A ré­gi­e­ket in­gyen sem em­lí­tik...

Itt az újév, va­la­mi ré­gi­nek a vége és va­la­mi újnak a kez­de­te. Az az ember, aki Is­tent tette meg élete irá­nyí­tó­já­nak, fel­ké­szül­het arra, hogy Isten min­dig va­la­mi olyat ter­vez, ami­hez ké­pest a múlt lab­dá­ba se rúg­hat...

Po­fon­egy­sze­rű!!!

Talán volt már úgy, hogy fel­ide­ge­sí­tet­ted magad ami­att az egy sze­ren­csét­len ember „al­ma­fás esete” miatt, hogy basszus, mi­at­ta ilyen gáz ez a világ, és én is szen­ve­dek, no és per­sze az Isten is bű­nös­nek lát, és ez totál nem fer így! Hogy jónak kell len­nem, kü­lön­ben po­kol­ra ke­rü­lök. Ba­rá­tom, van egy totál jó hírem így ka­rá­csony előtt.

A sze­re­tet-gyógy­szer po­zi­tív mel­lék­ha­tá­sa

Egy kis bá­to­rí­tó és el­gon­dol­koz­ta­tó üze­net:

Nem az a sze­re­tet, hogy mi sze­ret­jük Is­tent, hanem, hogy Ő sze­re­tett min­ket, és el­küld­te Fiát en­gesz­te­lő ál­do­za­tul bű­ne­in­kért.

1Já­nos 4:10

Gyere és éld át velem te is! :)

Ké­szí­tet­tem egy egy­sze­rű se­gít­sé­get, ho­gyan osszuk meg Jé­zus­ban ka­pott örö­mün­ket lel­ke­se­dés­sel úgy, hogy a má­sik­ban is öröm tá­mad­jon. Ez nem egy kőbe vé­sett tör­vény, hanem csak egy amo­lyan „for­ga­tó­könyv”, ami­től ter­mé­sze­te­sen el lehet térni, át lehet ala­kí­ta­ni és ki lehet egé­szí­te­ni az al­ka­lom­nak meg­fe­le­lő­en. A lé­nyeg, hogy le­gyen na­gyon sze­mé­lyes és Jézus sze­mé­lyes jó­sá­gát ki­hang­sú­lyo­zó. Ész­ér­vek he­lyett egy­sze­rű­en csak hív­juk fel kör­nye­ze­tün­ket, hogy ta­pasz­tal­ják meg Isten jó­sá­gát (mint aho­gyan egy étel­ről sem be­szél­ni kell, hanem meg kell kós­tol­ni). Kezd­het­jük pl. va­la­hogy így:

ÉREZ­ZÉ­TEK és LÁS­SÁ­TOK meg, hogy JÓ AZ ÚR! BOL­DOG az az ember, aki ŐBEN­NE BÍZIK.

Zsol­tár 34:9

A bi­cik­li­ke­re­kek

Egy­szer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy gyö­nyö­rű ver­seny­bi­cik­li. A kis­fiú, akié volt, na­gyon sze­ret­te és sokat ke­rék­pá­ro­zott vele. Ám egy nap, ahogy a kis­fiú fel­pat­tant rá és el­in­dult vele, az első kerék kül­lői el­kezd­tek azon vi­tat­koz­ni, hogy me­lyik küllő miért épp ott van, ahol van? „Te miért vagy pár fok­kal ar­rébb, mint én? Neked is itt kel­le­ne len­ned, ahol én va­gyok!” „Té­vedsz! Sze­rin­tem én va­gyok a jó he­lyen és neked kel­le­ne át­ke­rül­nöd ide hoz­zám!” „Á, bo­lon­dok vagy­tok ti mind­ket­ten, én itt va­gyok szem­ben ve­le­tek, és min­dent jól látok!”

Ezen­köz­ben a hátsó kerék kül­lői vígan el­v­ol­tak a he­lyü­kön és él­vez­ték az ira­mot, ahogy el­szé­dül­ve szá­gul­da­nak he­gyen-völ­gyön, árkon-bok­ron, és há­lá­sak vol­tak a kis­srác­nak, hogy el­vit­te őket min­den­fé­le szebb­nél-szebb he­lyek­re.

Tan­kolj fel már korán reg­gel!

Jó reg­gelt, ked­ves Ba­rá­ta­im!

Ahogy egy újabb nap elé né­zünk, talán azon cso­dál­ko­zunk, ho­gyan fo­gunk meg­bír­kóz­ni a ránk ne­he­ze­dő fel­ada­ta­ink­kal, a ránk le­sel­ke­dő fruszt­rá­ló hely­ze­tek­kel és a nem min­dig oly ked­ves em­be­rek­kel. Hon­nan vesszük az ener­gi­át és azt a ró­zsa­szín szem­üve­get, ami által min­den­ben a jót fog­juk látni és még el­len­lá­ba­sa­in­kat is meg­vi­dá­mít­juk?

Nos, is­me­rek va­la­kit, aki azt mond­ta, men­jünk hozzá ter­he­ink­kel, min­den gon­dun­kat őrá ves­sük, mert neki gond­ja van ránk, és azt mond­ta: ma­rad­junk meg az ő sze­re­te­té­ben. Ahe­lyett, hogy róla hossza­san be­szél­nék, in­kább (ahogy né­mely web-ol­da­lak szok­ták) át­irá­nyí­ta­lak hozzá. Gyere velem!

Játsszunk Menny­or­szá­go­sat!

Ami­kor gyer­mek vol­tam, sze­ret­tem a ka­rá­cso­nyi vá­ra­ko­zást, mert tud­tam, hogy aján­dé­kot fogok kapni. Ami­kor kap­tam egy játék tűz­ol­tó­au­tót, én let­tem a világ leg­jobb tűz­ol­tó­ja. El­kép­zel­tem, ahogy min­den­fé­le tűz­zel könnye­dén el tudok bánni! Ami­kor Legó épí­tő­koc­ká­kat kap­tam, én let­tem a világ le­jobb épí­té­sze, oly­annyi­ra, hogy szü­le­im meg­je­gyez­ték: „Ébből épí­tész lesz”. Ami­kor pedig be­lép­tem a szá­mí­tó­gé­pes kor­sza­kom­ba, tele vir­tu­á­lis já­ték­kal, én let­tem a leg­jobb ka­to­na, a leg­szu­pe­rebb ban­di­ta, a leg­ki­rá­lyabb fo­ci­já­té­kos, a leg­ügye­sebb gör­desz­kás, sőt, a leg­si­ke­re­sebb had­ve­zér, aki le­győz­te az egész föl­det, az összes tör­té­nel­mi ko­sza­kot, sőt, az egész uni­ver­zu­mot a maga csil­lag-ka­pu­i­val együtt!!!

Akkor Isten meg­szó­lí­tott: miért elég­szel meg csak annyi­val, hogy meg­hó­dítsd a vir­tu­á­lis vi­lág­űrt (ami csak egy fe­ke­te üres­ség), ami csak a szá­mí­tó­gé­ped me­rev­le­me­zén lé­te­zik? Sze­ret­nék neked va­la­mi sok­kal na­gyobb és ma­ra­dan­dóbb kül­de­tést adni: hogy meg­nyerd a vi­lá­got Szá­mom­ra a sze­re­te­tem­mel! Azt hi­szem, 19 éves vol­tam ak­kor­tájt, és épp egy űr­ha­jós stra­té­gi­ai já­ték­kal ját­szot­tam, ami­nek az volt a neve, hogy „Im­pe­ri­um Ga­lac­ti­ca”...

Ho­gyan kell ér­tel­mez­ni a Bib­li­át?

A Bib­lia egy na­gyon bo­nyo­lult könyv, me­lyet sok­fé­le mód­szer­rel pró­bál­tak már ér­tel­mez­ni és tit­ka­it meg­fej­te­ni az em­be­rek. Ezek le­het­nek ugyan hasz­no­sak, sze­rény meg­íté­lé­sem sze­rint azon­ban csak akkor, amennyi­ben a se­gít­sé­gük­kel tör­té­nő ku­ta­tá­sa­ink össz­hang­ban áll­nak Jé­zus­sal, aki el­árul­ta a Bib­lia egyet­len he­lyes ér­tel­me­zé­sét.

Sze­ret­nél ki­jön­ni adós­sá­ga­id­ból?

En­gedd meg, hogy meg­mu­tas­sak va­la­mit, ami eddig talán lehet, hogy el volt rejt­ve sze­münk elől. Meg fogsz le­pőd­ni, de a „Mi­atyánk”-ról fogok be­szél­ni.

A köz­is­mert Bib­lia­for­dí­tá­sok sze­rint így hang­zik egy mon­dat Jézus imád­sá­gá­ból:

És bo­csásd meg a mi vét­ke­in­ket, mi­kép­pen mi is meg­bo­csá­tunk az el­le­nünk vét­ke­zők­nek.

Máté 6:12, Ma­gyar Bib­lia­ta­nács for­dí­tá­sa

Nos, bár a fenti je­len­tés­tar­ta­lom is meg­áll­ja a he­lyét, hogy meg kell bo­csá­ta­nunk egy­más­nak, ám az ere­de­ti szö­veg az ógö­rög­ben va­la­hogy így hang­zik:

Sok­kal jobb!!!

Talán már ta­lál­koz­tál va­la­hol ezzel a mon­dás­sal: „Amit a szem nem lá­tott, amit a fül nem hal­lott és amit az ember szíve meg sem gon­dolt: azt ké­szí­tet­te el Isten az Őt sze­re­tők­nek.” Nos, lehet, hogy lát­tál már va­la­mit Jé­zus­sal kap­cso­lat­ban, eset­leg hal­lot­tál fe­lő­le va­la­mit, vagy akár már gon­dol­koz­tál is róla, és ki­ala­kult va­la­mi­lyen képed róla. Nos, hidd el: Ő sok­kal­ta jobb mind­ezek­nél!!!

Vi­lág­vé­ge vagy Sze­rel­münk vá­rá­sa?

2012-t írunk, annak is las­san a végét. A világ tele van vi­lág­vé­ge vá­rás­sal. Da­masz­kusz tűz­ben ég. New York víz­ben úszik. Irán atom­bom­bát ké­szít. Iz­ra­el bom­báz­za Szu­dánt. Ame­ri­kai vá­lasz­tá­sok­tól függ a pa­lesz­ti­nok je­ru­zsá­le­mi sorsa. Az arab világ há­bo­rog. Né­met­or­szág ara­nya el­tünt. Ja­vi­er So­la­na ko­ráb­bi ren­de­le­te (Re­com­men­da­ti­on 666) alap­ján az eu­ró­pai par­la­ment 666-os széke egy telj­ha­tal­mú ka­taszt­ró­fa­ke­ze­lő­re vár. Ku­tyá­ink bőre alá, az ame­ri­kai ka­to­nák­ba és las­san a me­xi­kói is­ko­lás gyer­me­kek­be nyom­kö­ve­tő chip-et kell ül­tet­ni. És egy, ko­ráb­ban a Temze vízén járó il­lú­zi­o­nis­ta egy fon­tot fel­té­ve tíz­ez­res fo­ga­dást nyert a 2012-es foci EB-n, ki­ta­lál­va előre a ne­gyed­dön­tők­től az EB me­ne­tét. Akik is­me­rik a Bib­li­át, azok szá­má­ra ezek elég fé­lel­me­te­sen hang­za­nak, nem? Ho­gyan ké­szül­jünk hát a Bib­lia alap­ján a világ vé­gé­re?

Te me­lyi­ket vá­lasz­ta­nád?

Mik az iga­zán fon­tos dol­gok a szá­munk­ra? Minek tu­laj­do­ní­tunk ér­té­ket? Mi­fé­le tár­sa­ság­ban sze­re­tünk lenni? Mi­lyen élet­mód és út tűnik he­lyes­nek szá­munk­ra? Kinek a vé­le­mé­nyé­re hall­ga­tunk? Az éle­tet ér­té­kel­ve mit tar­tunk el­szo­mo­rí­tó­nak? Eze­ket a kér­dé­se­ket fog­juk most meg­néz­ni. Ké­szül­jünk fel lel­ki­leg, hogy meg­fon­tolt vá­la­sza­ink nagy mér­ték­ben meg­ha­tá­roz­hat­ják éle­tünk hát­ra­le­vő ré­szét.

A vetés és ara­tás tör­vé­nye

Szok­ták mon­da­ni, amit az ember vet, azt is arat­ja. Pél­dá­ul, aki bú­za­ma­got vet, búzát is fog arat­ni. Ezt lehet át­vitt ér­te­lem­ben is ér­tel­mez­ni. Aki go­nosz­sá­got vet, az go­nosz­sá­got is fog arat­ni. Aki sze­re­te­tet vet, az pedig sze­re­te­tet fog arat­ni.

Hús a ku­ká­ban

Ami­kor meg nem bo­csá­tást hor­do­zunk szí­vünk­ben, az olyan, mint ami­kor hús van a sze­me­tes­ben. Tel­je­sen mind­egy, ki tette oda, ha meg­ma­rad más­na­pig, büdös lesz. Szel­lőz­tet­he­tünk szép gon­do­lat­ok­al és ke­rül­het­jük a témát, de amíg a hús­sal együt az egész sze­me­tet el nem tá­vo­lít­juk, csak rosszabb lesz. Ezért mond­ta Pál: „Ne men­jen le a nap a ti ha­ra­go­tok­kal és he­lyet se ad­ja­tok az ör­dög­nek.”

Ez tény­leg ki­ve­ri a biz­to­sí­té­kot!

Mily nehéz be­men­nie Isten Or­szá­gá­ba a gaz­dag­nak. Könnyebb egy tevét át­pasz­í­roz­ni a var­ró­tű lyu­kán, mint a gaz­dag val­lá­sos élet­tel ren­del­ke­ző em­ber­nek kap­cso­lat­ba ke­rül­nie a bű­nö­sö­ket igaz­zá tevő Jé­zus­sal és így meg­ta­pasz­tal­nia a Szent­lé­lek meg­újí­tó és új­já­szü­lő ere­jét. És ó, mily nehéz ne­künk, „ke­resz­tény” er­köl­csös cse­le­ke­de­tek­re be­ido­mí­tott ci­vi­li­zált és kul­túrált eu­ró­pa­i­ak­nak meg­ér­te­nünk, hogy az Isten előt­ti jo­gi­la­gos ár­tat­lan­sá­gunk­nak semmi köze a „ke­resz­té­nyi­sé­günk­höz”.

Mi az Isten igaz­sá­ga?

Va­la­ki meg­kér­dez­te, mit je­lent az „Isten igaz­sá­ga”, és hogy „én let­tem Isten igaz­sá­ga Jé­zus­ban”? Nos, ahhoz, hogy iga­zán meg­ért­sük a Jézus Krisz­tus­ról szóló jó hírt, elő­ször is tisz­tá­ban kell len­nünk a ró­lunk (rólam és rólad) szóló rossz hír­rel...

„Jézus ne­vé­ben, ámen!”

Sokan imád­koz­nak „Jézus ne­vé­ben”, úgy, hogy köz­ben fo­gal­muk sincs, mit is je­lent ez. Én is éve­ket töl­töt­tem úgy el, hogy mant­ra­ként imáim vé­gé­re csap­tam, hogy „Jézus ne­vé­ben, ámen!” anél­kül, hogy ér­tet­tem volna a mö­göt­tes tar­tal­mat. Ó, ha tud­nánk, mit is je­lent az Ő neve a szel­lem­vi­lág­ban, és mi­lyen ál­dá­sok rej­le­nek benne a szá­munk­ra...

Ezo­té­ria? Mi­zé­ria?

Ma­nap­ság sok­fé­le hi­e­de­lem és „út” áll ren­del­ke­zés­re az em­be­rek szá­má­ra, hogy össze­köt­te­tés­be ke­rül­je­nek a spi­ri­tu­á­lis vi­lág­gal, mennyel, Is­ten­nel. An­gya­lok, szen­tek, tár­gyak, sze­rek, imák, tu­dat­ál­la­po­tok, val­lá­sok, li­tur­gi­ák, x-lép­csős mód­sze­rek, er­köl­csös élet, és per­sze a jó öreg „magam mód­ján hi­szek”.

Jézus ezzel kap­cso­lat­ban, aki maga a te­rem­tő és em­be­ri test­té lett Isten, aki meg­halt a ke­resz­ten bű­ne­in­kért és a ha­lált le­győz­ve cá­fol­ha­tat­la­nul fel­tá­madt tes­ti­leg, így fo­gal­ma­zott:

Szo­ros az a kapu és kes­keny az az út, amely az élet­re visz, és ke­ve­sen van­nak, akik meg­ta­lál­ják azt... Ezt mond­ta Jézus: Én va­gyok az út, az igaz­ság és az élet; senki sem mehet az Atyá­hoz, csak­is énál­ta­lam.

Máté 7:14 és János 14:6

A lé­nyeg!

Ami­kor meg­kér­dez­zük a ke­resz­tény em­be­re­ket, iga­zá­ból miről is szól a ke­resz­tény élet, leg­több­ször va­la­mi olyas­mi vá­laszt fo­gunk kapni, hogy mit kell ten­nünk. Pél­dá­ul, sze­ret­nünk kell Is­tent tel­jes szí­vünk­ből, lel­künk­ből és erőnk­ből, há­lá­sak­nak kell len­nünk, is­mé­tel­ten meg kell vizs­gál­gat­nunk hi­bá­in­kat, gyü­le­ke­zet­be kell jár­nunk, bib­li­át kell ol­vas­nunk és így to­vább. Egy­szó­val elénk ter­jesz­te­nek egy ant­ro­po­morf lis­tát, hogy sze­rin­tük Isten mire is vá­gyik. Hálás va­gyok vi­szont, hogy Jézus is be­szélt erről a té­má­ról és totál le­egy­sze­rű­sí­tet­te...

Jó­ság­mé­rő

Egy hu­mo­ros, de frap­páns kis­film arról, Isten ho­gyan is méri le, mennyi­re vagy elég jó ahhoz, hogy be­juss a menny­be. Fi­gye­lem, a ta­nul­ság lehet, hogy sok­ko­ló lesz sokak szá­má­ra...

Amire iga­zán büsz­kék le­he­tünk!

Van egy dolog, amire min­dig min­den ember min­den idő­ben tény­leg büsz­ke lehet és sze­rény vé­le­mé­nyem sze­rint talán ez a leg­ér­tel­me­sebb és leg­őszin­tébb módja is a di­csek­vés­nek...

Mennyei öröm egy perc alatt!

Sze­ret­néd, ha éle­ted egy perc alatt gyö­ke­res­tül meg­vál­toz­na és a mennyei öröm be­lép­ne az éle­ted­be? Nos, akkor hadd ajánl­jam fi­gyel­med­be Péter apos­tol sza­va­it, me­lye­ket, mikor ki­mon­dott, még maga sem tudta, mi fog tör­tén­ni hall­ga­tó­sá­gá­val. Ám, ami ez­után tör­tént, az va­la­mi le­ír­ha­tat­lan... De minek is sza­po­rít­sam to­vább a szót? Ké­szítsd fel szí­ve­det, és ne en­gedd, hogy bármi is meg­za­var­jon és meg­ra­bol­jon attól, ami rád vár!

Mit ér?

Avagy: vers az élet ér­té­ké­ről...

Mit ér, ha mint élet­mű­vész az egész vi­lá­got meg­nye­red,
kör­be­utaz­va azt és köz­ben hab­zsol­va él­ve­ze­te­ket?

Új élet

Az em­be­rek sokat gon­dol­koz­nak azon, vajon, ha van Isten, sőt, ennek az Is­ten­nek van is üze­ne­te a szá­munk­ra, akkor vajon mit is üzen ne­künk, hogy kap­cso­lat­ba tud­junk vele lépni. Hol­ott úgy vélem, Isten már min­dent el­mon­dott, amit el sze­re­tett volna mon­da­ni az em­be­ri­ség­nek. Ha van hozzá nyi­tott szí­vünk és halló fü­lünk, akkor meg­szív­lel­jük, hogy a Bib­li­á­ban Isten mit is kí­vánt tu­do­má­sunk­ra hozni. Ő mond­ta: Attól ne tér­jünk el se balra, se jobb­ra.

Em­be­rek pa­ran­cso­la­tai

Nem tudom, ész­re­vet­té­tek-e már, de van egy olyan haj­la­munk, hogy sze­re­tünk jók lenni. Túl­sá­go­san is jók. Az a mi hi­bánk, hogy annyi­ra jók aka­runk lenni, amit még Isten sem várt el tő­lünk. És ha nem érjük el a ma­gunk kre­ál­ta mér­cét, akkor nem fo­gunk Is­ten­től sem el­vár­ni dol­go­kat. Sem mi, sem azok, aki­ket ta­ní­tunk. S ezzel si­ke­re­sen be­zár­tuk ma­gunk és mások előtt a mennyek or­szá­gát. Egy ilyen pél­dá­ra akad­tam minap a láj­ko­ló­son: "Ha va­la­mit te magad nem te­szel meg, Is­tent se kérd, hogy tegye!" Nos, vizs­gál­juk meg, mi a baj ezzel az első hal­lás­ra ke­gyes­nek tűnő em­be­ri pa­ran­cso­lat­tal.

A "csak"-ok

Van­nak olyan pil­la­na­tok az éle­ted­ben, hogy nem is tu­da­to­san, de pél­dát mu­tatsz má­sok­nak. Ami­kor úgy adja a hely­zet, hogy va­la­mi miatt nem te vagy a fő­sze­rep­ben, vi­szont egy­sze­rű­en csak se­gí­tesz va­la­kit a cél­já­ban. És a kí­vül­ál­lók erre azt mond­ják: "Mi­cso­da alá­za­tos ember!" Te meg va­ka­rod a fejed, mert hát ugye, ahogy mon­da­ni szo­kás: "nem di­rekt volt." Ami­kor "ár­tat­la­nul" vagy ár­tat­lan: ez a ke­gye­lem...

Vi­szály ke­ze­lé­se böl­cses­ség­gel

Vi­szá­lyok, egyet nem ér­té­sek, gya­nú­sít­ga­tá­sok, fél­re­ér­té­sek, stb... min­dig is lesz­nek köz­tünk, amíg leg­alább két ember él e föl­dön. Sa­la­mon ki­rály az Is­ten­től kért és ka­pott böl­cses­sé­gé­ről volt híres, mellyel szin­te meg­old­ha­tat­lan­nak tűnő ügye­ket tu­dott pil­la­na­tok alatt ren­dez­ni. Ho­gyan ol­dot­ta meg Sa­la­mon a prob­lé­má­kat?

Az igazi mél­tó­ság és te­kin­tély titka

Haj­csár­ko­dás? Ki­a­bá­lás? Hi­bá­ink­kal való vissza­élés? Ez lenne a te­kin­tély?
Nos, azt hi­szem, a Fő­nök­től és mu­zsi­ku­sá­tól le­het­ne mit ta­nul­ni...

Az is­te­ni arany­sza­bály

Em­lé­kez­tek azok­ra a mon­dá­sok­ra, hogy "Ha meg­dob­nak kővel, dobd vissza ke­nyér­rel!"? Vagy: "Amit akar­tok, hogy az em­be­rek ti ve­le­tek cse­le­ked­je­nek, mind­azt ti is úgy cse­le­ked­jé­tek azok­kal."? Az első mon­dat­ról talán is­me­re­tes, hogy nincs benne a Bib­li­á­ban. Nos, a má­so­dik mon­dat sem ám csak így ön­ma­gá­ban sze­re­pel. Vajon a szö­veg­kör­nye­zet sze­rint mi az a még ennél is fon­to­sabb dolog, amire Jézus pró­bál­ja fel­hív­ni fi­gyel­mün­ket?

A leg­un­do­rí­tóbb bűn!

"Jajj ne már! Ezt a témát ke­rül­jük! Ne be­szél­jünk már a bűn­ről! Tudom jól, hogy rossz va­gyok, és hogy ezt meg azt csi­ná­lom, de hát ilyen va­gyok. És igen, pró­bá­lok jobb lenni, igyek­szem, nem kell nekem az orrom alá dör­göl­ni min­dig." Vajon az-e a bűn, hogy rosszak va­gyunk? Biz­tos? Nos, úgy vélem, hogy az Isten sze­mé­ben a leg­un­do­rí­tóbb bűn va­la­mi egész más, va­la­mi olyan, ami­től meg kel­le­ne ijed­nie az em­ber­nek és el kel­le­ne ször­nyül­köd­nie, hogy hogy te­he­tett ilyet...

Fa test­ápo­ló

Bi­zo­nyá­ra is­me­rős a vic­ces meg­fo­gal­ma­zás: "Fa test­ápo­ló". Ez­alatt néha base­ball-ütőt szok­tak ér­te­ni, mellyel lehet "ápol­ni" bi­zo­nyos nem kí­vá­na­tos em­be­re­ket. Ugyan­ak­kor tud­juk, mi a "Fa test­ápo­ló" ere­de­ti je­len­té­se. Nos, sze­rin­tem ugyan­ez igaz Isten sza­vá­ra is. Az em­be­rek két­fé­le­képp ér­tel­me­zik. A tör­vény fája és a ke­gye­lem fája. E ket­tőt mi­xel­ni kö­rül­be­lül annyi­ra gro­teszk, mint­ha egy Fa test­ápo­ló­ba már­tott "Fa test­ápo­ló­val" kö­ze­led­nénk em­ber­tár­sa­ink felé...

A társ­ke­re­sés több­ről szól!

A vi­lág­ban is és az egy­ház­ban is ren­ge­teg féle mód­szert ki­ta­lál­tak már, ho­gyan ke­res­sünk tár­sat, ame­lyek va­la­ki­nél mű­köd­nek, va­la­ki­nél meg nem. Ez az egész téma a sze­re­lem­mel és a társ­sal egy olyan bo­nyo­lult dolog, hogy az em­be­rek tel­je­sen össze van­nak ka­va­rod­va. De azt hi­szem, itt az ideje, hogy meg­ért­sük, miről szól.

"Ho­gyan ol­va­sod?"

Na­gyon él­ve­ze­tes dolog meg­néz­ni a Bib­li­á­ban, Jézus a kü­lön­bö­ző hoz­zá­ál­lá­sú em­be­rek­kel ho­gyan bánt. A be­te­get meg­gyó­gyí­tot­ta, az is­ten­tisz­te­le­tet te­tő­bon­tás­sal meg­za­va­ró gu­ta­ütött­nek ki­je­len­tet­te bűnei bo­csá­na­tát, a to­la­ko­dót meg­dí­csér­te nagy hi­té­ért, a Temp­lom­ból kór­há­zat csi­nált, a gye­re­ke­ket PR-osok­ként ke­zel­te, a Bib­li­á­ban jár­tas em­ber­től pedig meg­kér­dez­te: "Te ho­gyan ol­va­sod?"

Gyere haza, na­gyon hi­ány­zol

Le­ve­let kap­tam, lájf, nán­náá-náá-náná...

Vas­ru­ha he­lyett...

Vas­ru­há­ban nem lehet óri­á­so­kat győz­ni. Ahhoz pa­rittya és kő kell. Tör­vény­ben nem lehet a bű­nö­ket le­győz­ni. Ahhoz hit és Krisz­tus kell. A pász­to­rok és ta­ní­tók fel­ada­ta, hogy ra­fi­nált ta­ní­tá­sok min­den­fé­le ide-oda ta­szi­gá­ló sze­lei he­lyett az em­be­re­ket tö­ké­le­tes­sé és fel­nőtt­ko­rú­vá te­gyék Jézus sze­re­te­té­ben. Ve­gyük elő ismét a jó öreg Dávid és Gó­li­át tör­té­ne­tét...

Mél­tat­lan­kodsz?

Mos­ta­ná­ban Egri Sán­dor "pa­raszt­pró­fé­ta" ta­ní­tá­sa­it szok­tam hall­gat­ni, aki már az 50-es évek­ben is na­gyon jól rá­vi­lá­gí­tott a ke­gye­lem és a val­lá­sos­ság közti kü­lönb­sé­gek­re. Sokan nem sze­ret­ték őt, mert nem úgy hir­det­te az igét, ahogy sokan meg­szok­ták és hal­la­ni sze­ret­ték volna. Nos, ahogy most hall­gat­tam a régi re­cse­gős mag­no­sza­lag di­gi­ta­li­zált ver­zi­ó­ját, el­in­dult ben­nem ez a gon­do­lat: Mit je­lent Isten sze­mé­ben mél­tó­nak il­let­ve mél­tat­lan­nak lenni?

Gyere le a fáról, az az én he­lyem!

Zá­ke­us fő­vám­sze­dő volt, olyas­va­la­ki, aki vissza­élt a ha­tal­má­val és több adót sze­dett, mint ami meg volt szab­va neki. Ezért na­gyon utál­ta őt min­den­ki, kü­lö­nö­sen a pénz­éhes írás­tu­dók és fa­ri­ze­u­sok. Sze­rin­tem mi is utál­nánk őt, jól el­ítél­nénk és el­ke­rül­nénk őt jó messzi­re, mint ahogy azt tesszük is mai "kol­lé­gá­i­val", akik élős­köd­nek raj­tunk. De néz­zük meg, mit tett vele Jézus...

Biz­ton­sá­gi öv

A minap aján­lot­ták fi­gyel­mem­be ezt a kis vi­de­ót. Egy na­gyon szép fel­hí­vás arra, hogy kös­sük be a biz­ton­sá­gi övet...

A tör­vény be­töl­té­se? - 2. Min­dent vagy sem­mit!

Egy ko­ráb­bi cikk­ben már be­szá­mol­tam arról, mit is je­lent a tör­vény be­töl­té­se. Most Jézus omi­nó­zus be­szé­dé­nek to­váb­bi rész­le­te­i­vel, vessző­i­vel és pon­tocs­ká­i­val fo­gunk fog­lal­koz­ni úgy, hogy azt meg nem ront­juk, he­lye­sen ta­nít­juk és meg­él­jük...

Ví­zen­já­ró Arab-to­rony ke­reszt­tel? No­o­or­má­lis?!

Kép­zeld el, hogy arra éb­redsz, hogy nem al­szol! Kép­zeld el, hogy va­la­ki fi­no­man meg­ci­ró­gat és egy kis ara­nyos tré­fá­val pró­bál­ja vidám han­gu­la­tú­vá tenni egész na­po­dat. Pél­dá­ul, itt van az ara­bok ví­zen­já­ró tor­nya, rá­adá­sul egy ke­reszt­tel. :) Nos, ilyen állat nincs is! Vagy mégis? Akkor itten va­la­ki nagy mágus!

Hab a tor­tán!

Rég­óta for­ga­tom a Bib­li­át. Már sok­szor ol­vas­tam azt a részt, hogy "Ke­res­sé­tek elő­ször Isten or­szá­gát és az Ő igaz­sá­gát, és eze­ket is mind meg­kap­já­tok" (Máté 6:33). Több­ször is meg­érin­tett, és már sok ne­héz­sé­gen vitt ke­resz­tül Isten az által, hogy újra és újra elém hozta ezt a mon­da­tot. De sose ma­gya­ráz­ták el a gyü­le­ke­ze­tek­ben, hogy mit is je­lent ez... le fog esni az ál­la­tok, annyi­ra fan­tasz­ti­kus!

Az ígé­ret szép szó...

Gon­do­lom is­me­rős szá­mo­tok­ra is az az érzés, amit akkor ér­zünk, ami­kor meg­ígér­tek ne­künk va­la­mit, majd nem tet­ték meg. Talán is­me­rős az is, ami­kor ol­va­sunk egy bi­za­lom­ger­jesz­tő rek­lám­hir­de­tést, fel­lel­ke­se­dünk, majd ész­re­vesszük azt a frá­nya csil­la­got az ígé­re­tes aján­lat­nál, és tud­juk, hogy meg­té­vesz­tés­ről van szó. Nos, van egy "csil­lag­men­tes" jó hírem: "Le­he­tet­len, hogy Isten ha­zud­jon!"

Dal­for­dí­tás: Ki va­gyok én?

Hall­gas­sá­tok meg ezt a dalt...

Del­fi­nek sod­ród­tak a part­ra

Egy el­ké­pesz­tő ama­tőr vi­de­ó­fel­vé­tel­re hív­ták fel a fi­gyel­me­met. Em­be­rek stran­dol­tak a ten­ger­nél. Köz­ben del­fi­nek sod­ród­tak ki a part­ra. Néz­zük meg a je­le­ne­tet...

GYŐZ­TÜNK!!!

Sok-sok éve volt... Fi­a­tal vol­tam... Kinn vol­tunk a meccsen... Éle­tem egyik leg­jobb meccsén... Esély­te­len kis csa­pa­tunk­kal a nagy­ágyú ellen... Annyi­ra ki­csik vol­tunk, hogy külön sta­di­on kel­lett hogy el­fér­je­nek az el­len­fél szur­ko­lói... Mi ke­ve­sen vol­tunk... De azért or­dí­tot­tunk, skan­dál­tunk... Köz­ben meg pü­föl­tem a dobot... A rá­cson túl a le­lá­tón... Míg ott lent az a pár ember har­colt ér­tünk... Végül GYŐZ­TÜNK! Sose fogom el­fe­lej­te­ni...

Mi a böjt az Új­szö­vet­ség sze­rint?

Miért van az, hogy van­nak, akik sokat böj­töl­nek a szó ha­gyo­má­nyos ér­tel­mé­ben (étel-böjt), még­sem tör­tén­nek cso­dák, mások meg nem böj­töl­nek, és gyó­gyu­lá­sok­ról szá­mol­nak be? Én is­me­rek va­la­kit, aki­nél böjt nél­kül mű­kö­dik a gyó­gyí­tás ke­gyel­mi aján­dé­ka, aki azt mond­ta: "a böj­töt nem nekem ta­lál­ták ki." A kér­dés tehát az, függ­nek-e a cso­dák és az ima­meg­hall­ga­tá­sok a böj­tö­lé­sünk­től vagy sem? Mire van szük­sé­günk Jézus sze­rint az ima­meg­hall­ga­tás­hoz?

Ho­gyan idéz­zük Ká­ro­lit ért­he­tő­en?

Blo­gom egyik célja, hogy Jé­zust a le­he­tő leg­val­lás­men­te­seb­ben mu­tas­sa be, hi­szen, mint azt már ko­ráb­ban meg­ír­tam, ő iga­zá­ból val­lás­la­pí­tó volt, nem pedig val­lás­ala­pí­tó. Hi­szem, hogy a Ká­ro­li-féle Bib­lia egy na­gyon jó és hi­te­les for­dí­tás. Ma is sokan sze­re­tik és hasz­nál­ják. Ugyan­ak­kor sokan ré­gi­es­sé­ge miatt nem értik vagy fél­nek tőle. Nos, úgy vélem, Ká­ro­li szel­le­mé­vel egyez­ne, hogy ért­he­tő­vé te­gyük a Bib­li­át. Ahogy ő is egy ért­he­tet­len nyelv­ről for­dí­tot­ta le ma­gyar­ra, itt az ideje, hogy mi is ezt te­gyük: a régi val­lá­sos­ról le­for­dít­suk mai ma­gyar­ra...

"Aki ??? a ke­ve­sen, a sokon is ??? az."

Foly­ta­tom az előző cik­ke­met. Szó­val, mennyei Apu­val ká­véz­gat­tunk, és be­szél­get­tünk a ke­gye­lem­ről. Be­fe­jez­tük az ir­gal­mas Fe­le­ba­rát tör­té­ne­tét, és rá­adás­ként még meg­mu­tat­ta, hogy néz­zem meg az ezt kö­ve­tő részt. Má­ri­á­ról és Már­tá­ról szólt....

Ki az én fe­le­ba­rá­tom, és ho­gyan sze­res­sem őt?

Ki­ül­tem ká­véz­ni Apu­val és fag­gat­tam Őt erről a ke­gye­lem do­log­ról. Hogy ezt Ő most ko­mo­lyan gon­dol­ja, vagy én té­vely­gek? Mu­tas­son nekem va­la­mit, Ő ho­gyan látja! Mit ne mond­jak, elég jó kis idő­töl­tés ez a Bib­lia­ol­va­sás, pláne, ha együtt csi­ná­lod Apu­val...

Győ­ze­lem a bűnök fö­lött!!!

Va­la­ki a minap meg­kér­dez­te tőlem:
- Neked vol­tak va­la­mi­fé­le vál­to­zá­sok, mi­u­tán meg­ér­tet­ted a ke­resz­tet? Élet­mód­be­li vagy vi­sel­ke­dés­be­li?

(Ezt a pár­be­szé­det fogom most köz­zé­ten­ni, az il­le­tő be­le­egye­zé­sé­vel, mind­annyi­unk épü­lé­sé­re.)

Ér­de­me­ink­től füg­get­len jó­in­du­lat

"Jó tett he­lyé­be jót várj!" - hall­juk ezt a szlo­gent már egész kis­ko­runk­tól fogva. Vagy, ami­kor bün­te­tés­ről van szó: "Meg­ér­de­mel­ted!" Egész vi­lá­gunk az "ér­de­me­ink sze­rin­ti jó­in­du­lat­ra" van fel­épít­ve. És talán nem mon­dok nagy tit­kot, hogy a leg­több ember ebbe már be­le­fá­radt. Nos, itten va­la­mi egé­szen más­ról, jó do­log­ról lesz szó, me­lyet, ha tet­szik, akár ter­jeszt­het­tek is min­den­fe­le, amer­re csak jár­tok.

Ál­lás­hir­de­tés!

Sze­mé­lyi­sé­gi jogok ér­vé­nye­sí­té­sé­vel fog­lal­ko­zó nem­zet­kö­zi vál­la­la­tunk mun­ka­tár­sa­kat keres az aláb­bi po­zí­ci­ó­ba:

Te­rü­le­ti kép­vi­se­lő és ta­nács­adó

Vál­la­la­tunk rövid be­mu­ta­tá­sa:

Több ezer éve mű­kö­dő glo­bá­lis vál­la­la­tunk az úgy­ne­ve­zett "meg­iga­zí­tás szol­gá­la­tát" végzi szer­te a vi­lá­gon. Célul tűz­tük ki az em­be­rek le­he­tő leg­szé­les­kö­rűbb tá­jé­koz­ta­tá­sát fő és egyet­len jogi ter­mék­cso­ma­gunk, az "át­tu­laj­do­ní­tott igaz mi­volt" in­gye­nes el­ér­he­tő­sé­gé­ről. Meg­győ­ző­dé­sünk, hogy e jo­gok­kal élve az em­be­rek élete drasz­ti­ku­san és örök ér­vé­nyű­en meg­vál­toz­tat­ha­tó. "Ara­tás" nevű pro­jek­tünk­be ke­re­sünk mun­ka­tár­sa­kat tel­jes mun­ka­idő­ben.

Gyó­nás bib­li­ai módra...

Egy ér­de­kes­sé­get vet­tem észre a Bib­li­á­ban: A bib­li­ai új­szö­vet­ség­ben az egyet­len ember, aki be­ment a temp­lom­ba gyón­ni a pa­pok­hoz, Júdás volt. El­len­ben Péter, aki szin­tén el­árul­ta Jé­zust, azért me­ne­kült meg, mert Jézus már előre imád­ko­zott érte, majd a tett hely­szí­nén em­lé­kez­te­tő­leg be­le­né­zett Péter sze­mé­be. Míg Júdás maga gyónt, Péter ese­té­ben ki gyónt? Péter, vagy Jézus?

Hús­vé­ti üd­vöz­let a menny­ből

Hús­vé­ti üd­vöz­let a menny­ből:

TEL­JE­SEN
MEG VAN NEKED BO­CSÁT­VA
MIN­DEN, ÖRÖK­RE!

A múl­tad, je­le­ned és eset­le­ges jö­vő­be­li té­ve­dé­se­id, hi­bá­id és bű­ne­id. Mind.

A Hús­vét: a Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pe

Mit szól­nál ahhoz, ha mond­juk azzal az öt­let­tel áll­nék elő, hogy ve­zes­sük be a "Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pét" a hús­vét­tal pár­hu­za­mo­san? Lehet, azt gon­dol­nád, ez meg­hib­bant, eset­leg mér­ges len­nél rám. Sőt, leg­rosszabb eset­ben még meg is do­bál­nál köl­ni­be már­tott nyu­szi­to­jás­sal. Bi­zo­nyá­ra most azt gon­do­lod, "Hogy ju­tott ennek eszé­be, hogy a Hús­vét a Lom­ta­la­ní­tás ün­ne­pe?"

El­né­zést, ví­zen­já­rok, de magam sem tudom, ho­gyan...

Ked­ves ol­va­só­im, tá­mo­ga­tó­im és kri­ti­ku­sa­im!

El­né­zést sze­ret­nék kérni min­den­ki­től, ha ed­di­gi cik­ke­im­mel ezen a blo­gon "fel­ka­var­tam" a vizet vagy va­la­ki­re rá­fröccsen­tet­tem va­la­mit. Re­mé­lem nem bán­tot­tam meg sen­kit. Ha igen, kér­lek, bo­csáss meg nekem. Tudom, hogy iga­za­tok van, amint lát­já­tok, én is ta­nu­ló ví­zen­já­ró va­gyok. Van­nak ugyan dol­gok, ami­ket va­la­mi­lyen szin­ten értek, de igen, van­nak, amik előtt magam is ér­tet­le­nül állok. Úgy­hogy kér­lek, néz­ze­tek rám úgy, mint egy kí­sér­le­te­ző­re... Kép­zel­jé­tek el, hogy én va­gyok Péter, amint járok a vízen és a há­ta­mon ott van egy nagy T-betű... :) Így hát, ha van ked­ve­tek, gyer­tek velem, és fe­dez­zük fel együtt a ví­zen­já­rás örö­me­it és buk­ta­tó­it!

Ima az éb­re­dé­sért?! No­o­or­má­lis, Mar­git?

Teg­nap éne­kel­tük egy gyü­le­ke­zet­ben a köz­is­mert dalt, hogy "Imá­ban tér­den állva, kér­jük Őt, hogy jöj­jön el az éb­re­dés, az éb­re­dés!" Hmmmm...., mint új­szö­vet­sé­gi ke­resz­tény el­gon­dol­koz­tam ezen. Az új­szö­vet­ség­ben sehol sem ol­va­sunk arról, hogy imád­koz­zunk éb­re­dé­sért. Arról annál in­kább, hogy: "Éb­redj fel, aki al­szol, tá­madj fel a ha­lál­ból és fel­ra­gyog neked a Krisz­tus!" (Efé­zus 5:14)

Kár, pedig egy szép Hill­song dal, de át kéne ír­nunk a szö­ve­gét. Az éb­re­dés ugyan­is nem más, mint Jézus! Aki fel­ra­gyog! Bi­zony, őrül­ten hang­zik, de 2000 éve már itt van az éb­re­dés, tehát nem ezért kell imád­koz­ni. Hanem lehet, eset­leg va­la­mi má­sért kel­le­ne...

"Fel­for­gat­ták a vi­lá­got..."

Ve­szé­lyes könyv ez a Bib­lia... Olyan em­be­rek­ről ír, akik ahol csak meg­je­len­tek, min­de­nütt fel­for­gat­ták a vi­lá­got (Ap­Csel 17:6). El­len­sé­ge­ik te­he­tet­le­nül áll­tak üze­ne­tük­kel szem­ben. Semmi ész­ér­vet nem tud­tak fel­hoz­ni. Nem tud­ták fe­lül­múl­ni üze­ne­tü­ket. Ahol el­hang­zot­tak "a ke­gye­lem sza­vai", mely üze­net mel­lett maga Isten állt ki je­lek­kel és cso­dák­kal (Ap­Csel 14:3), az egy­sze­rű em­be­rek szíve meg­telt öröm­mel. Az üze­net el­len­sé­gei csak irigy­ked­ni tud­tak és fo­gu­kat vi­csor­gat­va ül­dö­zést szí­ta­ni. De az üze­net fu­tó­tűz­ként ter­jedt, és ter­jed ma is, és ahol el­hang­zik, fel­for­gat­ja a vi­lá­got.

Sch­mitt Pál? Én se va­gyok jobb, csak su­nyibb...

Jézus Krisz­tus, ami­kor itt járt a föl­dön, na­gyon sok min­den­re ta­ní­tot­ta az em­be­re­ket. Mégis, ta­ní­tá­sai közül volt egy dolog, amit ki­hang­sú­lyo­zott, ami­kor azt mond­ta va­la­mi­re, hogy min­de­nek­előtt erre a do­log­ra fi­gyel­jünk oda.

Min­de­nek­előtt ol­tal­maz­zá­tok meg ma­ga­to­kat a fa­ri­ze­u­sok "ko­vá­szá­tól", ami a kép­mu­ta­tás: mert nincs oly rej­tett dolog, ami nap­fény­re ne jönne; és oly titok, ami ki ne tu­dód­nék. Tehát amit a sö­tét­ben mond­ta­tok, a vi­lá­gos­ság­ban fog meg­hal­lat­sza­ni; és amit fülbe súg­ta­tok el­rej­tőz­köd­ve, azt a házak te­te­jén fog­ják hir­det­ni. (Lu­kács 12:1-2)

A te prob­lé­mád Isten prob­lé­má­ja

Bi­zo­nyá­ra mind­annyi­unk­nak van­nak ti­pi­kus, vissza­té­rő ag­gó­dal­mai. Akár hívők va­gyunk, akár nem. Van­nak fon­tos ag­gá­lya­ink, de nyíl­ván van­nak egye­bek is. Egy hí­vő­nél ál­ta­lá­ban ezek a fő ima­ké­ré­sek. És igen, az em­ber­nek hol van hite hogy Isten be fog avat­koz­ni, hol nincs... És a leg­ne­he­zebb dolog: Tény­leg Is­ten­re bízni anél­kül hogy én be­le­ko­tor­nék.

Szűz­anyám, nincs több bűnöm!

Egy­szer, ami­kor Jé­zus­ról be­szél­tem, hogy iga­zá­ból nincs szük­ség Mária köz­ben­já­rá­sá­ra, se most, se ha­lá­lunk órá­já­ban, mert bű­ne­ink (az összes!) meg van­nak bo­csát­va a ke­resz­ten, va­la­ki meg­szó­lalt:

Ked­ves Vá­ra­di At­ti­la! Nincs bűnöd?!!! 

 Mire én:

Ked­ves ...! Nincs. Ott van mind a ke­resz­ten. A tied is.

Mi a ha­lá­los bűn?

Azon a bi­zo­nyos láj­ko­lós hon­la­pon va­la­ki fel­tet­te a kér­dést: "Mi a leg­na­gyobb bűn?" És már jöt­tek is csí­pő­ből a vá­la­szok, hogy "A Szent­szel­lem ká­rom­lá­sa" és ha­son­lók. Va­la­hol be­ül­tek egy is­ten­tisz­te­let­re és va­la­ki­től ezt hal­lot­ták... De hát kérem, az a sze­ren­csét­len Bib­lia Jé­zus­ról szól, és azt hi­szem, hogy Jézus kö­vet­te el a ha­lá­los bűnt he­lyet­ted...

"Ta­lit­ha kúmi!"

Ami­kor nem úgy ala­kul­nak a dol­gok és az em­be­rek min­den­fé­lét mon­da­nak, hogy tö­rődj bele, és el­kez­de­nek ta­ná­cso­kat adni, akkor te­gyük a kö­vet­ke­zőt: 1) elő­ször hall­gas­suk meg őket, majd 2) men­jünk egy csen­des hely­re és ol­vas­suk végig Márk evan­gé­li­u­mát és fi­gyel­jük meg Jézus vá­la­sza­it a csüg­ge­dő em­be­rek­nek. Azo­no­sít­suk a hely­ze­te­ket és az em­be­rek vá­la­sza­it saját hely­ze­tünk­kel. És ga­ran­tá­lom, újra vissza­jön be­lénk az élet­kedv!

Fa­ce­book gyü­le­ke­zet (Fa­ce­o­dí­cea)

Nem­rég be­ug­rot­tam egy sci­fi­en­tik­vá­ri­um­ba. Tud­já­tok, egy jö­vő­ség­bolt­ba, ahol egy csomó még nem is lé­te­ző ka­ca­tot lehet ta­lál­ni. A sze­mem hir­te­len egy UV-fénnyel vi­lá­gí­tó "FBV" Bib­li­án akadt meg. A rö­vi­dí­tést meg­néz­ve ez egy Fa­ce­Book Ver­zi­ó­jú Bib­lia volt. Ki­nyi­tot­tam ta­lá­lom­ra és ezt ta­lál­tam a vég­íté­let­nél:

"Akkor majd oda­for­dul a bal­ke­ze felől ál­lók­hoz is: éhes vol­tam, de csak láj­kol­ta­tok. Szom­jas vol­tam, innom nem ad­ta­tok, csak láj­kol­ta­tok. Ide­gen vol­tam, de nem fo­gad­ta­tok be, csak "is­me­rős­nek" je­löl­te­tek. Nem volt ruhám, csak meg­je­löl­te­tek a fény­ké­pen. Beteg és fo­goly vol­tam, s nem jöt­te­tek el meg­lá­to­gat­ni, csak láj­kol­tá­tok ál­la­pot­fris­sí­té­se­met."

Mese a ti­zed­ről - 6. Mózes (28%)

Hmmm... Már megint... Rém­ál­mok! Rá­adá­sul bib­lia­ol­va­sás után... Ál­mom­ban asz­ta­los vol­tam Jézus ko­rá­ban, talán mun­ka­tár­sa le­het­tem. Egy­szer kint vol­tam a mezőn. Ko­mo­lyan mon­dom, a sze­mem lát­tá­ra nőt­tek ki azok az asz­ta­lok a föld­ből! És el­in­dul­tak felém! Moz­gott a lábuk... ré­misz­tő volt, azt hit­tem nekem jön­nek! De nem. Szép nyu­god­tan át­ha­lad­tak a fű­ré­szem alatt. Meg­le­pe­té­sem­re min­den ti­ze­dik azt ki­ál­tot­ta: "Az Úr szent tu­laj­do­na va­gyok!" Fel­ri­ad­tam! Majd ismét el­alud­tam. Most ha­lász vol­tam, talán Péter be­osz­tott­ja, és kint jár­tam a mezőn Ga­li­le­á­ban. Egy­szer csak meg­le­pe­té­sem­re halak nőt­tek ki a föld­ből!!! Át­pat­tog­tak a pe­ca­bo­tom alatt és min­den ti­ze­dik azt mond­ta: "Ünnep van! Edd meg a ti­ze­det!" Har­mad­szor­ra bíró vol­tam a régi bib­li­ai idők­ből, talán Sám­son vagy Gedon. Kinn vol­tam a mezőn, és pa­rag­ra­fu­sok nőt­tek ki a föld­ből. Min­den ti­ze­di­ket, mely át­su­hant a bírói ka­la­pá­csom alatt, oda kel­lett adnom a lé­vi­tá­nak, az ár­vá­nak, öz­vegy­nek és a köz­tünk élő jö­ve­vé­nyek­nek. De hogy mihez kezd­tek vele, azt már saj­nos nem tudom, mert fel­éb­red­tem... és meg­könnyeb­bül­tem: "A tized csak egy rossz rém­álom volt!"

Fül­du­gó

Va­sár­nap ahogy men­tem haza, és men­tem le­fe­lé a Mar­git-hídi HÉV-meg­ál­ló lép­cső­jén, egy fi­a­tal­em­ber há­tul­ról le­szó­lí­tott: "El­né­zést, nincs vé­let­le­nül egy cigid?" Mire én: "Hála Is­ten­nek nincs rá szük­sé­gem." Majd hoz­zá­tet­tem: "De tudod, Jézus téged is képes meg­sza­ba­dí­ta­ni ettől!" ...

Káin és Ábel

Káin vagy Ábel? Va­gyon­szer­zés vagy hi­á­ba­va­ló­ság? Lán­dzsa vagy le­ve­gő? E két­fé­le hoz­zá­ál­lás lé­te­zik kez­det­től fogva e földi élet­hez... Mi volt a kü­lönb­ség Káin és Ábel ál­do­za­tai kö­zött? Miért fo­gad­ta el Isten Ábe­lét, és miért uta­sí­tot­ta el Ká­i­nét?

Meg­tisz­te­lő bi­za­lom

Levél ele­jé­re vagy vé­gé­re szok­tuk írni: "Kö­szö­nöm meg­tisz­te­lő bi­zal­mát." A menny­ben is ugyan­ez hang­zik el a fel­tá­madt Úr Jézus szá­já­ból, ami­kor Hozzá for­du­lunk örök éle­tért. Ha még nem tet­tük volna, tisz­tel­jük meg Őt azzal, hogy Rá­bíz­zuk örök éle­tün­ket, ezzel át­vé­ve Tőle bű­ne­ink bo­csá­na­tát.

Más okból: má­so­kért!

Ta­lá­lós kér­dés...

A nagy he­gyi­be­széd-teszt: 1% és egy­ház­tör­vény

Ked­ves 1% és egy­ház­tör­vény-har­co­sok!

Mos­ta­ná­ban Gayle Er­wint , a Jézus-stí­lus könyv szer­ző­jét szok­tam hall­gat­ni an­go­lul. Ta­ní­tá­sa­i­ban bib­li­ku­san, élet-sza­gú­an és hu­mo­ro­san ma­gya­ráz­za el, mi­lyen jel­lem­vo­ná­sai van­nak Jé­zus­nak, az Atyá­nak és a Szent­lé­lek­nek. A má­so­dik elő­adás­ban egy na­gyon ér­de­kes "pró­fé­ci­át" mon­dott a po­li­ti­ká­ról, hogy a rend­szer sosem lesz ja­vunk­ra, mégis, Isten éppen ezt fogja fel­hasz­nál­ni Or­szá­ga nö­ve­ke­dé­sé­re. Ennek a ta­ní­tás­nak "le­csa­pó­dá­sát" és ki­egé­szí­té­sét sze­ret­ném most köz­zé­ten­ni ma­gya­rul.

Meg­fi­zet­he­tet­le­nül in­gyen!

Sokan nem értik, mit is je­lent, hogy in­gyen. Egye­sek sze­rint, ami in­gyen van, az nem ér sem­mit. Olcsó hús­nak híg a leve. Annyi­ra rossz, hogy már utá­nad do­bál­ják, csak vidd el. Stb. Mások sze­rint, ami­ért nem dol­goz­tunk meg, arra nem fo­gunk vi­gyáz­ni. Könnyen jött, könnyen ment. Nagy ka­land. Mint a lottó ötös. Ami­lyen gyor­san jött, olyan gyor­san el is lehet her­dál­ni. Per­sze is­me­rős lehet az is, hogy: Ami in­gyen van, az gya­nús. Biz­tos va­la­mi csali, be­ete­tés. Hogy aztán ki­hasz­nál­ja­nak. Na meg ott van a ti­pi­kus rek­lám-in­gyen. In­gyen meg­aján­dé­koz­zuk Önt ezzel és azzal, ha nyit egy új bank­szám­lát, és leköt ná­lunk húsz­mil­lió fo­rin­tot, stb...

Ho­gyan NE hir­des­sük Is­tent

Van egy pré­di­ká­tor, akibe mos­ta­ná­ban lép­ten-nyo­mon be­le­bot­lok. Az il­le­tő­ről el kell is­mer­ni, tény­leg na­gyon szen­ve­dé­lye­sen és őszin­tén pré­di­kál, elő­adá­sa elég­gé te­át­rá­lis, a hát­tér­ze­ne is fan­tasz­ti­kus, és éppen ezért üze­ne­te meg­győ­ző­nek tűn­het. Na­gyon sok jó és meg­fon­to­lan­dó dol­got is mond. Mégis, a ke­gye­lem és a kez­de­mé­nye­ző Isten szem­szö­gé­ből nézve szá­mom­ra úgy tűnik, va­la­mi még­sem stim­mel. Nem íté­lem őt el, én is sokat hi­bá­zom. Mégis, ta­nul­ság­képp néz­zük meg az aláb­bi 6 per­ces pré­di­ká­ci­ót, majd vizs­gál­juk meg, mi lehet a baj vele.

Am­bí­ció Vége

Mik nem jut­nak az ember eszé­be? Mo­nog­ram­mom V.A., és e két be­tű­vel szem­lé­le­te­sen le lehet írni, ho­gyan mű­kö­dünk mi em­be­rek, és ho­gyan Isten. Az ön­meg­ta­ga­dás je­len­té­sé­ről lesz szó.

Re­ho­bót kútja

Van­nak az élet­ben ide­ge­sí­tő dol­gok. Az egyik ilyen, ami­kor van­nak kér­dé­se­id, de a vá­lasz­ra várni kell. Ami­kor már kezd le­jár­ni a tü­rel­mi időd. Ami­kor nem érted a dol­go­kat, és még min­dig nem érted, és még min­dig nem stim­mel, még min­dig nem tudsz le­te­le­ped­ni, még min­dig nem érzed magad nye­reg­ben...

Mi Isten ha­rag­ja saját maga sze­rint?

Az idő­jó­sok meg­kon­gat­ták a vész­ha­ran­got és nagy fa­gyo­kat hir­det­nek e hét­vé­gé­re. Haj­lék­szál­lók nyíl­tak, és to­váb­bi ka­to­nai fek­he­lye­ket he­lyez­nek el, hogy el­ke­rül­jék a túl­zsú­folt­sá­got. A köz­uta­kon is meg­erő­sí­tet­ték a rend­őri fel­ügye­le­tet. Az át­lag­em­ber kér­dez­het­né: ez a fagy vajon Isten ha­rag­ja lenne, vagy va­la­mi más?

Mese a ti­zed­ről - 5. Pál apos­tol

It­ta­tok már Pepsi Twist-et? Kóla, egy kis cit­rom­mal meg­bo­lon­dít­va. Nos, ha­son­lít a tized ta­ní­tá­sa a Pepsi Twist­hez, mely fogja Pál apos­tol 2. Ko­rin­thu­si le­ve­lét és meg­bo­lon­dít­ja az ál­apos­to­lok ko­vá­szá­val...

Még több oda­szá­nást?

Egy­szer­re két hely­ről is hal­lom ugyan­azt a témát, így il­len­dő­nek vél­tem fog­lal­koz­ni az eset­tel. Va­la­ki­vel cse­tel­tem, ahol a gyü­le­ke­zet­ve­ze­tők a szu­per­me­nek, akik még több oda­szá­nást, imát, böj­töt hir­det­nek a szel­le­mi siker ér­de­ké­ben. Nem csoda, hogy az egy­sze­rű tag ál­lan­dó­an le­sújt­va érzi magát, hogy ő még nem tart ott. Egy másik ba­rá­tom meg emai­len ke­re­sett meg, hogy va­la­ki a gyü­le­ke­ze­té­ben azt ál­lít­ja, "Ha kö­ze­lebb akarsz ke­rül­ni Is­ten­hez, akkor job­ban oda kell szán­nod magad." Mind­ket­tő­nek fel­tűnt, va­la­mi nem stim­mel ezzel, ha már ért­jük a ke­gyel­met. Ezért is ke­res­tek meg. Nyis­suk ki tehát a Bib­li­án­kat...

Íté­let­nap pró­ba­ver­zió

Ma­nap­ság sok­min­dent ki lehet pró­bál­ni. Lé­tez­nek pl. béta ver­zi­ós szá­mí­tó­gép prog­ra­mok, játsz­ha­tuk szi­mu­lá­ci­ós já­ték­kal, me­he­tünk egy teszt­kört az új au­tónk­kal, neten ír­ha­tunk próba-ön­élet­raj­zot, stb. Egy­szó­val is­mer­ked­he­tünk a té­má­val vagy fel­ké­szül­he­tünk arra, mire kell szá­mít­sunk. Éppen ezért én is össze­ál­lí­tot­tam egy kis hi­ány­pót­lást, hogy kb. mire szá­mít­ha­tunk az íté­let­na­pon.

A bé­kes­ség titka

Iz­gal­mas, fá­rasz­tó, za­va­ros, és egy­ben po­csék nap volt. Kósza hírek ke­ring­tek a vá­ros­ban. Fut­ká­roz­tunk. Vi­tat­koz­tunk, hogy igaz-e vagy sem. Este be­zár­kóz­tunk. Fél­tünk. És akkor tör­tént va­la­mi.

A tör­vény be­töl­té­se? - 1. Igaz­ság-szom­já­nak ki­ol­tá­sa

Egy sokak szá­má­ra fél­re­ve­ze­tő do­log­ról fogok most be­szél­ni. Ami­kor Jézus be­szélt a tör­vény­ről, azt mond­ta, hogy nem el­tö­röl­ni jött a tör­vényt, hanem be­töl­te­ni. De vajon mit ér­tett ez alatt? Hogy be­lénk tölt­se a tör­vényt? Hogy mi is meg­tart­suk a tör­vényt? Vagy va­la­mi egész mást? A ke­reszt­re-fe­szí­tés tör­té­ne­te fogja meg­ad­ni a he­lyes vá­laszt szá­munk­ra.