze­tek­ben, vagy akár még házi gyü­le­ke­ze­tek­ben is. Az em­be­rek év­ez­re­dek óta pedig el­jár­nak az ilyen he­lyek­re hall­gat­ni egy mo­no­lóg be­szé­det: ahol egy­va­la­ki aktív, a többi meg mind passzív. Ám a leg­több gyü­le­ke­zet­be járó nem is sejti, még a pro­tes­tán­sok sem (kik azt vall­ják, min­dent a Bib­lia alap­ján csi­nál­nak), hogy minden­nek nincs sem­mi­lyen bib­li­ai alap­ja.

Profi inf­lu­en­szer vagy Isten bi­zo­nyí­tó meg­nyil­vá­nu­lá­sa?

Ma­nap­ság szá­mos „ke­resz­tény” pro­jekt lé­te­zik, me­lyek­kel az in­téz­mé­nyes egy­ház tag­jai és a kar­ri­er­hez, si­ker­hez szo­kott em­be­rek pró­bál­ják a tö­me­get el­ér­ni és Is­ten­hez ve­zet­ni vi­lá­gi mód­sze­rek­kel. Az ilyen „vi­lág­né­zet-por­szí­vó­ügy­nö­kö­ket” a régi ró­ma­i­ak/gö­rö­gök orá­to­rok­nak, a 21. szá­za­di em­be­rek inf­lu­en­sze­rek­nek (be­fo­lyá­so­lók­nak) ne­ve­zik. Profi ze­né­szek, mű­vé­szek, vi­deó­ké­szí­tők, elő­adók, stb. pró­bál­ják em­be­ri ere­jü­ket latba vetni, mi­köz­ben Pál apos­tol, mi­u­tán mind­ezt kár­nak és sze­mét­nek ítél­te, ennek éppen az el­len­ke­ző­jét tette, hogy Is­ten­től és ne tőle függ­je­nek az ered­mé­nyek.

Nem lehet elég korán kez­de­ni!

Nem­rég öröm­te­li ré­sze­se le­het­tem annak, hogy egy új kis­em­ber jött a vi­lág­ra. A gyer­mek már az anya­méh­ben hall­hat­ta sok­szor Isten Igé­jét, azaz Ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sát. Szü­lei gon­dos­kod­tak arról, hogy a gyer­mek már mag­zat ko­rá­ban szel­le­mi táp­lá­lé­kot kap­has­son.

Va­sár­na­pi vers

Vers a va­sár­nap­ról, va­la­mint Jézus kö­ve­té­sé­ről.

Írta: Vá­ra­di At­ti­la
Kelt: 2019. szep­tem­ber 22, Lim­bach (Vogt­land), Né­met­or­szág

A ta­nít­vány­ság buk­ta­tó­ja: A meg­ta­pasz­ta­lá­sok Bib­lia fölé he­lye­zé­se

Meg van írva:

Az én lá­bam­nak szö­vét­ne­ke a te Igéd, és ös­vé­nyem­nek vi­lá­gos­sá­ga.

Zsol­tár 119:105

Hit kér­dé­sé­ben a végső te­kin­tély min­den do­log­ban a Szent­írás. Egy jotta vagy vessző sem múlik el be­lő­le, Isten min­den szava szín­igaz. Az Írás Isten örök­ké­va­ló vál­toz­ha­tat­lan kon­cep­ci­ó­ja: „Uram, örök­ké meg­ma­rad a te Igéd a menny­ben.“ (Zsol­tár 119:89)

Fel­ké­szü­lés az ezer éves ural­ko­dás­ra

Ami­kor pedig ezek el­kez­dőd­nek, egye­ne­sed­je­tek fel, és emel­jé­tek fel a fe­je­te­ket, mert kö­ze­le­dik a meg­vál­tá­so­tok.

Lu­kács 21:28

Talán vagy­tok így né­há­nyan, hogy időn­ként ele­ge­tek van az egész­ből, és leg­szí­ve­seb­ben ki­fut­ná­tok ebből a vi­lág­ból. Időn­ként mind­annyi­unk­kal elő­for­dul­hat ez, és mind­ez rend­jén is van. Lel­künk jelzi, hogy baj van, és hogy va­la­mi na­gyon ter­mé­szet­el­le­nes, ide­gen a szá­má­ra. Mint­ha az édes­vi­zi hal­nak sós víz­ben kel­le­ne élnie. Nem ez a ter­mé­sze­tes kö­ze­ge. Ahogy ne­künk sem a fáj­da­lom, az igaz­ság­ta­lan­ság, a lopás, csa­lás, ha­zu­do­zás, plety­kál­ko­dás, tisz­tá­ta­lan­ság, a bűn. Ebből aka­runk oly­kor el­me­ne­kül­ni mi, aki­ket Isten már tisz­tá­ra mo­sott ebből Jézus vé­ré­vel: aki­ket Isten új­já­szült az ő örök­ké­va­ló Igéje, vagy­is Kon­cep­ci­ó­ja által, ami Jé­zus­ban lett elő­ször test­té, s most ben­ned, ben­nünk va­ló­sul meg.

El­ménk meg­úju­lá­sa és Isten el­gon­do­lá­sá­hoz való iga­zí­tá­sa

Mi­u­tán egyre in­kább azt ér­zé­ke­lem, hogy so­kak­nak so­fé­le vé­le­mé­nye van Isten Or­szá­gá­nak bi­zo­nyos dol­ga­i­ról, Isten arra ve­ze­tett, hogy írjak az elme meg­újí­tá­sá­ról, vagy­is gon­dol­ko­dá­sunk­nak az Isten Kon­cep­ci­ó­já­hoz való iga­zí­tá­sá­ról. Az „Ige”, ami test­té lett Jé­zus­ban, Kon­cep­ci­ót je­lent az ere­de­ti ógö­rög­ben.

Kér­lek azért ti­te­ket test­vé­re­im az Is­ten­nek ir­gal­mas­sá­gá­ra, hogy szán­já­tok oda a ti tes­te­i­te­ket élő, szent és Is­ten­nek ked­ves ál­do­za­tul, mint a ti okos tisz­te­le­te­te­ket. És ne szab­já­tok ma­ga­to­kat e vi­lág­hoz, hanem vál­toz­za­tok el a ti el­mé­tek­nek meg­úju­lá­sa által, hogy meg­vizs­gál­já­tok, mi az Is­ten­nek jó, ked­ves és tö­ké­le­tes aka­ra­ta.

Róma 12:1-2

Pró­fé­cia: kül­szí­ni szén­bá­nyá­szat

Lucas Meyer test­vé­rünk jú­ni­us­ban ka­pott egy pró­fé­ci­át a vég­idők ki­hí­vot­ta­i­ról és az üsz­kös fa­da­ra­bok­ról. Ez a cikk in­nen­től kezd­ve ennek a pro­fe­ti­kus írá­sá­nak a for­dí­tá­sa.

A tudós, a dínó lágy­szö­vet és a ki­rú­gás esete

Ki­rúg­ták a ka­li­for­ni­ai egye­te­mi ku­ta­tót, aki lágy­szö­ve­tet ta­lált egy tri­ce­ra­topsz csont­já­ban. Végül az egye­tem a hosszú­nak ígér­ke­ző ember-, idő- és költ­ség­igé­nyes pe­res­ke­dés elől el­fut­va hat­szám­je­gyű dol­lár­nyi kár­té­rí­tést adott az akkor már har­minc tu­do­má­nyos pub­li­ká­ci­ó­val ren­del­ke­ző mik­rosz­kó­pos la­bor­ve­ze­tő­nek. Az egye­tem nem is­mer­te el bű­nös­sé­gét, és to­vább­ra is diszk­ri­mi­ná­ci­ót ta­nú­sít a tu­dós­sal szem­ben.

Egy újabb pont a „Tár­sa­dal­mi aber­rált­ság” lis­tá­mon

Va­la­ki meg­osz­tott egy ér­de­kes cik­ket: Em­ber­gyű­lö­lő ál­lat­ba­rá­tok cím­mel, ami­nek az ol­va­sá­sa köz­ben ér­tet­tem meg va­la­mit. Hogy mehet még egy dolog a lis­tám­ra, amit a tár­sa­dal­mat feje te­te­jé­re ál­lí­tó fe­mi­niz­mus­nak kö­szönt­he­tünk. Ez pedig az a bi­zo­nyos egész­ség­te­len ál­lat­ba­rát­ság, ál­lat­sze­re­lem.

A 21. szá­zad „ke­gyel­mi aján­dé­ka”? – Isten rek­lám­szak­em­be­rei

Néha úgy érzem, mint­ha a 21. szá­zad­ban meg­je­lent volna egy új­faj­ta ke­gyel­mi aján­dék, amit ne­vez­he­tünk akár is­te­ni PR-osnak is. Tény­leg néha olyan, mint­ha Jé­zust rek­lá­moz­nák ezek az em­be­rek és el­ad­ha­tó­vá pró­bál­nák Őt tenni.

Fesz van? A Hit Gyü­le­ke­ze­te és az Au­to­nóm (BPA) közti „test­vé­ri sze­re­tet” mar­gó­já­ra

Talán em­lé­kez­tek még a Hit Gyü­le­ke­ze­té­ben tör­tént 90-es évek­be­li sza­ka­dás­ra. Nap­ja­ink­ban újra elő­ke­rült a dolog a hí­rek­ben. A balhé most is azon megy, hogy ki miben volt ludas akor. Még annak ide­jén szü­le­tett is egy könyv a belső disz­nó­sá­gok­ról Fesz van cím­mel, mely­nek egye­sek örül­tek, mások mint szennyet el­ítél­ték. Mint ennek a blog­nak a szer­kesz­tő­je, én egyik oldal mel­lett sem sze­ret­nék ki­áll­ni. És gyor­san el is mon­dom, miért.

For­dít­sunk le min­dent kalóz-tör­té­net­re!

Ma egy rend­kí­vül szen­zi­tív tár­sa­da­lom­ban élünk. Min­den re­la­tív, és az em­be­rek sze­re­tik az ön­saj­nál­ta­tást és a men­te­ge­tő­zést, hogy „a másik a hibás, nem én.” Ahhoz, hogy meg­ért­hess va­la­mit a va­ló­di szent­ség­ről és bűn­ről, cél­sze­rű a tör­té­ne­tet min­dig át­ír­ni kalóz-tör­té­net­re: van egy szá­raz­föl­di ki­rály és annak népe, il­let­ve az ő ha­jó­it foly­ton meg­ra­bo­ló ka­ló­zok, akik mind­ne­fé­le ocs­mány­sá­go­kat kö­vet­nek el egy­más­sal szem­ben, vagy épp di­cse­ked­nek a saját „jó­sá­guk” fö­lött.

Fél­re­ve­ze­tő tu­do­má­nyos meg­fo­gal­ma­zá­sok

A minap lát­tam ezt:

A qu­an­tum­me­cha­ni­ka azt mond­ja, hogy…

Ez így egy hely­te­len és pon­tat­lan meg­fo­gal­ma­zás. A qu­an­tum­me­cha­ni­ka egy kon­cep­ció, ami­nek nincs szája, hogy be­szél­jen. Egy le­het­sé­ges he­lyes meg­fo­gal­ma­zás:

A fel­ké­szí­tő aján­dé­kok és a tel­jes nagy­ko­rú­ság

A fi­zi­kai szü­le­tés után a ba­bá­nak, mivel ma­ga­te­he­tet­len és ki van szol­gál­tat­va, in­ten­zív szük­sé­ge van gon­dos­ko­dás­ra. Ete­tés­re, pe­len­ká­zás­ra, sze­ret­ge­tés­re, stb. Idő­vel, ahogy nö­vek­szik, el­kez­di moz­gat­ni a vég­tag­ja­it, és el­kez­di meg­is­mer­ni a kö­rü­löt­te levő vi­lá­got. Ahogy meg­erő­sö­dik, már fel tud ülni, idő­vel tud kúsz­ni-mász­ni, végül a lába és az egyen­súly­ér­zé­ke is meg­erő­sö­dik, és el­kezd ön­ál­ló­an járni. Já­té­kai egyre bo­nyo­lul­tab­bá vál­nak, és át­fo­lyik ta­nu­lás­ba. Majd felnő és ki­re­pül a fé­szek­ből, és tel­je­sen ön­ál­ló éle­tet kezd élni a szü­le­i­től. Végül ő maga is szü­lő­vé válik, és kezdi a saját gyer­me­ke­it gon­doz­ni és ne­vel­ni. Ez a so­ka­so­dás ter­mé­sze­tes fo­lya­ma­ta. És nem lenne sza­bad más­képp len­nie ennek a szel­le­mi, ta­nít­vá­nyi ér­te­lem­ben sem!

Van-e szük­ség bi­zo­nyí­té­kok­ra a hit szá­má­ra, és ha igen, mi­lyen jel­le­gű­ek le­gye­nek?

A hit lé­nye­gét te­kint­ve alap­ve­tő­en bi­zal­mi jel­le­gű dolog. Bár ese­ten­ként a bi­zo­nyí­ték fon­tos lehet sokak szá­má­ra, Jézus ér­de­kes módon egy is­me­ret be­szé­dé­vel győz­te meg a szkep­ti­kus Nát­há­na­elt, aki elő­ször még így be­szélt: „Tá­mad­hat-e va­la­mi jó Ná­zá­ret­ből?” Jézus vá­la­sza egy ter­mé­szet­fe­let­ti csoda volt Nát­há­na­el szá­má­ra: „Íme egy igaz iz­ra­e­li­ta, aki­ben nincs ál­nok­ság. Lát­ta­lak a fü­ge­fa alatt ülni.”

Ki a sza­ka­dást keltő?

A bio­ló­gia sze­rint, amit Isten a Te­rem­tés köny­vé­ben ren­delt, a nö­vény a faj­tá­já­nak meg­fe­le­lő magot hoz, a mag­ból pedig ugyan­az a nö­vény kel élet­re, mi­u­tán a mag meg­halt.

Ha a Mag az Isten Igéje, aki Jézus; a talaj pedig az em­be­ri szív; akkor: ha mi­u­tán a Mag meg­halt, a ta­laj­ból nem ugyan­az a Jézus kel élet­re, amely Mag el lett vetve, s amely ta­laj­ból nem Isten Igé­jé­nek élete foly­ta­tó­dik, akkor az a talaj nem jó föld, és nem fog 30-, 60- vagy 100-annyit te­rem­ni. Ott bi­zony va­la­mi más mag kelt ki, a kon­ko­lyé, El­len­ség tette ezt.

A nagy pa­ráz­na, a pa­ráz­nák anyja

Egy is­mét­lő­dő ese­tet mu­ta­tok be, ami­vel mint Jézus ta­nít­vány­kép­ző ta­nít­vá­nya lép­ten-nyo­mon ta­lál­ko­zom, mély szo­mo­rú­sá­gom­ra.

Hi­szek a di­cső­í­tés­ben?

Nem­rég fi­gyel­tem fel Pin­tér Béla egy kon­cert be­ha­ran­go­zó­já­ra, me­lyet egy ha­tá­ron túli bap­tis­ta „ká­pol­ná­ban” fog elő­ad­ni, ta­ní­tás­sal egy­be­köt­ve. Már ma­gá­ra a „ká­pol­na” szóra is kiráz a hideg, te jó ég, az in­téz­mé­nyes val­lás tény­leg ennyi­re nem tit­kol­ja ka­to­li­kus vol­tát?

Krisz­tus Meny­asszo­nya, vagy Je­za­bel egy­há­za?

Van egy nagy titok, a „ke­gyes­ség” titka, vagy más szó­val az is­ten­fé­le­lem vagy Is­ten­nel járás titka. Bár West­cott és Hort pró­bál­ták el­rej­te­ni elő­lünk a mo­dern Bib­li­ák alap­já­ul szol­gá­ló meg­cin­cált görög szö­ve­gük­kel, azért a bi­zán­ci szö­ve­gű Bib­li­ák, (pl. a ve­re­tes Ká­ro­li is) jól adják vissza a ke­gyes­ség tit­kát: „Isten meg­je­lent test­ben” (1Tim 3:16). Ez ugyan­az a nagy titok, mi­sze­rint „a férfi el­hagy­ja apját és any­ját, ra­gasz­ko­dik fe­le­sé­gé­hez, és lesz a kettő egy test­té”, s Pál hoz­zá­te­szi: mind­ez a pél­dá­zat va­ló­já­ban Krisz­tus­ról szól és az egy­ház­ról (Ef 5:32). És in­nen­től kezd­ve lesz­nek iga­zán ér­de­ke­sek a dol­gok…

Az em­be­ri di­csek­vés és a krisz­tu­si alá­zat harca

Nem. Nem saj­ná­lom. Mond­hat­ni örü­lök is neki! Eggyel ke­ve­sebb Baál-kas­tély! De hi­szen hogy le­hetsz ilyen bar­bár, hogy mond­hatsz ilyet?! Hát va­la­hol azért mégis csak egy világ-cso­dá­ja, nem?! Hát éppen ez a baj vele. Mert min­dent Isten szem­szö­gé­ből kell vizs­gál­ni, és ez a világ el­mú­lik, és annak di­cső­sé­ge már le­ha­nyat­ló­ban van. Sze­ret­nék va­la­mit el­ma­gya­ráz­ni nek­tek.

Mihez is ha­son­lít­sam Isten Or­szá­gát? – 2. fel­vo­nás :)

Foly­ta­tó­dik a neo­pro­tes­táns ka­ri­ka­tú­ra: avagy: mi­lyen lenne Bib­li­ánk, ha ma szü­let­tek volna az Írá­sok. Célom to­vább­ra sem az, hogy bár­kit is meg­bánt­sak, in­kább te­kint­sé­tek amo­lyan ud­va­ri bo­lond-féle él­ce­lő­dés­nek! :) (A tör­té­ne­tek alat­ti jobb alsó sa­rok­ban a hi­vat­ko­zá­sok­ra húzva az ege­ret meg­je­le­nik az ere­de­ti ver­zió is.)

A mo­dern gaz­dag ifjú

Talán em­lé­kez­tek még, ami­kor a bo­lond gaz­dag pél­dá­za­tát ak­tu­a­li­zál­tam a dip­lo­más bo­londra. Ma egy másik gaz­dag­ról lesz szó, a gaz­dag if­jú­ról. Úgy vélem, tele van velük a ke­resz­tény­ség, és ideje rá­mu­tat­ni, hogy meg kell tér­ni­ük, aho­gyan a gaz­dag if­jú­nak is meg kel­lett. Cse­rél­jünk ki né­hány szót a tör­té­net­ben, és néz­zük meg, mi sül ki be­lő­le.

A ke­resz­té­nyek bál­vá­nya kont­ra Isten Or­szá­ga

Hát nem tudom. Épp most ér­kez­tem haza. Né­hány ta­nít­vánnyal vol­tunk kint az utcán, hogy imád­koz­zunk a be­te­ge­kért és hir­des­sük Isten Or­szá­gát. Az egyik ta­nít­vány múlt csü­tör­tö­kön sza­ba­dult dé­mo­nok­tól (pl. a kont­roll-szel­lem­től és epi­lep­szi­ás őrült­ség-szel­lem­től). Úgy, hogy köz­ben már x éve volt hívő. Szó­val most jöt­tem haza, erre egy szo­ká­sos ke­resz­tény sztá­ros kép fo­ga­dott a mik­ro­fon­nal a ke­zé­ben, a ti­pi­kus bap­tis­tás jó­té­kony­ko­dó kon­cert­tel.

Te ho­gyan vi­tat­ko­zol?

A vita ön­ma­gá­ban nem bűn. A vita lehet hasz­nos, építő és egy­mást az igaz­ság­hoz vagy va­la­mi­lyen prak­ti­kus meg­ol­dás­hoz kö­ze­lebb se­gí­tő is. A Bib­lia a vitát, kri­ti­zá­lást sosem ítéli el bűn­ként, sőt, szá­mos pa­rancs is van min­den meg­vizs­gá­lá­sá­ra és a hamis ta­ní­tá­sok, pró­fé­ci­ák ki­szű­ré­sé­re. A vita fon­tos, ér­vel­ni és cá­fol­ni is tudni kell. Ez az, ami­ről a ba­bi­lo­ni egy­ház, Baál val­lá­sa mód­sze­re­sen le­szok­tat­ja a ke­resz­té­nye­ket az amúgy nem bib­li­kus pul­pi­tus mögül, és a re­nit­tens gon­dol­ko­dó­kat ál­ta­lá­ban meg­bé­lyeg­zi, és lel­ki­is­me­ret­re ható ma­ni­pu­lá­ci­ós techn­ki­kák­kal igyek­szik ak­ti­vi­tá­su­kat le­csök­ken­te­ni, el­né­mí­ta­ni vagy el­za­var­ni őket a kö­zös­ség­től.

Név­te­len Bib­lia

Hála a mo­dern tech­no­ló­gi­á­nak és szor­gal­mas test­vé­rek gyűj­tö­ge­tő és di­gi­ta­li­zá­ló mun­ká­já­nak, ma már olyan 20 ma­gyar bib­lia­for­dí­tás ér­he­tő el kü­lön­bö­ző prog­ra­mok­ban (e-Sword, the­Word, myS­word, my­Bib­le, stb.) A for­dí­tók közt van ka­to­li­kus szer­ze­tes, re­for­má­tus vagy evan­gé­li­kus lel­kész, füg­get­len, ame­ri­kai for­dí­tó­tár­su­lat­tal füg­gés­ben álló sze­mély, ka­to­li­kus és pro­tes­táns bib­lia­tár­su­la­tok, il­let­ve a görög nyelv fe­le­ke­zet­füg­get­len meg­szál­lott­jai. Mind­ez nagy­sze­rű, és há­lá­sak le­he­tünk mind­ezért Is­ten­nek!

A három béka és a ki­rály­fi

Nem, most nem arról a me­sé­ről fogok be­szél­ni, ami­kor a lány meg­csó­kol­ja a csúf békát, és az ki­rály­fi­vá vál­to­zik. Bár sokan mégis azt hi­szik, ez meg­tör­tén­het Isten Or­szá­gá­ban. Most a Je­le­né­sek köny­ve három bé­ká­já­ról fogok be­szél­ni, a tisz­tá­ta­lan „szent­há­rom­ság­ról”, amire ed­di­gi sza­ba­dí­tó szol­gá­la­tom során el­ju­tot­tam velük kap­cso­lat­ban.

És lát­tam a sár­kány szá­já­ból és a fe­ne­vad szá­já­ból és a hamis pró­fé­ta szá­já­ból három tisz­tá­ta­lan szel­le­met ki­jön­ni, a bé­kák­hoz ha­son­ló­kat; mert ör­dö­gi szel­le­mek azok, akik je­le­ket tesz­nek; akik el­men­nek a föld­nek és az egész vi­lág­nak ki­rá­lya­i­hoz, hogy egybe gyűjt­sék azo­kat a min­den­ha­tó Isten ama nagy nap­já­nak vi­a­da­lá­ra. Imé el­jö­vök, mint a tol­vaj. Bol­dog, aki vi­gyáz és őrzi az ő ru­há­it, hogy me­zí­te­le­nül ne jár­jon, és meg ne lás­sák az ő rút­sá­gát.

Je­le­né­sek 16:13–15

A bol­dog­ta­lan ke­resz­tény éne­kes­nő

Ma reg­gel né­ze­get­tem a fa­ce­boo­kot, és egy köz­is­mert ma­gyar ke­resz­tény éne­kes­nő fény­ké­pét lát­tam meg. Arcán mo­soly nél­kül, üres sze­mek­kel. Va­la­mi nem stim­mel itt. Fáj­dal­mat érez­tem irán­ta. Vé­gig­néz­tem a többi fény­ké­pét. Min­den­hol ugyan­az a szo­mo­rú üres­ség. A szel­le­mi meg­íté­lés aján­dé­ká­val eze­ket nem nehéz ész­re­ven­ni.

Fus­sa­tok ki be­lő­le

A leg­több bib­lia­for­dí­tás nem adja vissza meg­fe­le­lő­en a gyü­le­ke­zet fo­gal­mát. Egy­ház vagy gyü­le­ke­zet szó­val for­dít­ják az ek­lé­szia (ek­lé­zsia) szót, ami ki­hí­vot­tak gyű­lé­sét, cso­port­ját je­len­ti. Már ki­hí­vot­ta­kat a bűn­ből, ön­ma­guk­ból, ön­iga­zo­ló vagy val­lá­sos cse­le­ke­de­te­ik­ből és a vi­lág­ból. Egy ve­gyes össze­té­te­lű is­ten­tisz­te­let vagy egy­há­zi al­ka­lom semmi eset­re sem lehet bib­li­ai ér­te­lem­ben vett ek­lé­zsia. Ma­xi­mum egy evan­ge­li­zá­ció (már ha az evan­gé­li­um egy­ál­ta­lán el­hang­zik az apos­to­lok által hir­de­tet­tel meg­egye­ző tar­ta­lom­mal), de nem ek­lé­zsia. A mo­no­lóg pré­di­ká­ció is az evan­ge­li­zá­ci­ó­hoz kö­tő­dik, ami­kor a meg­fe­szí­tett Jé­zust hir­de­tik (görög: ker­üsszó, eu­ag­ge­lid­zó), és nem a szen­tek közé való, ahol a Szel­lem által ve­ze­tett pár­be­széd az egyet­len el­fo­gad­ha­tó kom­mu­ni­ká­ció egy­más Krisz­tus­ban való tel­jes fel­nőtt­ko­rú­ság­ra való fel­épí­té­sé­re gyá­mok he­lyett (dia­le­go­mái). Akár­hol, ahol pul­pi­tust látsz egy mik­ro­fo­nos em­ber­rel, az nem ek­lé­zsia, hanem ma­xi­mum egy evan­ge­li­zá­ció, de leg­több­ször saj­nos in­kább csak egy szín­há­zi prog­ram.

Égő kol­lé­gi­um

Egy domb­ról fi­gyel­tük a lán­go­kat. Mö­göt­tünk vil­la­mos és a for­ga­lom zaja. Ré­mül­ten és kí­ván­csi­an néz­tük és vi­de­óz­tunk a te­le­fon­ja­ink­kal. Va­kí­tó sárga volt. Fö­löt­te szür­kés füst go­moly­gott a le­ve­gő­ben. Egy­szer csak be­dőlt a kol­lé­gi­um front fala.

Cser­ben­ha­gyá­sos gá­zo­lás

Volt már olyan az éle­ted­ben, ami­kor sorra pat­tan­nak le rólad a ba­rá­ta­id, ro­ko­na­id? Sőt: még a leg­jobb ba­rá­tod sem ért meg, és nem áll ki érted? Nos, van egy jó hírem a szá­mod­ra. Nem vagy egye­dül!

A mai tár­sa­dal­mi káosz gyö­ke­re (és a kúra)

Mind­az az őrü­let, amit látsz ma a tár­sa­da­lom­ban: csak egy be­teg­ség ke­ze­let­len gyö­ke­ré­nek el­bur­ján­zá­sa. Az em­be­re­ket (amíg las­san hozzá nem szok­tat­ják) le­sok­kol­ja a gen­der őrü­let, az abor­tusz, az eu­ge­ne­ti­ka (ha nem lesz egész­sé­ges a baba, jobb meg­öl­ni), a gen­der-men­tes óvo­dák és is­ko­lák, a tö­mén­te­len mennyi­sé­gű pénz­pa­zar­lás a shop­pin­go­lás­ban és utaz­ga­tás­ban, a sza­bad sze­re­lem és annak min­den­fé­le aber­rált for­má­ja, a vé­ge­lát­ha­tat­lan egye­te­mi ta­nul­má­nyok és a kar­ri­er­őrü­let, stb. Va­la­mi na­gyon nincs rend­ben, mi­köz­ben az em­be­rek­ben belül nő az üres­ség.

Lehet-e bár­mi­fé­le ga­ran­ci­ám az üd­vös­sé­gem felől?

Ho­gyan lehet az ember biz­tos abban, hogy a hite őszin­te, és hogy Jézus el­fo­gad­ta őt? Néz­zünk meg két egy­más­sal el­len­té­tes ese­tet, ami­vel az em­be­rek­nek küz­del­me­ik van­nak, majd magát a meg­ol­dást.

Az el­rej­tett kincs

– Ezaz ba­rá­tom! Mi­lyen szép és erős lett már ez a kas­tély, amit épí­tet­tem ma­gam­nak! Itt jól el­le­szek éle­tem vé­gé­ig! Gyere és bu­liz­zunk egy jót!
– Igen, de fi­gyelj már… hm… olyan sivár és üres itt min­den, nem…? Kéne még ide va­la­mi izé… csak nem­tom mi…
– Most hogy mon­dod… tény­leg. Kéne még ide va­la­mi.
– De mi?
– Eszem­be ju­tott, az a hír járja, hogy, van va­la­mi kincs el­ás­va itt a kör­nyé­ken, amit ke­ve­sen ta­lál­nak meg. De hogy jut­ha­tok én hozzá?