Szám­hor­do­zás és flot­ta

Ha­son­ló a mennyek or­szá­ga a mo­bil­te­le­fo­nos szám­hor­do­zás­hoz, ami­kor az egyik szol­gál­ta­tó rég meg­szűnt flot­tás díj­cso­mag­já­ból ki­lép­ve az ember át­ke­rül a másik szol­gál­ta­tó ked­ve­zőbb flot­tá­já­ba...

GO­NOSZ!!!

A Thayer le­xi­kon adja a kö­vet­ke­ző, na­gyon ér­de­kes és éle­tet meg­vál­toz­ta­tó de­fi­ní­ci­ót a go­nosz szóra az ógö­rög­ben, ki­je­lent­ve és pon­to­san el­ta­lál­va a szó gyö­ke­ré­nek lé­nye­gét...

πονηρός (e: ponēros)
1) tele mun­kák­kal, bosszú­sá­gok, kel­le­met­len­sé­gek, ne­héz­sé­gek
a) mun­kák által/miatt nyo­más alatt van és zak­la­tott

Akkor mi is a gonosz­ság?
Go­nosz­ság mun­ká­val pró­bál­ni el­ér­ni azt, amit csak­is kapni lehet, még­hoz­zá in­gyen. Mivel az el­ér­ni kí­vánt cél nem sze­rez­he­tő meg és nem ér­de­mel­he­tő ki mun­ká­val (hi­szen "szi­go­rú­an in­gye­nes"), ez bosszú­ság­gal és ne­héz­ség­gel jár: az ember nyo­más alatt van, mert foly­ton tel­je­sí­te­nie kell, és emi­att zak­la­tott. Ti­pi­ku­san ilyen "szi­go­rú­an in­gye­nes" dolog az Is­ten­nel való bé­kes­ség (de úgy ál­ta­lá­ban véve min­den­fé­le fent­ről ada­tott belső nyu­ga­lom is).

Jézus sze­rint is?
A János evan­gé­li­u­ma 6-os és 7-es fe­je­zet­ben ol­vas­ha­tunk egy hit­vi­tá­ról Jézus és az em­be­rek kö­zött. Jézus sze­rint nem a mo­rá­li­san el­íté­len­dő "rossz cse­le­ke­de­tek" a go­no­szak, hanem már eleve min­den­ne­mű olyan irá­nyú cse­le­ke­det, me­lyek­kel Isten jó­sá­gát pró­bál­ják az em­be­rek ki­vív­ni ma­guk­nak. E hit­vi­ta után je­len­tet­te ki Jézus: "Azért gyű­löl engem a világ, mert arról te­szek bi­zony­sá­got, hogy cse­le­ke­de­te­ik go­no­szak." Tehát nem go­nosz cse­le­ke­de­tek­ről be­szél, hanem arról, hogy a jó cse­le­ke­de­te­ik Isten előtt utá­la­to­sak. Miért? Mert: "Az az Isten dolga, hogy higgye­tek abban akit Ő el­kül­dött." Isten azon fá­ra­do­zik, hogy cse­le­ke­de­tek he­lyett végre higgyünk már!

Akkor most sze­ret engem Isten vagy nem?
Ha tehát azt kér­de­zed ma­gad­tól, ma vajon elég jó vol­tam-e ahhoz, hogy Isten sze­ret, akkor az a vá­la­szom, hogy Isten sze­mé­ben ez egy go­nosz kér­dés. Ha el­fo­ga­dod Jézus vérét a ke­resz­ten, hogy az Ő bűn­hő­dé­se örök­re el­ren­dez­te Isten és köz­ted a kap­cso­la­tot, tehát hi­szel, akkor Isten sze­re­te­te felől nincs két­ség éle­ted­re nézve. Ha ezt nem hi­szed, akkor még bű­ne­id­ben vagy íté­let alatt (az ed­di­gi tör­vény­sze­gé­se­id miatt) és mivel még nem vagy Isten sze­re­te­té­ben, más le­he­tő­ség nincs: Isten ha­rag­ja marad raj­tad.

A he­lyes kér­dést kell fel­ten­ni
A kér­dés tehát nem az, hogy én elég jó va­gyok-e az Is­ten­nel való kap­cso­la­tom­ban, hanem az, hogy Jézus be­fe­je­zett műve és fel­tá­ma­dá­sa elég­sé­ges-e szá­mom­ra az Is­ten­nel való tel­jes kap­cso­lat­hoz. Tedd fel kér­lek a he­lyes kér­dést, és vá­la­szod meg őszin­tén: elég neked Isten ke­gyel­me, vagy ez így túl egy­sze­rű, túl meg­alá­zó, túl szép, hogy igaz le­gyen, stb.?

Írá­som in­dí­té­ka és célja 
Bármi is le­gyen vá­la­szod, ezt a cik­ket Krisz­tu­sért járva kö­vet­ség­ben írtam, mint­ha Ő kérne ál­ta­lam: kérve-kér­lek, bé­külj meg Is­ten­nel!

Ha ke­resz­tény­sé­ged Jé­zus­ról és nem rólad szól, nyu­godt lesz az éle­ted.

El­múlt a ka­rá­csony

El­múlt a ka­rá­csony. De, tud­já­tok, én na­gyon sze­re­tem a Bib­li­á­ban a múlt idő­ket. És na­gyon sze­re­tek ké­pek­hez kötni dol­go­kat. Ki­mu­tat­ták ugyan­is, hogy sok­kal könnyebb meg­je­gyez­ni a dol­go­kat, ha azo­kat tár­sít­juk va­la­mi­hez. És mivel a ke­reszt is "t" alakú és a múlt idő jele is a "t", talán ez segít meg­ér­te­nünk Isten fő üze­ne­tét! Hadd hoz­zak né­hány pél­dát!

Bo­lond ka­rá­csonyt!!!

Egy olyan "bo­lond" Isten, aki képes volt ba­ba­ként egy szűz­től meg­szü­let­ni egy anti-ántsz is­tál­ló­ba és ál­lat­ita­tó­ba, csak azért, hogy fel­nő­ve meg­hal­jon saját el­len­sé­ge­i­ért és he­lyet ké­szít­sen szá­muk­ra örök ki­rály­sá­gá­ban: ha Ő nem szé­gyell­te magát, én se fogom! Ez a ka­rá­csony üze­ne­te szá­mom­ra.

Miben gon­dol­ko­zik Isten?

Miért egye­dül a hit az, ahogy tetsz­he­tünk Is­ten­nek? Miért ezt várja el tő­lünk és nem mást? Vajon miért írott for­má­ban hagy­ta ránk Isten az ő gon­do­la­ta­it? Ilyen és ha­son­ló kér­dé­sek­kel fo­gunk fog­lal­koz­ni. A vá­lasz min­den­eset­re sok­kal gya­kor­la­ti­a­sabb és egy­sze­rűbb lesz, mint azt gon­dol­nánk!

A jó, a rossz, és az élet ke­nye­re

Egy ba­rá­tom­mal egy­szer be­szél­get­tem, aki azt mond­ta, ez a Bib­lia egy ve­szé­lyes könyv. Elő­ször nem tud­tam, mire gon­dol, aztán ki­fej­tet­te, hogy a val­lá­sok­ra nézve ve­szé­lyes, mert min­den­fé­le ott be­gyö­pö­sö­dött sza­bá­lyok­kal ki­kezd. Ma haj­nal­ban ismét si­ke­rült olyat ta­lál­nom, ami alap­ja­i­ban rázza meg az em­be­rek "ke­resz­tény­ség"-képét. A leg­töb­ben ugyan­is azt hisszük, a Bib­lia arról tanít, hogy jónak kell len­nünk és nem rossz­nak. Nos, ez egy nagy té­ve­dés! Ezért adtam ezt a címet Ganxsta Zolee után sza­ba­don...

Rab­ló­bar­lang!

Nem tudom, hogy vagy­tok vele, de ma­nap­ság van egy ten­den­cia, egy vágy arra, hogy a ke­resz­té­nyek nor­má­lis és a tár­sa­da­lom szem­pont­já­ból el­fo­gad­ha­tó éle­tet él­je­nek. De va­la­hogy a Bib­li­át ol­vas­va azt lát­juk, hogy Isten em­be­rei nem ilye­nek vol­tak... Hanem re­for­me­rek, akik pró­bál­ták az unal­mas tár­sa­da­lom jól­szi­tu­ált és "ki­rittyen­tett bű­nö­se­i­nek" el­ma­gya­ráz­ni, hogy Isten sze­rint tök gáz­ban van­nak.

Me­lyik szö­vet­ség alatt élsz?

Mind­annyi­an tud­juk, hogy a Bib­lia két rész­ből, az Ószö­vet­ség­ből és az Új­szö­vet­ség­ből áll. De azt már ke­ve­sen tud­juk, hogy a kettő tel­je­sen más­fé­le gon­dol­ko­zás­mó­dot köz­ve­tít. Íme egy rövid teszt Jos­hua Ton­gol "pré­di­ká­ció-rap"-je alap­ján, hogy meg­lás­suk, vajon mi in­kább ószö­vet­sé­gi módon gon­dol­ko­zunk Is­ten­ről és ma­gunk­ról, avagy pedig az Új­szö­vet­ség sze­rint...

Vizet kér és bort pré­di­kál!

A kánai me­nyeg­ző az az is­mert tör­té­net, ahol Jézus a vizet borrá vál­toz­tat­ta. De ez a szto­ri nem erről szól. In­kább arról, hogy Jézus nem az az Isten, aki­nek mot­tó­ja a "ve­gyük el örö­mü­ket" lenne. Sőt! Hány­szor kép­vi­sel­tük Őt félre... Pedig Ő éppen az el­len­té­te annak, amit sok­szor hal­lot­tunk Róla a szó­szék­ről...

Az igazi hű barát

A hű­sé­get nem a jó, hanem a rossz idők­ben szok­ták tesz­tel­ni. Ahogy a ra­gasz­tót. Onnan tudod, hogy jól köt, ami­kor a két össze­ra­gasz­tott tár­gyat el­kez­ded szét­húz­ni és egy­ben ma­rad­nak...

Dal­for­dí­tás: Hadd lás­sam ke­resz­ted!

Egy ba­rá­tom aján­lot­ta fi­gyel­mem­be a Hill­song: "Lead me to the Cross" c. dalát. Ami­kor elő­ször hall­gat­tam, nem ma­radt szá­raz a sze­mem. Az ilyen dalok, me­lyek meg­érin­te­nek, nem ma­rad­hat­nak érin­tet­le­nül.

Tehát köz­zé­te­szem a próba for­dí­tást.

Isten szíve sze­rint – 3

Foly­ta­tom a zsol­tá­ros so­ro­za­tot...

Isten szíve sze­rint – 2

Nincs ál­dot­tabb dolog, mint hagy­ni, hogy Isten Igéje meg­tisz­tít­sa fe­jün­ket a világ által be­lénk suly­kolt stressz­től és ag­gó­dás­tól. Szá­mom­ra is áldás, hogy ahe­lyett, hogy az in­ter­net­ről ki­má­sol­nám az idé­ze­te­ket, a saját fü­ze­tem­ből gépelem be szó­ról-szóra. Hal­lot­tam, le­ír­tam, most pedig be­gé­pe­lem. Így már har­mad­szor­ra is át­jár­ja el­mé­met Isten be­szé­de, ami őszin­tén meg­val­lom: éle­tem leg­na­gyobb ál­dá­sa! Bi­zony, ettől a meg­újult gon­dol­ko­zás­tól lett nyu­godt az éle­tem. És meg va­gyok győ­ződ­ve, hogy az lesz a tied is.

Isten szíve sze­rint – 1

Mi­lyen jó dolog egy pár napra fél­re­vo­nul­ni egy mát­rai kul­csos­ház­ba né­há­nyan, hogy ke­res­sük Is­tent, ol­vas­suk Isten Igé­jét és meg­tud­juk be­lő­le az Ő szí­vé­nek gon­do­la­ta­it. Nos, mi is ezt tet­tük a múlt hét­vé­gén. Egy han­gos Bib­lia se­gít­sé­gé­vel pár nap alatt át is ol­vas­tuk a tel­jes Zsol­tá­rok köny­vét. Egy-két ki­vé­te­lé­vel az összes­ből ki tud­tam írni, ami szólt hoz­zám. Most eze­ket sze­ret­ném köz­zé­ten­ni. Engem na­gyon épí­tett és bá­to­rí­tott, hogy mi­lyen az Isten szíve sze­rin­ti imád­ság. Hátha téged is fel fog emel­ni Isten je­len­lé­té­be. Mert ez a lé­nye­ge a zsol­tá­rok­nak: a sze­mé­lyes őszin­te kap­cso­lat.

Mes­ter­sé­ges nap­fo­gyat­ko­zás

A Nap a Föld­höz vi­szo­nyít­va ak­ko­ra, mint egy fo­ci­lab­da egy borsszem­hez ké­pest. Eme borssze­men ál­lunk mi. És mégis, van le­he­tő­sé­günk arra, hogy ezt a ha­tal­mas égi­tes­tet el­ta­kar­juk sze­münk elől akár csak egy két­száz fo­rin­tos ér­mé­vel. Egy jó kép felér ezer szó­val, szok­ták mon­da­ni...

Se­gí­tő­társ

Az em­be­rek­nek sok­fé­le (ma­nap­ság ál­ta­lá­ban ne­ga­tív és gú­nyos) el­kép­ze­lé­sük van a há­zas­ság­ról (vagy a nők­ről, sze­re­pük­ről). De lehet, hogy csak fél­re­ér­tés az egész. Ami­kor "ezt mond­ta az Úr­is­ten: Nem jó az em­ber­nek egye­dül lenni, al­ko­tok hoz­zá­il­lő se­gí­tő­tár­sat", ő ezt ko­mo­lyan is gon­dol­ta. Isten nem a földi át­me­ne­ti éle­tün­ket nézi, hanem az örök­ké­va­ló­ság szem­szö­gé­ből nézi a ja­vunk­ra szol­gá­ló dol­go­kat. A kér­dés tehát: Sze­rin­te mit je­lent, hogy "se­gí­tő­társ"?

Nó­ó­ór­má­lis?!

Elő­ző­leg be­szél­tem arról, hogy Jézus a bű­nö­sök ba­rát­ja. Nyugi, most semmi mély mon­da­ni­va­lóm nincs (ha­csak nem annyi, hogy Isten a bo­lon­do­kat vá­lasz­tot­ta, hogy meg­szé­gye­nít­se a böl­cse­ket – há' nó­ó­ór­má­lis?!), egy­sze­rű­en csak sze­ret­ném köz­zé­ten­ni a Gol­go­ta gyü­le­ke­zet szil­vesz­te­ri ka­ba­ré­já­nak "Be­se­nyő csa­lád" ré­szét. Tudom, in­ter­ne­ten sosem olyan a han­gu­lat, mint élő­ben (iszo­nyat jó volt), de re­mé­lem, azért így is bírni fog­já­tok. Bocs, hogy ki­hagy­tam az előző cikk­ből!

Bű­nö­sök ba­rát­ja

Egy fó­rum­ra ke­ve­red­tem, ahol va­la­ki fel­tet­te a kér­dést, hogy meg­fér-e a ka­ba­ré a gyü­le­ke­zet­ben. Majd le­he­tett vá­la­szol­ni egy lis­tá­ból, hogy "Igen, de csak szil­vesz­ter­kor." vagy "Igen, hi­szen Jézus is vic­ce­ket me­sélt a ta­nít­vá­nya­i­nak." vagy "Nem, mert ez vi­lá­gi." vagy "Nem, mert az meg­szent­ség­te­le­ní­ti az Úr házát." és ha­son­lók. A lista egy­ér­tel­mű­en a "nem" ol­dal­ra bil­lent, senki sem sza­va­zott az igen­re. A szo­mo­rú ebben az volt, hogy én ott vol­tam azon a "ka­ba­rén", és nem csak hogy sze­re­te­tet és el­fo­ga­dást ta­pasz­tal­tam köz­tük, de még lelki táp­lá­lék­kal is gaz­da­gabb let­tem, ami így szólt: "Ne vedd magad túl ko­mo­lyan."

Saul, Dávid és Gó­li­át

Két­fé­le hoz­zá­ál­lás lé­te­zik egy adott prob­lé­má­hoz. A talán is­mert bib­li­ai tör­té­ne­tet fog­juk meg­néz­ni prob­lé­ma­meg­ol­dá­si ol­dal­ról. Sokan csak Dávid és Gó­li­át tör­té­ne­te­ként is­me­rik. Azon­ban van ebben még egy har­ma­dik sze­rep­lő, a fé­lénk Saul ki­rály. A prob­lé­má­hoz való egyik fajta hoz­zá­ál­lást ne­vez­zük tehát Saul­nak, a má­si­kat Dá­vid­nak, magát a prob­lé­mát pedig Gó­li­át­nak.

Jézus, se­gíts!

Két rövid be­szá­mo­lót osz­ta­nék meg saját éle­tem­ből. Úgy vélem, ebben a stresszes vi­lág­ban az em­be­rek­nek nem el­mé­let­re van szük­sé­gük, hanem mások bá­to­rí­tá­sá­ra, akik pél­dá­ját va­la­mi­lyen szin­ten lehet kö­vet­ni. Az egyik az érett­sé­gim volt úgy 12 éve, a másik pedig egy 0. tí­pu­sú ta­lál­ko­zás... (és előre le­szö­ge­zem: nem hi­szek az ufo-kban!)

Mi az igazi "meg­té­rés"?

A bib­li­ai tör­vény­sze­rű­sé­gek sze­rint élő em­be­rek egy olyas­fé­le, a mi erő­fe­szí­té­sün­ket is igény­lő "meg­té­rést" hir­det­nek, hogy abba kell hagy­ni a bűnt, meg kell for­dul­ni és ez­után Is­ten­hez kell jön­nünk. De ez nem az új­szö­vet­sé­gi meg­té­rés. Hanem egy igen csak kör­mön­font cse­le­ke­de­ta­la­pú dokt­rí­na. Ezt teo­ló­gi­a­i­lag úgy ne­ve­zik, hogy "Lords­hip Sal­va­ti­on". Nincs ma­gyar meg­fe­le­lő­je, talán a "tel­jes ön­át­adás­ból fa­ka­dó üd­vös­ség", vagy a rö­vi­debb "üd­vös­ség ön­át­adás által" ki­fe­je­zés­sel le­het­ne át­ad­ni.

Az üd­vös­ség in­gye­nes aján­dé­ka

Isten Jézus Krisz­tus sze­mé­lyé­ben egy aján­dé­kot adott a világ szá­má­ra: min­den­ki, aki hisz benne, örök éle­tet kap.

Még a Go­og­le is tudja

Va­la­ki írt egy kö­ze­pe­sen hosszú le­ve­let, hogy imád­koz­zam a prob­lé­má­já­ért. Le­ve­lé­re vá­la­szol­va a Gmail prog­ram va­ló­szí­nű­leg egy hiba foly­tán ezt az egy szót emel­te ki és idéz­te be a vá­lasz­le­vél al­já­ra a prob­lé­mát közlő le­vél­ből...

Kérem, azo­no­sít­sa magát!!!

A Bib­lia min­dig tud újat mon­da­ni. Nincs olyan, hogy ááá, ezt már ol­vas­tam, ugor­gyunk. Jézus meg­kí­sér­té­sét már vagy ezer­szer el­ol­vas­tam, de kér­tem az Urat, mégis mu­tas­son va­la­mi újat, amit még nem lát­tam meg eddig: va­la­mi ak­tu­á­li­sat. Mel­les­leg, mi a csu­dá­nak ol­vas­suk a Bib­li­át, ha nem aka­runk ta­nul­ni be­lő­le va­la­mi fon­to­sat? Nos, ez a be­jegy­zés nem jött volna létre, ha nincs Isten, aki ismét meg­mu­ta­tott egy fon­tos dol­got. :)

Bűn és bűn­hő­dés

Nem, nem Dosz­to­jevsz­kij mű­vé­ről lesz szó. Hanem Isten mű­vé­ről, a te és az én bű­nöm­ről és annak bün­te­té­sé­ről. Egy­sze­rű pa­rasz­tos köz­ért­he­tő for­má­ban. Szánj rá öt per­cet. Ez is az alap­mű­velt­ség­hez tar­to­zik.

Kez­det­ben ugyan­is Isten --hogy mo­der­nül fe­jez­zem ki-- láj­kol­ta, azaz is­mer­te, sze­ret­te és be­je­löl­te az em­be­re­ket ro­ko­na­i­ként. És ez a láj­ko­lás köl­csö­nös volt. Mind­ket­ten be­je­löl­ték egy­mást, mint ba­rá­tok és is­me­rő­sök. Mégis, va­la­mi tör­tént...

A bölcs bo­lond és a bo­lond bölcs

Hon­nan tudom, hogy bölcs va­gyok-e, vagy bo­lond?

Val­lá­sos sko­dás

Miért van annyi val­lás, ha min­den­ki ugyan­azt ke­re­si?

Okos sko­dás

Ne agyas­kodj. Sze­ress...

Teo­ló­gus vagy Teo­fi­lus?

Mos­ta­ná­ban egyre több­ször hal­lom, hogy va­la­ki ilyen teo­ló­gus, meg olyan ka­te­ké­ta szak­ra járt. A Kos­s­úth rádió is be­mond­ta, hogy az egyik egy­ház egye­te­me ka­te­ké­ta szak­ra teo­ló­gus hall­ga­tó­kat fel­vesz. Semmi bajom sincs velük, az min­den­eset­re szá­mom­ra el­szo­mo­rí­tó, hogy nem min­den teo­ló­gus Teo­fi­lus egy­ben. Pedig a Bib­li­át nem teo­ló­gu­sok­nak, hanem Teo­fi­lu­sok­nak írták. Mi a kü­lönb­ség és miért olyan fon­tos?

Vele Le­szünk

Nyári szü­net után ismét itt va­gyunk. Volt né­hány tábor is. Ez­alatt el­dőlt, sze­ret­nék több időt ze­né­vel el­töl­te­ni, da­lo­kat írni és for­dí­ta­ni, imád­ni Is­tent. El­vég­re, nálam az egész ezzel a gon­do­lat­tal kez­dő­dött: "Ha van Isten, az élet ér­tel­me Őt di­csér­ni." Néha egy­sze­rű­en csak jó meg­áll­ni, és vé­gig­gon­dol­ni, hon­nan is in­dul­tunk, és vissza­tér­ni a kez­de­tek­hez, hogy azt te­gyük, amire el let­tünk hívva.

iSten, iGod, iGaz­ság

A mai te­le­fon­kü­tyüs világ hem­zseg az áj­Fo­nok­tól, az áj­Pe­dek­től és az áj­Gaz­sá­gok­tól. Van­nak áj­Fo­nok és van­nak ál­Fo­nok, no és per­sze po­Fo­nok. Az egyik érin­tő­kép­er­nyős, a másik mul­ti­táccs, a har­ma­dik dz­sí­pí­e­szes, a ne­gye­dik meg há­rom­gés. És van­nak az áj­Gá­dok, a meg­vá­sá­rol­ha­tó iS­te­nek...

Sze­res­sé­tek el­len­sé­ge­i­te­ket! - 1. Bí­rá­ló­i­dat

A "Sze­res­sé­tek el­len­sé­ge­i­te­ket" so­ro­zat­ban a ke­gye­lem gya­kor­la­ti ol­da­lá­ról fogok be­szél­ni. A hegyi be­széd­ben le­ír­tak egy "teszt" arra nézve, mennyi­re ér­tet­tük meg a ke­gyel­met, és mennyi­re éljük meg mi is má­sok­kal szem­ben azt, amit Isten ve­lünk tesz hi­bá­ink és bű­ne­ink el­le­né­re. Vol­ta­képp a hegyi be­széd meg­élé­se az az élő Bib­lia­for­dí­tás, amit a két­ke­dők, ke­re­sők, szkep­ti­ku­sak ol­vas­nak.

Amit Isten nem tud meg­ten­ni

Isten két dol­got kép­te­len meg­ten­ni.
Nem tud ha­zud­ni és vál­toz­ni.
A va­ló­ság az egy hal­maz. A ha­zug­ság meg egy másik hal­maz.
Isten nem tud át­lép­ni a va­ló­ság­ból a ha­zug­ság­ba.
Ha van egy rossz is­ten­ké­ped, akkor az a ha­zug­ság hal­maz­ban van.

Azért nem ta­lá­lod Őt, mert rossz he­lyen ke­re­sed.

De Isten

Az em­be­rek ál­ta­lá­ban elő­ször a jót mond­ják, majd egy DE után kez­dik mon­da­ni a rosszat... Én vi­szont annyi­ra sze­re­tem, ami­kor Isten mond­ja, hogy: DE... Néz­zünk egy pél­dát:

Bár még sö­tét­ség bo­rít­ja a föl­det, sűrű ho­mály a nem­ze­te­ket, DE fö­löt­ted ott ra­gyog az ÚR, di­cső­sé­ge meg­lát­szik raj­tad. (Ézsa­i­ás 60:2)

E pél­dá­ból lát­hat­juk, hogy gyak­ran szkep­ti­kus sze­mün­ké az első szó, DE Is­te­né az utol­só! Ilyen pél­dá­kon fo­gunk vé­gig­men­ni a Bib­li­á­ban, és meg­néz­zük majd a gya­kor­la­ti al­kal­ma­zást is éle­tünk­re.

Jézus, a val­lás­la­pí­tó

A ce­re­mo­ni­á­lis val­lás­ról ke­ve­sen tud­ják, de az ere­de­ti szó, a latin re­li­gió (re-li­ga­re) je­len­té­se: vissza­men­ni a meg­kö­té­sek­be. Tehát egy sza­bad em­bert újra meg­kö­tö­zöt­té tenni. Jézus pedig azért jött, hogy sza­ba­du­lást hir­des­sen a fog­lyok­nak, sza­ba­don bo­csá­tást a meg­kö­tö­zöt­tek­nek és hogy be­kö­töz­ze a meg­tört szí­ve­ket. Jézus ke­gyel­met jött hir­det­ni a meg­ve­tet­tek­nek, nem sza­bá­lyo­kat és bör­tönt. Hi­tet­len­ként tehát ezért volt szá­mom­ra vissza­ta­szí­tó a pa­pos­di-temp­lo­mos­di, és ezért volt ki­mond­ha­tat­lan nagy öröm meg­is­mer­ni Jé­zust!

Az aláb­bi­ak­ban össze­ál­lí­tot­tam egy kis bro­sú­rát az alap­ve­tő kü­lönb­sé­gek­ről, me­lye­ket hir­det­he­tünk egy val­lá­sos em­ber­nek. Re­mé­lem, hasz­nos lesz el­vá­lasz­ta­ni a vi­lá­gos­sá­got a sö­tét­ség­től. :)

Tes­sék???

Csil­lag­tér­kép

Teg­nap­előtt vol­tunk misszió­stár­sam­mal, Ba­lázzsal annál a nyolc­van­éves Zoli bá­csi­nál, aki­vel kö­zö­sen vé­gez­zük a haj­dú­bö­ször­mé­nyi ci­gány­misszi­ót. Erről a Zoli bá­csi­ról annyit kell tudni, hogy a co­ci­liz­mus alatt a leg­kü­lön­fé­lébb magas po­zí­ci­ók­ban ve­he­tett részt, s mind­ezt úgy, hogy Bib­li­á­ját nyíl­tan fel­vál­lal­ta az ef­tá­sak előtt. Nem hogy nem rúg­ták ki, egye­dül őrá mer­tek rá­bíz­ni ál­la­mi pén­ze­ket, mert tud­ták, hogy is­ten­fé­lő, és nem fogja le­nyúl­ni.

 Ő mu­ta­tott nekem egy csil­lag­tér­ké­pet, majd va­la­mi tör­tént ben­nem...

Kom­mu­ni­ká­ci­ós mi­ni­tré­ning

A kom­mu­ni­ká­ció fon­tos dolog. Min­den ha­szon­ta­la­nul ki­mon­dott szó­ért el fo­gunk szá­mol­ni az íté­let nap­ján. Ezért fon­tos a szí­vünk ál­la­po­tá­nak meg­vizs­gá­lá­sa, hogy meg­fe­lel-e a be­szé­dünk az arany­sza­bály­nak: "Amit sze­ret­nél, hogy veled cse­le­ked­je­nek, te is úgy cse­le­kedj a má­sik­kal."¹ Az Úr Jé­zus­ról azt je­gyez­ték fel: "ő nem tett bűnt, ál­nok­ság sem hagy­ta el a szá­ját."² Fon­tos tud­nunk, hogy a nyelv olyan, mint egy kis tűz, mely láng­ba bo­rít­ja az egész erdőt, így a hely­te­len be­széd láng­ba bo­rít­hat­ja éle­tün­ket, kap­cso­la­ta­in­kat.³

Sze­re­tet­nek szer­fe­lett emel­ke­dett verse

Lehet nekem ember-nyel­ven, eset­leg menny-nyel­ve­ken szer­fe­lett rep­des­nem sze­re­tet­te­len, ez eset­ben re­cse­gek-ret­ten­tek. Lehet, eleve be­je­len­tem neked ez s ez lesz meg, s efe­lett be­le­les­he­tek rej­tett ese­tek­be, s eszem­mel eze­ket meg­fej­tem, s menny­nek ereje --mert be­ve­tem-- he­gye­ket terel el, de sze­re­te­tet ben­nem nem lelsz: se­mer­re sem vezet, s kezem nem lesz tele. S mert sze­ren­cse­vesz­tett em­be­rek­nek le­te­szem fe­les­le­gem, s tel­jes ele­de­lem­mel meg­ete­tem eze­ket, s efe­lett tes­tem el­per­zsel­te­tem, de ebben nem menny­nek sze­re­te­te vezet: ez eset­ben fe­les­le­ges let­tem.

Esze­ve­szet­ten sze­ret

Ke­gye­lem esz­pe­ren­te nyel­ven. Eze­ket menny­nek egy sze­re­tett em­be­re je­gyez­te le. Je­gyezd meg, s vedd lel­ked­re.

Egy remek eset

En­gedd meg nekem esz­pe­ren­te nyel­ven el­re­beg­nem eme remek ese­tet, mely­nek ere­de­te nem em­be­rek, mert ez fent lett el­ren­del­ve. Ezen te mennyet nyer­hetsz!

A mennyei hintó

Isten igaz­sá­ga olyan, mint egy hintó, mely­be csak bele kell ül­nünk és az biz­ton­sá­go­san el­visz a mennyig:

Ve­zess engem a Te Igaz­sá­godban az én el­len­sé­ge­im miatt, és egyen­gesd a Te uta­dat én­előt­tem. Zsol­tár 5:9. 

Dávid pa­rittya­kö­ve

Lé­tez­nek olyan Isten-bo­lon­dok, akik min­den aka­dá­lyon simán túl­lát­nak és győz­nek. Míg nép­tö­me­gek áll­nak az óri­ás­sal szem­ben, és ra­ci­o­ná­lis eszük csak fé­lel­mü­ket ge­ne­rál­ja, addig ezek az őrül­tek min­den sza­bályt föl­rúg­va egye­nest ne­ki­ro­han­nak a le­győz­he­tet­len­nek vélt el­len­ség­nek. Nos, a Bib­lia el­mon­dá­sa sze­rint Isten eze­ket a bo­lon­do­kat sze­re­ti. Leg­alább­is Dávid ilyen volt, aki nem ön­ma­ga kis ter­me­té­re, sem harci fel­sze­re­lé­sé­re, de még csak nem is az óriás elő­nyé­re te­kin­tett. Vajon ho­gyan győz­te le Gó­li­á­tot? Azt hi­szem, elég volt a lan­gyi-ban­gyi kis vic­ces, meg­nyug­ta­tó ta­ní­tá­sok­ból.

Fan­tasz­ti­kus ma­gán­ren­de­lő

Sokan van­nak, akik "ke­res­gé­lik" Is­tent, va­la­mi miatt még­sem ta­lál­ják meg Őt biz­to­san. Egy ta­nul­sá­gos pár­be­széd se­gít­sé­gé­vel pró­bá­lom most meg meg­mu­tat­ni a prob­lé­ma okát...

100% Igen

Al­kal­maz­zuk Is­ten­re: "A Te ige­ned le­gyen igen és a te nemed le­gyen nem, a többi a go­nosz­tól van" - mond­ta Jézus egy­szer. Tehát, ha Isten igent mond rád, akkor min­den ál­dá­sa a tied! Ho­gyan ér­he­tem el, hogy Isten igent mond­jon rám? A szár­ma­zá­som alap­ján? A tel­je­sít­mé­nyem alap­ján? Vagy...

Őszent­ség­ék és Őszin­te­ség­ék

Mi­lyen igaz lenne az élet,
Ha a sok "őszent­sé­ge" he­lyett
Egy-egy "őszin­te­sé­ge" szí­vet
Is­mer­het­nék!

Mese a ti­zed­ről - 4. Ma­la­ki­ás (Átok?)

Most egy ki­csit gór­cső alá vesszük a Bib­lia leg­in­kább fél­re­ér­tel­me­zett ré­szét. Már érzem az ül­döz­te­tés sze­lét. :) Csak úgy vissza­cseng a fü­lem­ben: "ki­re­kesz­te­nek ti­te­ket a zsi­na­gó­gák­ból..." Ajjaj, hány pász­tor­nak fog ez fájni. Előre is bocs, ne engem, az Igét ül­döz­zé­tek. Ma­la­ki­ás­ból több cik­ket fogok írni, egy­ide­jű­leg csak egy-egy né­ző­pont­ra kon­cent­rál­va, ahogy Pál apos­tol­nak is szép sor­já­ban hul­lot­tak le a pik­ke­lyek a sze­mé­ről, mire meg­lát­ta Aná­ni­ást.

De

Ku­dar­ca­ink, hi­bá­ink és té­ve­dé­se­ink miatt leg­töb­ben tele va­gyunk belső ön­vád­lás­sal, il­le­tő­leg a kör­nye­ze­tünk­ből fe­lénk áradó kri­ti­ká­val. Egy­szer könnyes sze­mek­kel éb­red­tem, mert azt ál­mod­tam, a menny azért lesz tény­leg mennyei hely, mert sem­mi­fé­le vád nem fog min­ket soha többé érni se kint­ről, se bent­ről, se lent­ről. Kuk­kant­sunk bele egy ti­pi­kus, mennyei bí­ró­sá­gon el­hang­zó pár­be­széd­be. Pál volt a vád­lott, a tár­gya­lás arról szólt, al­kal­mat­lan-e a tö­ké­le­tes Isten szol­gá­la­tá­ra...

Na­gyobb, mint az én al­kal­mat­lan­sá­gom

Ber­tie Brits két­per­ces üze­ne­tét sze­ret­ném tol­má­csol­ni, mi­lyen fajta hitre van szük­sé­günk.

Krisz­tus sze­rel­mé­nek fog­lya

Sokan vá­gyunk az őszin­te­ség­re. Vá­gyunk arra, hogy ne kell­jen tit­ko­lóz­nunk, me­ne­kül­nünk, fél­nünk a vé­le­mé­nyek­től. Vá­gyunk arra, hogy kény­sze­rí­tés nél­kül él­hes­sünk, hogy se­gít­se­nek min­ket abban, ami a szí­vünk vágya. Vá­gyunk arra, hogy ha igent kell mon­da­nunk, ne meg­fe­le­lés­ből vagy hátsó szán­dék­ból kell­jen. Vá­gyunk arra is, hogy mond­has­sunk lel­ki­is­me­ret-fur­da­lás nél­kül nemet. Vá­gyunk arra, hogy gyen­ge­sé­ge­ink­ben se ne­ves­se­nek ki, és ne kell­jen kép­mu­ta­tás­ból és kény­szer­ből, fé­le­lem­ből bár­mit is meg­ten­nünk. A tö­ké­le­tes sze­re­tet az, ami elűzi eze­ket a fé­lel­me­ket és kény­sze­re­ket...

Is­ten­szomj

Van­nak olyan idő­sza­kok, ami­kor Isten egy ki­csit job­ban kö­ze­lebb von Ma­gá­hoz. Ilyen­kor egy ki­olt­ha­tat­lan só­vár­gást ér­zünk szí­vünk­ben Isten után. Ilyen­kor min­den Is­ten­köz­pon­tú­vá válik, és min­den em­be­ri dolog üres­sé.

A nagy vad­kom­ló-irtás

Ami­kor egy ker­tet meg­vá­sá­ro­lunk, meg­kap­juk a föl­det a tel­ken levő fák­kal, vi­rá­gok­kal, épü­le­tek­kel, de a föld­ben levő gaz­zal is. Az új tu­laj­do­nos dolga, hogy ki­gyom­lál­ja a ker­tet és rend­be tegye. A képen a ke­rí­tés­re fel­kú­szó igen ag­resszív, eny­hén szú­rós szárú vad­kom­ló lát­ha­tó. Lát­szó­lag ár­tat­lan kis nö­vény­nek lát­szik a fel­szí­nen, de a föld alatt szö­ve­vé­nyes, vas­tag, fás gyö­kér­há­ló­zat­tal ren­del­ke­zik.

Mese a ti­zed­ről - 3. Jákób

Foly­tas­suk so­ro­za­tun­kat arról a me­sé­ről, ami meg­ti­ze­de­li a hí­vő­ket. Mai pél­dánk a ked­ven­cem, Jákób lesz. Bib­lia­su­li­ban róla írtam esszét, mi­u­tán úgy érez­tem, ővele, az ő trük­kö­zős hí­vő­sé­gé­vel tudok leg­in­kább azo­no­sul­ni. Hi­szen anno én is nagy akar­tam lenni, jól be­bi­zo­nyí­ta­ni a testi Ézsa­uk­nak, hogy enyém az áldás! Szó­val, mi­u­tán 5x el­ol­vas­tam Mózes első köny­vét. és az Úr össze­rak­ta a ki­ra­kóst, meg­ér­tet­tem egy fon­tos alap­igaz­sá­got: Isten akkor áld meg iga­zán, ami­kor saját erőnk vé­gé­re ér­kez­tünk. Ezen a já­kó­bi tusán min­den­ki­nek át kell men­nie, ha Jézus ta­nít­vá­nya sze­ret­ne lenni.

Mese a ti­zed­ről - 2. Sa­la­mon

To­vább foly­tat­juk so­ro­za­tun­kat, mely­ben arról szó­lunk, hogy a ti­zed­nek -- ahogy azt ma ta­nít­ják -- semmi köze a Bib­li­á­hoz. Meg­fi­gye­lé­sünk mai tár­gya Sa­la­mon ki­rály lesz. Ere­de­ti­leg idő­ren­di sor­ban sze­ret­tem volna vé­gig­men­ni, de ha az Úr mást mutat az em­ber­nek, akkor azt kö­vet­ni csak a leg­jobb lehet... Néz­zük meg Sa­la­mon gaz­dag­sá­gát.

Mese a ti­zed­ről - 1. Áb­ra­hám

Most egy olyan té­má­ba fogok be­le­nyúl­ni, ami a da­rázs­fé­szek­hez ha­son­ló. Nyugi, van kesz­tyűm és vé­dő­ru­hám: Isten Igéje és Jézus vére. Elő­re­bo­csá­tom, hogy nem az Isten Lelke által in­dí­tott, sza­bad és tisz­ta szív­ből tör­té­nő jó­ked­vű ada­ko­zás­ról fogok be­szél­ni. Hanem ennek egy na­gyon ügyes val­lá­sos után­za­tá­ról. A val­lá­sos és a Szent­lé­lek által ve­zé­relt élet kö­zött kül­ső­leg lehet, hogy nincs kü­lönb­ség, de a szív­ben tel­je­sen más dol­gok zaj­la­nak: az egyik há­la­ala­pú, a másik meg­fe­le­lés-ve­zé­relt. Most tehát arról lesz szó, hogy a ti­zed­nek -- ahogy azt ma ta­nít­ják -- semmi köze a Bib­li­á­hoz...

1% vagy 100%

Va­la­hogy fur­csál­lom a Ma­gyar­or­szá­gi Ku­nye­rá­tus Egy­há­zat... Ez­alatt azo­kat a "ke­resz­tény" vagy "krisz­tu­si" vagy "sze­re­tet" szí­nek­ben fel­tün­te­tett szol­gá­la­to­kat értem, me­lyek Isten népén kí­vü­li for­rá­sok­ra is tá­masz­kod­nak. Nekem kissé úgy tűnik, nem ol­vas­sák a Bib­li­át, vagy ha ol­vas­sák is, vagy nem értik, vagy még ha értik is, nem iga­zán élik meg... Tudom, ahhoz egy csöpp hit, bá­tor­ság és koc­káz­ta­tás is kel­le­ne, fel­ten­ni min­dent arra a bi­zo­nyos egy lapra: a ke­reszt­re.

Nyak­ken­dő és kendő

Két pré­di­ká­tor be­szél­get. Az egyik öl­töny­ben, a másik csak úgy lazán...

Izsák

Derek Prin­ce: Az ön­át­adás ke­gyel­me c. köny­vét ol­vas­va né­hány gon­do­la­tot osz­ta­nék meg, me­lyek­kel azo­no­sul­ni tudok. Jó látni, ahogy más és más szol­gá­ló­kat Isten ha­son­ló­kép­pen vezet el ugyan­olyan igaz­sá­gok­ra.

Mi­lyen jó a tel­jes sza­bad­ság, mely mégis abból szár­ma­zik, hogy Is­ten­től füg­günk. Ez a hús­vét nagy pa­ra­do­xon­ja: az is­ten­füg­gő­ség vég­te­len sza­bad­sá­ga. Az egész Bib­lia erről szól. A hús­vét is.

Evan­gé­li­um vagy evan­gé­li­u­mok?

Ma­nap­ság min­den­fé­le evan­gé­li­um­ról be­szé­lünk: Tamás evan­gé­li­u­ma? Péter evan­gé­li­u­ma? Júdás? Mária? Máté, Márk, Lu­kács, János? Vagy ha be­me­gyek a temp­lom­ba (vagy ma már az in­ter­ne­ten is), van napi evan­gé­li­um is? Most akkor me­lyik az igazi evan­gé­li­um? Az talán még csak-csak is­mert, hogy Ta­más­nak, Pé­ter­nek, Jú­dás­nak vagy Má­ri­á­nak kissé bibis az evan­gé­li­u­ma. De az már ke­vés­bé köz­tu­dott, hogy Má­té­nak, Márk­nak, Lu­kács­nak, vagy Já­nos­nak sincs evan­gé­li­u­ma!

Ho­gyan vi­tat­koz­zunk?

Éle­tünk­ben el­en­ged­he­tet­len, hogy oly­kor né­zet­kü­lönb­sé­ge­ink adód­nak. Ilyen­kor ér­ve­lünk, vi­tat­ko­zunk. Két­fé­le vi­tá­ról lehet be­szél­ni, az egyik olyan, mint a Nyrt, a másik pedig a Zrt-hez ha­son­lít. A nyi­tott vi­tá­nál haj­lan­dó­ak va­gyunk el­ad­ni és venni a gon­do­lat­rész­vé­nye­ket, míg a zárt vi­tá­nál nem adunk és nem ve­szünk rész­vé­nye­ket más­tól (csak a ha­son­sző­rű gon­dol­ko­zók­tól, a klik­künk­től). A zárt vita arról szól, hogy nekem iga­zam van, te té­vedsz és ezt be is aka­rom bi­zo­nyí­ta­ni. De mivel a másik fél is így gon­dol­ja, ezért ez egy ál­ló­há­bo­rú, marad az egy­más mel­let­ti el­be­szé­lés. Miért van ez így és mi a meg­ol­dás?

A kút

Ma a haj­dú­bö­ször­mé­nyi romák közt ta­ní­tot­tam a Római levél 5. fe­je­ze­té­ből. Ebből sze­ret­nék egy apró szössze­ne­tet köz­zé­ten­ni, ami engem is fel­vil­la­nyo­zott. A Bib­li­át na­gyon-nagy él­ve­zet ta­nul­má­nyoz­ni, és sosem marad el ju­tal­ma.

"Csak" az első mon­da­tot fog­juk meg­néz­ni...

Mi a ke­resz­tény­ség? (You­Tu­be)

Egy rövid, két per­ces vi­de­ót ta­lál­tam, ami egy­sze­rű­en és il­luszt­rá­ci­ók­kal össze­fog­lal­ja a ke­resz­tény­ség üze­ne­tét A-tól Z-ig. A klip, mely for­dí­tá­sát most köz­zé­te­szem, meg­néz­he­tő alább.

Ci­gány va­gyok, nem bánom...

Amíg a vi­lág­ban min­den­fé­le ok­le­vél és dip­lo­ma szük­sé­ges a "ma­ga­sabb­ren­dű" hí­va­tá­sok­hoz, addig Isten or­szá­gá­ban sem­mi­re sincs szük­ség (hi­szen akkor nem ke­gye­lem ala­pon mű­köd­ne). Isten még a sza­ma­rat is tudja hasz­nál­ni, vagy né­hány kis­gye­re­ket, ha­lá­szo­kat, volt maf­fi­ó­zó­kat vagy ex-pros­ti­tu­ál­ta­kat a cél­ja­i­ra. Ha pedig senki sem lenne el­ér­he­tő, még min­dig ott van­nak Neki a kövek...

Dol­goz­za­nak-e a nők mun­ka­he­lye­ken?

Egy hete meg­lá­to­gat­tunk egy 4-gye­re­kes lel­ki­pász­tor há­zas­párt, ahol az anyu­ka me­sél­te, ho­gyan ve­zet­te őt Isten azzal kap­cso­lat­ban, hogy dol­goz­zon-e pénz­ke­re­se­tért, vagy pedig a csa­lád­ja felé lássa el szol­gá­la­tát. Azon le­pő­dött meg, hogy mun­ka­he­lyén nem érez­te magát olyan jól, mint be­te­gen ott­hon. Mikor lus­ta­ság­gal vá­dol­ta volna magát, és cso­dál­ko­zott a hely­ze­ten, a gye­re­kek­kel épp egy gye­rek­bib­li­át ol­vas­tak a te­rem­tés­ről, ahol fel­fi­gyelt: Isten a bűn­be­esés­kor a fér­fi­nál át­koz­ta meg a meg­él­he­té­si mun­kát, a nőnél vi­szont a gye­rek­szü­lést. Vagy­is mind­ket­tő­nél az Isten által el­ren­delt alap­ve­tő fel­ada­ta lett ne­he­zebb. A fér­fi­nak kell dol­goz­nia, a nőnek vi­szont gye­re­ket szül­nie.

Min­den

Ma ki­csit be­te­ge­sen vol­tam. Nátha, has­me­nés, szé­dü­lés, erőt­len­ség, min­den, ami kell. Ilyen­kor se­gít­sé­gül jön az, hogy fi­a­tal ko­rom­ban a III. ke­rü­let­ben lak­tam és irá­nyí­tó­szá­mom 1033 volt. Igen, erről a Zsol­tá­rok 103:3 jut eszem­be.

Egy új­faj­ta erő

Na­gyon sze­re­tem Re­in­hard Bonn­két! Annyi­ra bá­to­rí­tó írá­sai van­nak. Az ő szíve tény­leg ég az el­ve­szet­te­kért. Szá­mom­ra az ő aján­ló­le­ve­le az a munka, amit Isten végez ál­ta­la az evan­gé­li­zá­ci­ó­kon, ahol több száz­ez­ren fo­gad­ják el Jé­zust és gyó­gyul­nak meg bű­ne­ik­ből, be­teg­sé­ge­ik­ből. Íme a mos­ta­ni idé­zet tőle:

Jé­zus­ban volt sze­re­tet. Ez egy új­faj­ta erő volt, ami porrá zúzta a ki­csi­nyes­sé­get, ön­zést és mind­azt a sze­me­tet, ami tönk­re­te­szi a szí­ve­ket. Ő a kö­te­ke­dé­se­ket ma­gá­ra sem vette. Úgy át­te­kin­tett a gyű­lö­let fö­lött, mint­ha az nem is lé­te­zett volna. Csen­des bé­kes­sé­ge sok­kal tel­je­sebb volt a mi ré­sze­ges or­gi­á­ink­nál. Ér­ke­zé­se e bör­tö­nök­kel teli vi­lág­ba maga a menny volt. Légy ál­dott!

Ehhez a té­má­hoz tudom még aján­la­ni a Min­dent el­söp­rő sze­re­lem c. do­ku­men­tum­fil­met. Tény­leg a fel­té­tel nél­kü­li el­fo­ga­dó sze­re­tet Isten ereje.

A ha­ta­lom az Is­te­né. Tiéd Uram a ke­gye­lem is. (Zsol­tá­rok 62:12b-13a)

Fo­gadd be Jézus sze­re­te­tét és nyu­godt lesz az éle­ted.

Mire vársz?

Nem tudsz alud­ni?

      Kat­tog a Zagyad?

  Ki­csú­szó­ban az éle­ted?

     Akkor mire vársz?

Ke­gye­lem­já­ték ered­mény

Talán em­lé­kez­tek még arra, hogy volt egy játék, mely­ben a "ke­gye­lem" mo­za­ik­szó be­tű­i­vel kel­lett mon­da­to­kat al­kot­ni, mellyel tény­leg le­ír­juk, mit is je­lent az is­te­ni ke­gye­lem.

Az első leg­jobb 3-at köz­zé­te­szem:

Az utol­só "kenet"

Nem tudom, ti hogy vagy­tok vele, de szá­mom­ra van egy ide­ge­sí­tő dolog, még­pe­dig az ún. ka­riz­ma­ti­kus moz­ga­lom­ban. Ezt a misz­ti­kus izét pedig úgy hív­ják, hogy "kenet". Na most én erre a ka­riz­ma­ti­kus ka­la­maj­ká­ra sze­ret­ném fel­ten­ni az utol­só ke­ne­tet!

Ér­té­kes vagy!

Max Lu­ca­do: Ér­té­kes vagy c. ta­nul­sá­gos kis me­sé­jét dol­goz­ta fel a Fi­a­ta­lok az Élet Kü­szö­bén (FÉK) csa­pa­ta. A me­se­köny­vet én is ol­vas­tam, és az iga­zat meg­vall­va sze­rin­tem nem csak gye­re­kek­nek író­dott. Még szá­mom­ra is építő volt.

Isten sen­ki­nek sem fog meg­bo­csá­ta­ni!

Ezzel a bot­rá­nyos­nak ható cím­mel sze­ret­ném ismét fel­hív­ni a fi­gyel­met egy óri­á­si kü­lönb­ség­re a köz­hi­e­de­lem és a Bib­lia ál­lí­tá­sa kö­zött.

Sokan úgy gon­dol­juk, hogy a meg­té­ré­sünk­kor Isten bo­csá­na­tát kell kér­nünk, és ez­után ő meg is fog bo­csá­ta­ni. De ez így nem állja meg a he­lyét. Isten sen­ki­nek sem fog meg­bo­csá­ta­ni, ha bo­csá­na­tát kér­jük.

Tűz­sze­ke­rek

Bi­zo­nyá­ra is­me­ri­tek a négy Osz­kár-díjas Tűz­sze­ke­rek c. fil­met. (In­ter­ne­tes kap­cso­lat­tal meg­néz­he­tő itt!)

A film két olim­pi­ai futó meg­tör­tént ese­tét dol­goz­za fel. Eric Isten di­cső­sé­gé­ért fut. Har­old pedig in­kább azért, hogy el­is­mer­jék őt az em­be­rek és a tár­sa­da­lom. A film alap­öt­le­te nekem na­gyon tet­szik. Tény­leg van­nak olyan em­be­rek, akik in­kább Ericek, és van­nak olya­nok, akik in­kább Har­oldok. Il­let­ve elő­for­dul­hat­nak olyan hely­ze­tek, ami­kor in­kább Har­oldként vi­sel­ke­dünk, mint Ericként.

Adós­ság­ren­de­zés

Ma­nap­ság nagy prob­lé­ma ha­zánk­ban a la­kás­hi­te­le­sek ügye. Az állam és a ban­kok pró­bál­nak ügyes­ked­ni, hogy ho­gyan le­het­ne "eny­hí­te­ni" (azaz át­üte­mez­ni) a tör­lesz­té­se­ket. Hát nem tudom, mennyi­re fog ez si­ke­rül­ni, mert van egy mon­dás, mi­sze­rint: "aki­nek nincs, annak még az is el­vé­te­tik, amije van."

Szó­val nekem van egy ak­ció­ter­vem adós­ság­ren­de­zés­re. Egye­sek sze­rint nem re­á­lis, mások sze­rint talán el­ru­gasz­ko­dott. Nem tudom, egy biz­tos, Isten Igéje mond­ja, tehát mű­köd­nie kell. Kü­lön­ben Isten ha­zud­na.

Más dol­gá­ba avat­ko­zó

Van­nak em­be­rek, akik min­dig min­dent job­ban tud­nak. És ami még ennél is rosszabb, hogy ezt min­den­áron be akar­ják bi­zo­nyí­ta­ni. És ami a leg­ide­ge­sí­tőbb, hogy ha azt mon­dod egy ilyen­nek, hogy kösz, nem kell a se­gít­sé­ged, akkor ki­ja­vít­ja a mun­ká­dat a hátad mö­gött. S ezzel ki­mon­dat­la­nul is el­ítél. A nem kí­vánt se­gít­ség nem se­gít­ség, hanem teher.

Isten győ­zött!

Egy kis össze­fog­la­ló arra, hogy mi a fon­tos, ami­nek min­dig benne kell len­nie az evan­gé­li­um­ban (öröm­hír­ben), amit má­sok­nak el­mon­dunk:

Esze­tek­be jut­ta­tom to­váb­bá, atyám­fi­ai, az evan­gé­li­u­mot, me­lyet hir­det­tem nek­tek, me­lyet be is vet­te­tek, mely­ben ál­lo­tok is, amely által üd­vö­zül­tök is, ha meg­tart­já­tok, ami­né­mű be­széd­del hir­det­tem nék­tek, ha­csak nem hiába let­te­tek hí­vők­ké. Mert azt adtam elő­tök­be leg­fő­kép­pen, amit én is úgy vet­tem, hogy a Krisz­tus meg­halt a mi bű­ne­in­kért az írá­sok sze­rint; és hogy el­te­met­ték; és hogy fel­tá­ma­dott a har­ma­dik napon az írá­sok sze­rint. (1Ko­rin­thus 15:1-3)

Tet­szik, még ha nem is igaz?

Bi­zo­nyá­ra min­den­ki hal­lott már a leg­újabb őrü­let­ről: a láj­ko­lás­ról. Az angol "like" (ejtsd: lájk) je­len­té­se: tet­szik, ked­vel­ni. Az in­ter­ne­ten egy adott cik­ket, képet, hoz­zá­szó­lást, stb. meg­je­löl­he­tünk, hogy tet­szik. (Pl. már ezen a blo­gon is lehet láj­kol­ni a cikk alatt a Tet­szik gomb­ra kat­tint­va.) A gép pedig ki­ír­ja, hogy hány em­ber­nek tet­szik. Bár nincs ki­mond­va, mégis az ér­zé­sünk támad, hogy ha va­la­mi minél több em­ber­nek tet­szik, annál in­kább "jobb". És lehet, hogy tény­leg jó, de az is lehet, hogy fél­re­ve­ze­tés az egész...

Vele vagy Nél­kü­le

Hmm...

Az em­be­rek­nek nem a vi­lág­vál­ság a prob­lé­má­juk.
Nem a mun­ka­nél­kü­li­ség.
Nem a hideg tél, nem az árvíz, nem a vö­rö­siszap, nem a föld­ren­gés.
Még csak nem is az, hogy senki sem tö­rő­dik velük.

Sokan sze­ret­né­nek jó­szí­vű­en eze­ken a tü­ne­te­ken se­gí­te­ni. De a meg­ol­dás sosem a tü­ne­tek ke­ze­lé­se, hanem az okoké!

Jaj nekem, kép­mu­ta­tó va­gyok!

Most ol­vas­tam e cik­ket (ér­de­mes át­fut­nu a lista ere­jé­ig):
Mi­lye­nek a ke­resz­té­nyek a Go­og­le ta­lá­la­tai alap­ján?

Nos, a na­pok­ban én is ké­szí­tet­tem egy kis igei ta­nul­mányt arról, miért va­gyunk mi ke­resz­té­nyek sok­szor fur­csák, a világ sze­mé­ben vissza­ta­szí­tó­ak. Jézus be­szélt ezek­ről a dol­gok­ról. Meg is győ­zött, le­lep­le­zett, ahogy kell. De már ta­pasz­ta­lom a gyó­gyu­lást is. Re­mé­lem, so­kunk szá­má­ra se­gít­ség lesz.

Ke­gye­lem­já­ték

El­in­dí­tot­tam egy já­té­kot, mely­ben a ke­gye­lem szó­hoz, mint mo­za­ik­szó­hoz ke­re­sek jel­mon­da­to­kat, mely magát a ke­gyel­met írja le, de úgy, hogy a ke­gye­lem be­tű­it hasz­nál­juk a mon­dat sza­va­i­nak kez­dő­be­tű­i­hez. Amo­lyan in­fó­gyűj­tés és köz­vé­le­mény ku­ta­tás szerű dolog ez.

Új évi in­dí­tás­ként

Bol­dog Új­évet min­den­ki­nek!

Ami­kor be­kö­szönt az újév, sze­re­tünk fo­ga­dal­ma­kat tenni, hogy miket is sze­ret­nénk el­ér­ni ebben az évben. Kell va­la­mi pers­pek­tí­va, ami irányt mutat, miben sze­ret­nénk fej­lőd­ni, vál­toz­tat­ni, si­ke­re­ket el­ér­ni. Jól esik egy bá­to­rí­tás vagy okos­ság má­sok­tól is, ami az egész évün­ket va­la­hogy úgy néz ki sínre rakja. Egy üze­net, ami úgy tűnik, ütős, be­ta­lált, ezaz!